Az a perc

sofar, 2004. november 25. 23:00  JNA24 médiafigyelő, NOL Add comments

Forrás: NOL

Az a perc

Színház

Sándor Erzsi, 2004. november 26. 00:00

Kép: Theater.hu  Ilovszky BélaAz a perc címmel Egri Márta sanzon-színházi estje látható november 23-tól, a Thália Színház Új stúdiójában. Az előadás Karády-dalokból összeállított női sorstörténet egy nőre, egy férfira (Mertz Tibor) és egy zongoristára (Silló István).

Most hogy jön ehhez az egészhez a Karády? Nagydarab szomorú asszony volt már valahol Amerikában, annyi idősen, mint most az Egri Márta. Egyre orrabb hangon énekelt a diaszpórának, az meg érkezési évjárattól függetlenül bőgte tele a haladás új amerikai vívmányát, a papír zsebkendőt. Mondják, a sikktelen, csontos dívának volt humora, öniróniája és biztosan véleménye is az őt körülsíró Amerikába kivándorolt mozinézőkről, akik a magyar történelmi kataklizmáknak megfelelően hol a háború elől kivándorolt zsidó, hol a háború után sietve távozó csendőr, végül az ötvenhatos disszidensek rétegét adták, elandalodva egy hamvadó cigarettavég okán.

Most hogy jön ehhez az egészhez az Egri Márta? Egy színésznő, aki éppen eleget játszott és játszik ahhoz, hogy ne akarjon fölkapaszkodni minden útjába eső pódiumra. Ráadásul nincs is konjunktúrája a Karády-daloknak, mint annak idején, a hetvenes években, amikor antifasiszta csak kommunista lehetett, és a frissen rehabilitált Karády-dalokat autentikusan cigarettázva, orrba búgva kellett elővezetni. Hátrafésült, úgynevezett shoppos frizurában, fekete estélyiben, zongorára könyökölve.

Egri Márta egykori kislányos fazonja mára balerinára fegyelmeződött, hangja bebarnult. A maga számára megtalált Karády-dalokból, kivonta Karádyt, és a megmaradt dalokat önálló életre hívta. A dalok pedig hálásan masíroztak elő kényszerű, bár népszerű börtönükből, bizonyítván, hogy önmagukban is képesek szólni, hatni. Egyenként is alkalmasak történetmesélésre. Drámát hordoznak, balladai szomorúságot, néha öngúnyt, humort, csipetnyi cinizmust. Nincsenek rákövesedve Karádyra, idomulni tudnak más hangszerhez is. Sőt! Új jelentéseket, friss gondolatokat is hajlandók közvetíteni. Nem sértődnek meg, ha megakasztja őket az újragondolt prozódia, a személyre szabott és megváltozott ritmus. A sokszor hallott refrének körül pedig előbújnak a versek, Szenes Iváné, Zsütié, és megszabadulva az évtizedek alatt rájuk terült por(os)cukortól, készséggel sietnek az újrafogalmazott mondanivaló segítségére.

Holott nem szólnak másról most sem, mint akkor. Mert akkor is a szerelemről szóltak. De nem az alárendelt, elfogadó, beletörődő érzelmekről, nem a menyaszszonyi mirtusz felé igyekvő, kéz a kézben boldogságról, hanem a szenvedélyről, ami fertőz, rohaszt és megszületésének legelső pillanatától halálraítélt. Karády bátor volt nőnek lenni egy olyan korban, amikor az elvárható nőiesség szőke fürtökben, cincogó szopránban, édes dorombolásban öltött kötelezően testet. Egri Márta női bátorsága rokon Karádyéval. Az, ahogyan újrafogalmazza a minden korban pofonegyszerű képletet: ha tudod, hogy ki vagy és mit akarsz, jó eséllyel fogsz egyedül maradni. A karádytlanított dalok másfél órányi füzére, Egri Márta tükre. Annak is nehéz, aki magát látja benne, de annak is, aki a másikat nézi. Nincsen jó megoldás. Nézni kell mégis, és hallgatni is. A dalok a női vágyról szólnak, a kéj kereséséről, az asszonyi árulásról, csalásról. Egyenjogúságról – ha ez nem keltene gyanút azonnal mindenkiben. A gyanúról szólnak a dalok, amely azonnal elönt nőt és férfit, mihelyst “felnőtt” válaszokat kellene adniuk, érzelmileg alsó tagozatos kérdéseikre.

Egy szoba, egy férfi, egy zongorista ennyi Egri Márta világa. A daloknak meg ott van ő, az illúziókon túli biztonságával, a színésznőn túli személyes tudásával, az évek alatt összegyűjtött veszteségeivel, és talán egy-egy csata megnyerésével is, amitől még a háborút prímán el lehet veszíteni. Ebben a sikerre, karrierre, önbizalomra kihegyezett korban lehet egy játszmában akár az összes fél vesztes. Ettől aztán mindenki sírhat, vagy sóhajtozhat, dühönghet, lázadhat, még röhöghet is vérmérséklet szerint, vagy csak ülhet és nézheti, ahogyan telnek az évek. Közben legalább dúdolgathat. Nem illik nőnek vallani vágyról, csak titkon sírhat egy éjjelen.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.