Forrás: NOL

Aki igennel szavaz, a jövőre voksol

Hegedűs Zsuzsa szociológus a kettős állampolgárságról

Pogonyi Lajos, 2004. november 26. 00:00

‘Ha bajban vannak, könyörgés nélkül tudnak hozzánk jönni’

Hegedűs Zsuzsa szociológust, francia-magyar kettős állampolgárt az olvasó a “90-es évek elejéről a ‘Tégy a gyűlölet ellen!’ mozgalom fő szervezőjeként, kis túlzással, motorjaként ismerhette meg. Álláspontja szerint a demokrácia győzelmét jelentené, ha a decemberi népszavazáson a kettős állampolgárságot igenlő szavazatok kerülnének többségbe. Miért? Erről beszélgetünk vele.

– Nemrég a Hír TV-nek adott interjúban azt mondta, hogy a mostani népszavazás olyasmi, mint, amilyen az 1989. novemberi négy-igenes referendum volt. Vagyis civil, állampolgári kezdeményezésről van szó, s ezt nem illik sem a kormánynak, sem a pártoknak minősíteniük, csakis az Alkotmánybíróságnak. A pártok és a kormány mintha nem úgy tennének, ahogyan ön elvárja.

– A decemberi népszavazás nem ‘olyasmi’, hanem ugyanaz, ugyanolyan, mint a négyigenes népszavazás volt. A modern demokráciák egyik legfejlettebb formája az, amikor a részvételi demokráciát közvetlenül biztosítják, amikor nemcsak négyévenként kérdezik meg az állampolgárokat. Az EU-népszavazás más volt, most ugyanis állampolgári kezdeményezésre egy civil szervezet aláírásgyűjtése nyomán írták ki a december 5-i referendumot. Ez lehetőség, amely több szempontból is fontos. Az emberek ilyenkor nem arról döntenek, hogy ki kerüljön négy évre a hatalomba, hanem ami a modern demokráciákban sokkal fontosabb: az állampolgárok visszaveszik azt a lehetőséget, hogy ők maguk határozzák meg, milyen témában akarják megkérdezni többi honfitársukat. Ilyenkor arról is döntenek, hogy a parlamentnek milyen ügyben kell törvényt alkotnia. A modern társadalomban nem egymással szemben álló, egydimenziós osztályok vannak. A különböző problémák között a különböző emberek szabadon mozognak.

– Ön kettős, magyar-francia állampolgár. Nem erkölcsi, nem is politikai, hanem személyes kérdésnek tartja a kettős állampolgárságról szóló népszavazást. Csakugyan úgy véli, hogy a pártoknak abba kellene hagyniuk – az ön kifejezésével élve – a kettős állampolgárság ügyében folytatott ‘keresztes hadjáratot’?

– Minden népszavazás, amelyet állampolgári kezdeményezésre írnak ki, személyes kérdés. Az állampolgárt szólítják meg, és ehhez sem a hatalomnak, sem a pártoknak nincs semmi közük. Épp az a cél, hogy az emberek maguk vitassák meg egy fontos kérdésben, hogy mire adnak ‘ukázt’ a parlamenti képviselőknek. A felvetés problémacentrikus, vagyis nem az a fontos, hogy ki kérdez, hanem az, hogy mit. Egy aktív kisebbségnek először meg kell tudnia győzni legalább kétszázezer embert arról, hogy a probléma fontos és értelmes. Tudom, hogy a demokrácia nagyon macerás, vesződséges dolog, mert gondolkodni kell, törnünk kell a fejünket. Minél kevésbé szólnak bele a pártok, annál jobban sikerül eldönteni, hogy mit is gondoljunk végig. A kettős állampolgárság azért is még inkább személyes ügy, mert most lehetőséget kapunk arra, hogy Románia magyar származású állampolgárai szabadon jöhessenek az országba még mielőtt az országot felvennék az EU-ba. A két ország között nincs konfliktus, nincs határvita. Három év múlva ugyanannak a családnak leszünk tagjai, amelynek mi már ma is a részesei vagyunk. Nekünk, magyarországi magyaroknak az a szerencsénk, hogy a dédnagymamánk éppen jó helyen tartózkodott, amikor Trianon után az ország darabokra hullott, vagy gyorsan átjöttek Magyarországra, mint többek között az enyém is. Most mi tehetünk egy gesztust, és ez a mi jogunk, nem pedig az államé. Vagyis adunk abból a privilégiumból mindazoknak, akiknek a nagymamájuk, mondjuk sokáig magyar állampolgár volt, majd egy szép napon arra ébredt, hogy már nem az.

– Miért tartja nevetségesnek a ‘szív és a fej’ szembeállítását ebben a kérdésben?

– Én ezt nem nevetségesnek, hanem tragikusnak tartom. A modern társadalmi mozgalmakban a szív és a fej soha nem állnak szemben egymással. Amikor a médián keresztül vagy közvetlenül megszólítok valakit, akkor először, persze, hogy a szívét érintem meg. Minden a felháborodással kezdődik, ez pedig nem a ‘fej problémája’, hanem érzelmi kérdés. Érzelem nélkül nincs demokrácia. Ez mese. Érzelem nélkül csak a parlamentben lehet vitatkozni. Szív nélkül az emberek nem csinálnának semmit. A diktatúrák viszont általában hidegfejűek. A probléma először megérint, majd elkezdek rajta gondolkodni. Fordítva ez nem megy. Gondolkodni semmibe sem kerül.

– Önt is zavarja a riogatás, hogy ‘jönnek az erdélyiek és elveszik a kenyerünket’? Ön Franciaországban tiltakozott, amikor az EU-bővítés kapcsán azzal riogatta az ottani szélsőjobb a franciákat, hogy ‘jön a sok lengyel és magyar, aki majd lenyomja a béreket és kihasználja a francia szociális rendszert’.

– Nagyon zavar az efféle önző és gonosz butaság, amely Nyugaton a szélsőjobb sajátja. A lengyelekkel főleg a német szélsőjobb riogatott, a magyarokkal és általában a kelet-európaiakkal pedig a francia megfelelője operált. Nálunk ma mást sem hallok a baloldalon és a liberális térfélen, és én ezt személyesen nagyon szégyellem, mert elfogadhatatlan. Az nem érdekel, hogy melyik oldal mondja ezt, a rossz ugyanúgy rossz. A demokrácia győzelme lenne, ha az igenek kerülnének többségbe.

– Egyesek szerint a kettős állampolgárságra mondott igen a ‘múltra’ szavazással egyenlő. Mások szerint azért ‘kell’ tartózkodni ettől az ‘értelmetlen’ népszavazástól, mert ‘nincs meghatározva a kettős állampolgárság fogalma’.

– Ellenkezőleg: aki igennel voksol, az a jövőre szavaz. Az unióban rengeteg a vegyes házasság. Ha például egy Párizsban élő német-holland házaspárnak gyereke lesz, akkor ő automatikusan francia állampolgárrá válik, valamint, ha később óhajtja, német és holland is. A többes állampolgárságé a jövő. A kettős állampolgárság egy útlevéllel jár, amely az idén még négyezer forintba kerül. Utána havonta harmincezer forintért válthatok magamnak társadalombiztosítást. Tehát mindenért én fizetek. Más jogosultság nekem nem jár. Nekem mindig is volt pesti lakcímem és lakásom is, de most ez csak arra jó, hogy kapjak egy lakcímkártyát, de sem tb-t, sem TAJ-kártyát nem kapok érte. Ezek a Nyugaton élő több százezer kettős magyar állampolgár jogai. Ugyanezeket kapnák meg a határon túli magyarok is, semmi többet. Két helyen senki sem szavazhat. Aki most decemberben igennel szavaz, az a jövőre voksol, mert az EU-ban az emberek szabadon mozoghatnak, vállalhatnak munkát.

– Egyébként épp nemrég olvastam arról, hogy Pietro Petrucci, az EU-bizottság bel- és igazságügyi biztosának szóvivője szerint az EU-nak nincs semmiféle jogköre az állampolgárság megadását illetően, ez teljesen a tagállamok felelőssége, s ezek az államok szabadon dönthetnek. Magyarán nincs uniós aggály.

– Persze, hogy nincs. A kettős állampolgárság egyebek között arra jó, hogy a vajdasági és az ukrajnai magyarok biztonságban éljenek, vagyis ne féljenek, és éppen úgy könyörgés nélkül hozzánk tudjanak jönni, ha bajban vannak, mint, például amikor a zsidó származású emberek Izraelbe mennek. Miért ne szereznénk örömet a kinti magyaroknak? Ha másért nem, azért érdemes igennel szavazni, hogy soha egyiküknek se kelljen félnie.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.