Kétmilliárd dollárt kérnek Varsóért
I. E., 2004. november 24. 00:00
Schröder kancellár a varsói felkelés hatvanadik évfordulójánKép: Reuters – Arnd Wiegmann
Schröder kancellár és Belka lengyel miniszterelnök ugyan nem győzi hangsúlyozni, hogy a kárpótlási kérdéseknek nincs helyük a kétoldalú kapcsolatokban, ám a téma minduntalan újból előkerül. Miután a lengyel parlament szeptemberben határozatban követelte saját kormányától, hogy kérjen kártérítést Németországtól a második világháborúban elszenvedett károkért, a német kitelepítettek pedig azzal fenyegetőztek, hogy bírósági útra terelik a kérdést, Schröder és Belka jogászokból álló különbizottságot fogadott fel. A szakértők kimondták, hogy jogilag nem támasztható egyik igény sem.
Ez azonban nem nyugtatta meg a feleket, Belka kormányfő ezért tudományos síkra terelte a kérdést. A napokban nyilvánosságra hozzák Varsóban azt a német háborús kártérítésről, illetve a Lengyelországnak 1944 és 2004 között nyújtott pénzügyi segítségről szóló tanulmányt, amelyben történészek, jogászok, valamint a rendszerváltás utáni összes lengyel külügyminiszter kifejti véleményét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung információi szerint az emberi veszteségekről szóló első fejezetből például kiderül, hogy a háború alatt Lengyelország 6 millió embert vesztett el, túlnyomó többségük nem katonaként esett el, hanem a német megszállók megsemmisítő táboraiban. Bár a számot egyesek sokallják, azt senki sem vitatja, hogy a lengyelek második világháborús szenvedése egyedül a zsidó népéhez hasonlítható.
Az efféle veszteségeket azonban aligha lehet anyagi eszközökkel jóvátenni – áll a tanulmányban. Az 1953-as egyezményig – amelyben Lengyelország lemondott a további kártérítésekről – a németek igyekeztek valamit tenni a sebek begyógyításáért: például küldtek 1987 mozdonyt, 19 hajót és felépítettek 17 üzemet. De ennél sokkal fontosabb, hogy a szövetségesek beszámították a jóvátételbe azt az egyötöd németországnyi területet is, amit a potsdami szerződés értelmében Lengyelországhoz csatoltak, az azon levő összes ingó és ingatlan vagyonnal. A lengyelek maguk is elismerik, hogy a német lakosság kártérítés nélküli kitelepítése a Lengyelországnak nyújtott jóvátétel része volt. Arra azonban senki sem vállalkozik, hogy megbecsülje: vajon az ‘új’ területek fedezték-e az ország anyagi veszteségeit, az emberit pedig nyilván nem is lehet.
A ‘területeket a szenvedésekért’ elvet azonban a lengyel jobboldal Jog és Igazságosság pártja máris elutasította, mivel ez csupán a Szovjetunióhoz csatolt keletlengyel területekért nyújt kompenzációt. A kártérítési ügyek valószínűleg még egy ideig izgalomban tartják a németeket, ugyanis Lech Kaczynski varsói főpolgármester legújabban kétmilliárd dollárt követel a berlini kormánytól a főváros lerombolása miatt. A német megszállók az 1944-es varsói felkelés után gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé a varsói belvárost. A németeknek benyújtandó világháborús végszámla a lengyel politikusok szerint pillanatnyilag 43,3 milliárd euróra rúg.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©