Forrás: NOL

VERZIÓ – a program

Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál

Népszabadság Online, 2004. november 19. 14:20

A fesztivál keretében negyven filmet mutatnak be 23 országból december 2-5.-e között a budapesti Toldi Moziban. A filmek témái a polgárháborúk, háborús bűnök, politikai elnyomás, diktatúrák, kisebbségek, idegengyűlölet és rasszizmus, a nők jogai, a gyermekek jogai, drogproblémák és korrupció.

VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál

Budapest, Toldi mozi

A fesztivál védnökei: Jancsó Miklós filmrendező és a Magyar Helsinki Bizottság

Nyitóest: 2004. december 2., 20.00 óra

Köszöntő: Göncz Árpád volt köztársasági elnök úr

Fesztiválnyitó film: Az ügynök élete (2004. – 82 perc)

                                     Premier! 2004. dec. 2. – 20.30 

                                     (rendező: Papp Gábor Zsigmond)

 

Csapdában /People Trapped – (7 film)A fiú, aki Bámiján Buddháin játszik (The Boy Who Played On The Buddhas Of Bamiyan) – 95 percElvtársi adomány (Communist Charity) – 29 percGarden (Garden) – 85 percKenedi visszamegy (Kenedi Goes Back Home) – 74 percKlondájka (Klondaika) – 24 percTiszta románc (True Romance) – 51 percUtcaképes (Fit For The Streets) – 93 perc

December 3., péntek  22.00

A fiú, aki Bámiján Buddháin játszik

(rendező: Phil Grabsky, Anglia, 2003. – 96 perc)

2001 márciusában a tálibok lerombolták a világ legnagyobb Buddháit. Az egy éven át forgatott film a romok között élő menekültek életét követi nyomon, köztük a nyolcéves Mirét. A gyerek játszótere a Buddhák torzói, a szétlőtt és felégetett városi bazár vagy éppen a rendőrség gyümölcsöskertje. Mir szemével látjuk a város romjait, a folytonos katonai jelenlétet, valamint az örömmel fogadott, de azért gyanúsnak tartott amerikaikat. A fiúnak a körülötte lévő felnőttek mesélik el, milyen volt az élet az elmúlt két évtizedben, amikor hozzá hasonló kisfiúk ezreit mészárolták le.

December 4., szombat  22.00

Garden

(rendező: Ruthie Shatz, Adi Barash, Izrael, 2003. – 85 perc)

A Garden (Gan) Tel-Aviv egyik elhagyatott része, fiatal homoszexuális prostituáltak, kábítószerfüggők gyülekezőhelye. Nincstelenek, alkalmi kapcsolatot keresők, drogdílerek, törvényen kívüliek területe. A film készítői egy éven át követnek kamerájukkal két prostituált fiút, akiknek a Garden lett az otthonuk: Ninót, a 17 éves, börtönöket és javítóintézeteket megjárt palesztin fiút és Dudut, a drogoktól legyengült izraeli arab önpusztítót. A rendezők erőteljes és őszinte filmet csináltak, és közben nem éltek vissza szereplőik bizalmával. A Garden a vágyakozás, a valahová tartozás és a meghatározhatatlan otthonkeresés” megrendítő filmje.

December 5., vasárnap  14.00

Klondájka

(rendező: Vladimir Popov , Oroszország, 2002. – 24 perc)

Az orosz Klondájka nem a hirtelen meggazdagodás, hanem a lassú leépülés városa. Az Ural menti város lakói a szemétlerakóból élnek, radioaktív anyagok összegyűjtéséből és eladásából. Ez a ,,nyüzsgő” és ,,fűtött” hely sokaknak második otthona – hiszen a kohósalak meleg, aludni, sőt krumplit és teát főzni is lehet rajta – ugyanakkor vesztőhelyük is. A 12 éves kisfiú története először csak abszurdnak tűnik, később tragikussá válik.

December 4., szombat  16.00

Kenedi visszamegy

(rendező: Želimir Žilnik, Szerbia és Montenegró, 2003. – 74 perc)

A film Németországból Belgrádba visszatoloncolt jugoszláviai, koszovói cigányokról szól. A belgrádi repülőtéren senki, csak a sorstárs Kenedi, a németül beszélő ladás taxis fogadja őket, aki egy korábbi transzporttal került vissza Szerbiába, tíz év németországi tartózkodás után.

2002 második felében a német kormány döntése értelmében a jugoszláv menedékeseknek családjukkal együtt vissza kellett költözniük Szerbiába, mivel a Milosević-rendszer bukása után már nem láttak okot befogadásukra. A családokat éjjel, rajtaütésszerűen egybegyűjtötték, kiszállították a repülőtérre, és az első hajnali járattal visszarepítették Belgrádba. Munkájukat, javaikat, iskoláikat, mindenüket hátra kellett hagyni. A gyerekek nagy része már Németországban született és sokkal jobban beszél és ír németül, mint „saját anyanyelvén”. Kenedinek és sorstársainak egyetlen vágya: visszakerülni Németországba, mert Szerbia-Montenegróban semmiféle jövőjük sincsen: romák, nincstelenek, munkanélküliek, a nyelvet nem beszélik.

December 3., péntek  14.00

Utcaképes

(rendező: Elbert Márta, Magyarország, 2003. – 93 perc)

A film készítői másfél éven át követték nyomon száz hajléktalan felnőtt és gyerek vándorlását, életét Budapest utcáin. A film látásmódja azért különleges, mert a hajléktalanságot úgy képes ábrázolni, hogy közben felmutatja a szereplők megnyilvánulásaiban az általános emberit. A film körkörös szerkezete, ahogyan vissza-visszatér az egyes családokhoz, híven érzékelteti azt a kilátástalanságot, amely az ideiglenes, látszatmegoldásokkal teli csapdaszerű létmód sajátja.

December 3., péntek  16.00 és december 4., szombat  20.00

Elvtársi segítség

(rendező: Harry Wu, USA, Kína, 1998. – 29 perc)

Habár Kína az emberi jogi helyzet fokozatos javulásáról igyekszik meggyőzni a világot, a kivégzések számában egyetlen más ország sem kelhet versenyre vele. Egyedül 2002-ben több mint 2500 halálos ítéletet hajtottak végre a kínai bakók. Tényfeltáró dokumentumfilmjében Harry Wu, a kínai emberi jogi aktivista a kivégzések és a szervátültetések közötti megdöbbbentő összefüggésre mutat rá. A nyilvános főbelövések felvételeit orvosok és más tanúk beszámolói kísérik, amelyekben többek között fény derül arra is, hogy egy kórház garázsában, száz méterre a műtőtől, ahol épp szívműtét zajlott, főbelőttek egy foglyot.

December 4., szombat  14.00

Tiszta románc

(rendező: Surányi Judit, Magyarország, 2002. – 52 perc)

Politoxikomán nagyvárosi szerelem. A film nem takarózik mindentudó, felszínes, és éppen tárgyán kívülállásával hitelét vesztő narrátorral, helyette hétköznapi hősei, szerkesztési módja és képei beszélnek. Témáját oly módon nem áldozza fel a könnyebb befogadhatóság oltárán, hogy figuráit nem emeli vissza a társadalom felől szemléltség konvencionális elbeszéléseibe. A rendező legfontosabb felismerése, hogy a hatás maximalizálása – kivált dokumentumfilm esetén – mindig a hatásvadászat minimalizálásában valósulhat meg. (&) Surányi filmje nem csúszik az erős állítások erőltetett didaktikumába, helyette higgadt módon mindössze elejtett félmondatokkal, beszédes üres szövegekkel és tökéletes szereplőválasztással kommunikál. A többi, a feladat, a megoldások keresése elvégre a mi dolgunk.” (Részletek Kiss Miklós írásából a megjelenés előtt.)

Kísért a múlt /Legacy of the Past (8 film)Ez a lányom? (Daughter from Yan”an) – 120 percEz az a sín (This Is The Track) – 41 percKié ez a dal? Whose Is This Song – 70 percKitagadottak (Disowned) – 93 percLadomiri rémhistóriák és legendák (Murder Ballads and Legends of Ladomir) – 54 percAz ügynök élete (Life of an Agent) – 80 percS.21 – A vörös khmerek halálgyára (S.21: The Khmer Rouge Killing Machine) – 101 percSkizofrénia (Schizophrenia) – 58 min

December 3., péntek 16.00

Ez a lányom?

(rendező: Kaoru Ikeya, Japán, 2001. – 120 perc)

Kivételes dokumentum a kulturális forradalom következményeiről. Egy kínai fiatalasszony keresi vér szerinti szüleit, akik a Vörös Gárda tagjaiként születése után nem sokkal elhagyták. Haixia egész életét Jenan tartományban töltötte, és szeretné végre megtudni, hogy miért is szabadultak meg tőle annak idején. Megszállott kutatása során bepillantást nyerünk a hatvanas évek közepének kínai történéseibe, amikor a szeretett vezér”, Mao megindította a kulturális forradalmat. A hatóságok a gyakorlatban is igyekeztek megvalósítani a jelszót: Az ifjúság a parasztságtól fogja megtanulni a forradalom alapjait.” Haixia szülei ama tizenhat millió – többnyire középiskolás – diák közé tartoztak, akiket ez a jelszó a leginkább megnyomorított. A filmben a jenani lány megkerülhetetlen jelenléte saját keserű múltjukkal való szembenézésre kényszeríti a forradalom elhagyott gyermekeit.

December 4., szombat 18.00 és december 5., vasárnap 20.00

Kié ez a dal?

(rendező: Adela Peeva, Bulgária, 2003. – 70 perc)

Egy görög, egy macedón, egy török, egy szerb és egy bolgár együtt vacsoráznak az egyik isztambuli vendéglőben. A háttérben egy énekes szívfacsaró énekbe kezd – törökül. A vendégek sorban saját nemzetüknek tulajdonítják a dallamot. A rendező, miközben a dal valódi történetét igyekszik felderíteni, körbejárja a Balkánt, és zenészekkel, énekesekkel, papokkal, illetve járókelőkkel beszélget, akik mind-mind szenvedélyesen saját népüknek követelik a dalt. A szöveg és a dallam változatai kitűnően jellemzik a Balkán bonyolult politikai helyzetét. A különböző országokban vallási és nemzeti hovatartozástól, illetve politikai értékrendtől függően a legkülönbözőbb formákban jelenik meg. Van, ahol szerelmes dal, másutt katonai induló, vagy éppen szent háborúra hívó muzulmán vallásos ének. Bár a felütés könnyed és ironikus, az utazás során megváltozik a hangulat, és a rendező maga is a fanatikus nacionalizmus, ellenségesség, sőt életveszélyes fenyegetések célpontjává válik – és mindez egy dallam miatt. Fanyar, tragikomikus film az emberi természetről, egy dallal a középpontban.

December 2., csütörtök  18.00

Kitagadottak

(rendező: Kőszegi Edit és Szuhay Péter, Magyarország, 2000. – 80 perc)

A film egy olyan soktagú, nagyrészt cigányok alkotta család története, akik közül a legtöbben egy szlovák határmenti faluban élnek. A családfa-történet” kiindulópontja egy múlt századi fotó, amely alapján a család egyik ősapját arisztokrataként azonosítják. A filmesek az ősök és a família sorozatos kitagadási történetei után kutatva eltérő életmódú, mentalitású családtagokkal, parasztokkal, bányászokkal és zenészekkel találkoznak.

December 4., szombat  12.00 és december 5., vasárnap 20.00

Ez az a sín

(rendező: Pavol Korec, Szlovákia, 2002. – 41 perc)

A második világháborúban munkaszolgálatra elhurcolt, szlovákiai roma férfiak emlékeznek. Az 1350 roma férfi közül, akit a kelet-szlovákiai stratégiai fontosságú vasútvonal építéséhez vezényeltek ki, ma már csak heten vannak életben. A film nem csupán az ő visszaemlékezéseiket dokumentálja, hanem eredeti, 1942-es filmfelvételeket is bemutat arról, amikor az akkori szlovák miniszterelnök, Josef Tiso meglátogatta az építkezés helyszínét. A film szembeállítja a romák háborús emlékeit mai életük tényeivel. Hatvan év alatt a táj nem változott, az épületek sem, és a vasútvonal is a régi. És az emberek?

December 3., péntek  16.00

Ladomiri rémhistóriák és legendák

(rendező: Peter Kerekes, Szlovákia, 1998. – 54 perc)

Senki sem emlékszik itt a múltra” – panaszolja a falu krónikása, aki feladta munkáját és nyugdíjba vonult. Eközben a szlovákiai ruszin falucska lakói igencsak sok mindenre emlékeznek, és a film éppen az ő emlékeik kacskaringóin át vezeti a nézőt. A személyes történetek révén feltárul a huszadik század bonyolult története, a világháborúk, az államosítás és 1968. E vidám vagy fájdalmas emléknyomok segítségével még a nagybetűs, hivatalos történelem is megfoghatóvá válik. A rémhistóriák és legendák mesélőinek nincsenek megkérdőjelezhetetlen, közösségivé vált igazságaik a múltról, mindenki csak a saját történetében hisz.

December 5., vasárnap 18.00

S.21 – A vörös khmerek halálgyára

(rendező: Rithy Panh, Franciaország, 2002. – 101 perc)

A kambodzsai társadalmat évek óta izgalomban tartja, hogy esetleg bíróság elé állítják azokat, akik felelősek a vörös khmerek által elkövetett népirtásért. Rithy Panh filmes vállalkozása szembeállítja az áldozatok és egykori kínzóik visszaemlékezéseit. A dokumentumfilm a phnom penh-i táborban, az S21-ben készült, amely ma a népirtásnak emléket állító múzeum. Egykor ez volt az állambiztonsági szervek rettegett központja, ahol 1975 és 1977 között a Pol Pot-rezsim emberek tízezreit kínozta, vallatta és végezte ki. Van Nath a haláltábor kevés túlélőinek egyike; festő, akinek munkásságára nagy hatást gyakoroltak itt szerzett élményei. Most a rendező kíséretében visszatér azokba a helyiségekbe, ahol egykor verték és éheztették. De visszatért néhány egykori őr is, ugyanazok, akik Nath-ot és számtalan társát kínozták.

December 5., vasárnap  14.00

Skizofrénia

(rendező: Vita Zelakeviciute, Lengyelország, 2001. – 58 perc)

Be lehet valakit börtönözni, el lehet őt küldeni a Gulágra, a testét is meg lehet sanyargatni. De mi a helyzet azzal az elmével, amit nem lehet meggyőzni arról, hogy a Szovjetunióban élni a boldogság netovábbja? Nem tetszik a rendszer? Olyan nincs. Ez egy súlyos betegség, amelyet renyhe skizofréniának” neveznek. Szerencsére a legkiválóbb szovjet pszichiáterek által kidolgozott módszerek segítségével gyógyítható. Mindössze annyi a teendő, hogy be kell zárni a pácienst a pszichiátriára és intenzív kezelésben kell részesíteni őt 5-10-15-20 évig. A beteg szenvedni fog, megtapasztalja, milyen, amikor test és lélek elválik egymástól, elhagyja majd minden reménység, könyörögni fog a megváltó halálért, de végül meggyógyul. A film azokat mutatja be, akik politikai okokból kerültek a zártosztályra. Felváltva halljuk az ő megrázó élettörténeteiket és az orvosok nyilatkozatait, akik még ma is őszintén meg vannak győződve róla, hogy létezik a skizofréniának ez a formája.

December 2., csütörtök  20.30 és december 4., szombat  12.00

Az ügynök élete

(rendező: Papp Gábor Zsigmond, Magyarország, 2004. – 90 perc, videó)

A Kádár-korszak egyik sajátságos filmkészítő műhelyében, a Belügyi Filmstúdióban 1958 és 1988 között több száz propaganda-, oktató-, kis- és nagyjátékfilm készült. Ezeknek egy része széles tematikus skálán igyekezett okítani titkosrendőreinket az államrend védelmére. A témák között szerepel titkos házkutatás, célszemélyek operatív megfigyelése, lehallgató készülékek telepítése vagy ügynökök és besúgók beszervezése. Az oktatófilmek primitív narrációja némiképp ellentétben áll magasztos” céljukkal, amitől nevetségesnek és kisszerűnek hatnak. A filmek kidolgozottsága pedig megdöbbenti a mai nézőt: elképesztő, hogy a Kádár-korszak fénykorában mennyi energiát öltek az ideológiai nevelésnek ebbe a csöppet sem olcsó és egyszerű formájába. A legérdekesebb részletek kiválasztásával az alkotók bemutatják a kádári diktatúra erőszakszervezetének működését és észjárását.

Női hangon / Woman”s Voice – (5 film)Aileen. Egy sorozatgyilkos élete és halála (Aileen. Life and Death of a Serial Killer) – 89 percÉn nő vagyok! (Real Woman) – 18 percA haza szépsége (Beauty of the Fatherland) – 51 percNe aggódj, majd elmúlik (Don”t Worry& It will probably Pass) – 74 percNői mosdó (The Ladies) – 55 perc

 

December 5., vasárnap  16.00

Aileen. Egy sorozatgyilkos élete és halála

(rendező: Nick Broomfield, UK, USA, 2003. – 89 perc)

A film Aileen Wuornos, az első amerikai sorozatgyilkos nő története, vádirat a halálbüntetés és az elmebetegek megbüntetése ellen. 1992-ben a neves brit filmrendező, Nick Broomfield Aileen Wuornos: Egy sorozatgyilkos áruba bocsátása címmel filmet készített arról, hogyan fog össze Aileen anyja, ügyvédje és a floridai rendőrség, hogy a lehető legmagasabb áron sikerüljön eladniuk a szenzációvá dagasztott történetet. A haszonlesésnek és kapzsiságnak ebben a színjátékában Aileen tűnik az egyetlen hiteles emberi lénynek. 12 évvel később Broomfieldet beidézték a kegyelmi tárgyalásra, és levetítették Broomfield korábbi filmjét is, bizonyítandó, hogy az eljárás nem a megfelelő módon zajlott. Felszólalásában azonban Aileen váratlanul bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságokat. Broomfield úgy határoz, feltárja Aileen múltját: hogyan tette őt a gyerekkorában elkövetett sorozatos erőszak prostituálttá és súlyos drogfüggővé. Aileen Wuornost Florida állam – néhány nappal Jeff Bush kormányzó újraválasztása előtt – 2002. október 9-én kivégezte.

December 3., péntek  20.00

Én nő vagyok!

(rendező: Natalia Zhuravleva, Oroszország, 2002. – 18 perc)

Egy észak-orosz faluban él egy nő, aki azelőtt férfi volt. A falusi élet szigorú társadalmi szerepeket szab. Mi történik azokkal, akik nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak? A nő apja hithű kommunista és a kolhoz vezetője volt, gyerekét megbüntette, amiért az anyja ruháit és cipőit hordta. Így amikor meghalt, hősünk felszabadulást érzett. Az iskolában kinevették az osztálytársai, mert nem tudták róla eldönteni: fiú-e vagy lány. A doktorok semmit sem mondtak, ami orvosolhatta volna a problémát. Egyszer aztán a kezébe került egy újságcikk, amiből megtudta, nővé operáltathatja magát. Jelentkezett. Nagyon boldog volt, hogy végre nő lehet, gondolván, ezzel minden megoldódik. Az operáció azonban nem segítette elő a társadalmi beilleszkedést. A nővé válás, amely a főhős számára olyannyira természetes, elszigetelődéshez és bizalmatlansághoz vezetett mind a nők, mind a férfiak körében.

December 3., péntek  16.00

A haza szépsége

(rendező: Jaak Kilmi, Andres Maimik, Észtország, 2001. – 51 perc)

Ennek a pörgős, ironikus filmnek két főhőse van, akik tökéletesen ellentétesnek látszó értékeket vallanak magukénak. Tiina Janston, korábban az Észtország Szépe szépségversenyt rendezte nőknek és gyerekeknek, míg Anna Eenpalu a Haza Leányai cserkészcsapat vezetője. Tiina a Szovjetunió egyik szupermodellje volt, a konzervatív Anna pedig a háború előtti Észt Köztársaság elnökének unokája. Közös bennük mégis az, hogy mindketten nagyon konzervatívan vélekednek a nők társadalomban betöltött szerepéről. Mindketten azt mondják, segítenek a fiatal lányoknak tehetségük kibontakozásában, és mindketten saját ideáljaikat és vágyaikat vetítik ki rájuk.

December 3., péntek  22.00

Ne aggódj, majd elmúlik

(rendező: Cecilia Neant-Falk, Svédország, 2003. – 74 perc)

Még egy olyan szabadelvű országban, mint Svédország sem könnyű nyilvánosan felvállalni a szexuális másságot. Hát még akkor, ha mindezt egy kisvárosban kell megtenni, ahol a normálistól való legkisebb eltérést sem tűrik a helyiek – a téma egyszerűen tabu. A film rendezője, aki maga is átélte ezt egykor, úgy döntött, hogy a teljes hitelesség kedvéért három leszbikus tinédzser kezébe digitális kamerát ad, hogy maguk dokumentálhassák önmagukat. A végeredmény színes, érdekes történet sokféle zenével, ahol a hangulatok változása híven tükrözi a főszereplők magára találásának folyamatát.

December 3., péntek  20.00

Női mosdó

(rendező: Mahnaz Afzali, Irán, 2003. – 55 perc)

Egy Teherán központjában álló nyilvános női mosdó prostituáltak, drogosok, otthonról megszököttek, a hagyományos szerepeket nem vállaló nők találkozóhelye, ahol megértésre lelnek. Az idős hölgy sok fiatalabb nő támasza, akiknek tanácsra, vigaszra van szükségük, vagy csak egy kis viccelődésre vágynak. Sok titok cserél itt gazdát, sok szomorú és tragikus történet tanúi a falak. A film mindazonáltal játékos hangvételű. A nők dohányoznak, férjeikről pletykálnak, teáznak és énekelnek. A női mosdó menedékhely, ahol a nők biztonságosan levethetik magukról fátylukat – szó szerint és képletesen.

 

Mi leszek / Growing Up – (6 film)Csendország (The Kingdom of Silence) – 35 percEz adatott (Life to Live) – 20 percJobb a Fradi! (Fradi is Better!) Kötelékek (The Bond) – 45 percÖrökké idegenek (Eternally Aliens) – 26 percVárj! (Wait!) – 40 perc

 

December 5., vasárnap  14.00

Ez adatott

(rendező: Maciej Adamek, Lengyelország, 2003. – 20 perc)

Láthatjuk mi is a vakok világát? A film érzékletes portrét rajzol vak gyerekekről, akiknek az érintés, a hangok, a szagok és az ízek alkotják az univerzumot. Játszanak, álmodoznak a jövőjükről, és megtanulják, hogyan tökéletesítsék érzékeiket, ha már az adatott nekik, hogy nem láthatnak. A világ ellenséges azokkal, akik nem olyanok, mint mi: látók – ezzel szembesülnek a gyerekek. A film bemutatja, hogyan lehet szeretettel és odafigyeléssel áthidalni az érzékelés szakadékát.

December 5., vasárnap  16.00

Csendország

(rendező: Lakatos Róbert, Magyarország, 2001. – 35 perc)

A filmkészítő nem jelenik meg a képen, mégis a hőse és a közötte kialakuló bizalom és barátság adja meg a film alaptónusát. A gyimesi faluban élő siketnéma kisfiú szüleitől fényképezőgépet kap ajándékba. Mit adhat a fényírás” élménye egy hallássérült kisgyereknek? A megszokott tárgyi, természeti környezet újrafelfedezése, az élmények megragadása milyen nyomokat hagy Alfi személyiségfejlődésén? Milyen távlatokat nyit a kommunikáció újfajta módja a fogyatékos kisfiú számára? Lakatos Róbert kellő empátiával keresi a választ a fenti kérdésekre.

December 4.,  szombat 16.00 és december 5., vasárnap 18.00

Jobb a Fradi!

(rendező: Szirmai Norbert, Révész János, Magyarország, 2002. – 15 perc)

Romák és rasszisták szíve egyvalamiért egyszerre dobban: az imádott Fradikáért. Az alkotók rövid interjúkat rögzítettek rasszista futballszurkolókkal és indulataik célpontjaival. A jelenetek közé ékelve testközelből” halljuk, látjuk a legelvakultabb ultrákat, amint büszkén, teli torokból kántálják mocskolódó rigmusaikat. A film állításai nem fekete-fehérek, de a rasszizmus természetéről sokat elárulnak.

December 5., vasárnap 18.00

Kötelékek

(rendező: Anjali Monteiro and K. P. Jayasankar, India, 2003. – 45 perc)

Mumbai (korábbi nevén Bombay) az ellentétek városa: csillogó gazdagság és elképesztő szegénység egy helyen. A filmsztárok és végtelen nyomornegyedek városa. Két barát, a hindu Bhau Korde és a mohamedán Waqar Khan Dharavi egyik elővárosában – Ázsia legnagyobb, sok nemzet lakta nyomornegyedében – él és dolgozik. A két barát transzparenst és amatőr filmet készít, hogy az egymással szemben álló etnikai és vallási közösséget összebékítse. Filmjükben a hindukat muzulmánok, a szikheket keresztények játsszák. A film a filmben” alaphelyzete jó néhány fogós kérdést felvet a filmesek számára is, és maga a filmkészítés is az elemzés részévé válik.

December 4., szombat  14.00

Örökké idegenek

(rendező: Hisham al-Zouki, Norvégia, 2002. – 26 perc)

Hisham al-Zouki dokumentumfilmje Norvégiában és Franciaországban élő fiatalokat mutat be, akik két kultúra mezsgyéjén élnek. Szülőhazájuk nyugati kultúrája és szüleik iszlám hagyománya egyszerre határozza meg az életüket – és teszi őket hontalanná. Szülőhazájukban idegeneknek tartják őket, csakúgy, mint őseik földjén, ahonnan visszavágynak. Örökké idegennek érzik magukat. A film arról szól, milyen érzés, ha valaki a szülőhazájában idegen. Milyen érzés saját honfitársaink rasszizmusát megtapasztalni? És ami a legfontosabb: hogyan lehet mégis talpon maradni a gyűlölet áramlatában?

December 5., vasárnap 16.00

Várj!

(rendező: Sergei Bosenko, Oroszország, 2004. – 40 perc)

A hétéves Mását elveszik alkoholista szüleitől és árvaházba viszik. A kislány napokig csak sír. A biztonságos környezet, a sok játék és a személyzet kedvessége sem tudja pótolni az otthont – ami után olyannyira vágyik – és a szülőket, akiket még mindig szeret. A megrendítő alkotás Mása és húga első évét követi végig, addig, amíg új otthonra találnak.

Világfalu / Global Economy – (7 film)Drága Dyana (Pretty Dyana) – 45 percHét tenger vándora (On The Seven Seas) – 95 percNagyfeszültség (Power Trip) – 95 percParni Graszt – Ünnepek és hétköznapok (Parno Grast) – 58 percAz utolsó falusiak (The Last Peasants) – 50 percAz út vége (The End of The Road) – 58 percVadkelet (The Wild East) – 54 perc

 

December 4., szombat 16.00

Hét tenger vándora

(rendező: Johannes Holzhausen, Ausztria, 2001. – 95 perc)

A film nyomon követi az egyik legnagyobb szovjet hadihajó és legénysége életútját a Szovjetunió felbomlása után. A Kijev” repülőgép-anyahajó, a szovjet hadsereg egykori büszkesége, valamint annak legénysége 1994 óta van szolgálaton kívül. Akkor, amikor csaknem az összes régi hadihajót eladták, a legnagyobb szovjet hadihajó elindult utolsó útjára, hogy turistalátványosság váljék belőle Kínában. A rendező majdnem öt évig követte a Kijevet”, figyelemmel kísérve a változásokat azok életében, akik 1972 óta szolgáltak a fedélzetén. Az ő egyéni élettörténetük szorosan kapcsolódik a hajóéhoz. A Szovjetunió bukásával mindnyájuknak új helyet kellett keresnie a társadalomban. A Kijev” hosszú ideje csak az emlékezetben él, mint egy szellemhajó, ami az egykori matrózok képzeletében úszik tovább. A tengerészekkel készített interjúkat archív felvételek egészítik ki a Kijev” akcióiról, utolsó útjáról Norvégia, Afrika és a végső pihenőhely felé. A film sokoldalúan mutatja be az új realitásokhoz való nehéz alkalmazkodást.

December 3., péntek  20.00 és december 5., vasárnap  12.00

Drága Dyana

(rendező: Boris Mitič, Serbia and Montenegro, 2003. – 45 perc, videó)

Bensőséges felvételek a Belgrád külvárosában élő cigány menekültekről, akik a Citroen klasszikus Kacsájából és a Dyana kocsikból Mad Maxbe illő hulladékhasznosító hibrid-járműveket alakítanak, amit azután karton-, üveg- és fémhulladék gyűjtéskor használnak. Ezek a modern lovak sokkal hasznosabbak, mint igavonó rokonaik, és még annál is fontosabbak – a szabadság, a remény és az elegancia jelképei ügyeskezű tulajdonosaik számára. Még a kocsi akkumulátora is hasznosul: elektromos áramot generál, amivel világítanak, tévét néznek és feltöltik a mobiltelefonjaikat. Mintha egy alkimista legmerészebb álma öltene testet! Ám a rendőrség nem mindig tartja olyan viccesnek ezeket a masinákat.

December 3., péntek  18.30 és december 4., szombat  22.00

Nagyfeszültség

(rendező: Paul Devlin, USA, 2003. – 85 perc)

A volt szovjet köztársaság, Grúzia fővárosában, Tbilisziben a privatizált központi áramszolgáltató vállalatot az AES Corp., az amerikai globális áramszolgáltató óriás” vásárolta fel. Az AES igazgatójára, Piers Lewisra Tbilisziben az a feladat vár, hogy elfogadtassa a lakossággal: az új világban a felhasználónak fizetnie kell az áramért. Nincs könnyű dolga, hisz a kommunista időkben a lakosság ingyen kapta (azaz lopta) az áramot. A helyiek, mintegy az idegen betolakodókkal szembeni harcként élik meg az áramszolgáltatóval vívott küzdelmet. A nyugdíjasoktól az energiaügyi miniszterig egyre újabb és újabb furmányokkal igyekeznek megőrizni az ingyenességet – mesteri villanyóra-kiiktató masina kerül forgalomba, újabb és újabb illegális vezetékrendszerek épülnek ki. Az áramszolgáltató kilátástalan harcot vív a posztkommunista államban – fizetési mutatói alig javulnak, veszteségeik napról napra tetemesen nőnek. Az áramszolgáltó munkatársai azonban elszántan igyekeznek megteremteni a rendet, és a végsőkig is hajlandóak elmenni: egy alkalommal megszakítják a repülőtér áramellátását egy gép landolása közben.

December 5., vasárnap  11.00

Az utolsó falusiak (3 film)

(rendező: Angus Macqueen, UK, 2003. – 150 perc)

A filmet 16 hónapon át forgatták egy észak-romániai kis falucskában, Budestiben. Az utolsó falusiak néhány család életét, szerelmeit, utazásait és tragédiáit követi nyomon. Első film: Utazások. A kommunista időkben hatalmas Damian-család mostanra a falu legszegényebb családja lett. Ion és Maria mindent megtesz, hogy kijussanak. De sem a báty, sem a sógornő élete nem rózsás odakint. Házasságaik széthullóban, küzdenek azért, hogy életük másról is szóljon, ne csak a munkáról és a pénzről. Második film: Kísértés. Az Oprisc család generációkon át a legtekintélyesebb család volt a faluban, a világháborúk, a megszállás és a kommunizmus idején is. De a tíz év ,,kapitalizmus és demokrácia” mindazt fenyegeti, amit ők képviselnek. Van egy vízzel hajtott cséplőgépük, övék a falu gabonájának 10%-a. De a gyerekek nem akarják átvenni a farmot. Harmadik film: Jó feleség. A harmadik epizód két család sorsát követi nyomon. Az egyik úgy döntött, hogy a faluban marad, a másik kettévált: a feleség Párizsba ment, a férj maradt. A Jó feleség a változásról szól. Arról, hogyan élnek a bevándorlók nyugaton, majd visszatérvén hogyan alakítják át otthonaikat, környezetüket.

December 3., péntek  20.00

Parno Graszt: Ünnepek és hétköznapok

(rendező: Silló Sándor, Magyarország, 2004. – 58 perc)

Az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége, az EBU egy nemzetközi sorozatot indít útjára Európai gyökerek címmel. Öt ország öt dokumentumfilmben mutatja be hazájának tradicionális kultúráját. E sorozat első részeként a Magyar Televízió filmjében a Parno Graszt együttessel ismerkedünk meg. Az autentikus cigányzenét játszó muzsikusok Paszab faluból származnak. Az együttes szinte egy családból áll, a muzsikusok 15 évestől 70 évesig minden korosztályt képviselnek. Bár évek óta járják a világot óriási sikert aratva, otthon szembe kell nézniük a Szabolcsra oly jellemző munkanélküliséggel, megkülönböztetéssel. Követjük őket hétköznapjaikon, közöttük lehetünk húsvétkor és majáliskor, átélhetjük örömüket, bánatukat. 2004. május 1. az európai csatlakozás dátuma. Silló Sándor filmje alig leplezett iróniával tudósít arról, hogyan ünneplik a kelet-magyarországi kis falu lakói a nagy eseményt.

December 5., vasárnap 14.00

Az út vége

(rendező: Almási Tamás, Magyarország, 2000 -2002. – 58 perc)

Iszonyú itthagyni a gyerekeket ilyen bizonytalanságban.”

Mi úgy voltunk a vándorlásaink során, hogy a hidat meggyújtottuk, nincs visszaút.”

Hinni kell valamiben, hogy tovább tudjunk lépni. Hisszük azt, hogy valóban segíteni fognak az albérleti hozzájárulásban, hisszük azt, hogy két év munka után lakásvásárláshoz segít a cég. Hisszük azt, hogy tudunk majd otthont teremteni, és akkor hisszük azt, hogy tudunk normális emberként, családként élni a továbbiakban.” (részletek a filmből)

Egy kelet-magyarországi család elindul a Dunántúlra, hogy lehetőségeket találjon, egy másik vár, hogy megtalálják a lehetőségek – mindkettő jobb életet remél. Történik mindez 2001-2002-ben, Magyarországon, az európai uniós csatlakozás felé vezető úton…

December 4., szombat 14.00

Vadkelet – egy városi nomád portréja

(rendező: Michael Haslund-Christensen, Dánia, 2002. – 54 perc)

Ulánbátor a világ leghidegebb fővárosa. Utcái tele vannak fiatalokkal, akik olcsón vesznek és drágán adnak. Zsenya és Szása közülük való. Különösen zord az életük, amikor a hőmérséklet mínusz 45 fok körül jár. Zsenya megpróbál annyit összeszedni, hogy megéljen, miközben jobb életről álmodozik. Ulánbátor a roncsok és a buherák városa, ahol az oroszok által épített lakótelepeket sátortáborok veszik körül, és a parkolók tömve vannak a legmenőbb japán autókkal és kimustrált szovjet roncsokkal, s a taxik betört szélvédővel is furikáznak. A film Mongólia hétköznapjairól szól, a sztyeppés, vadlovas, vándorló nomádos sztereotípiákon túli valóságról.

A képek ereje / Power of Images – (7 film)Elektricska (Suburban Train) – 39 minEurópa közepe (The Center) – 83 minÉszak-Korea – Egy nap az életben (North Korea, A Day in the Life) – 48 minGyermekek Palotája (Childrens” Palace) – 4 minHitetlenek (Infidels) – 40 minPhenjan robogirl (Phenjang Robogirl) – 5 minSivatagi nomádok (Jaisalmer Ayo! Gateway of the Gypsies) – 54 min

December 4., szombat  14.00

Elektricska

(rendező: Mayram Yusupova, Oroszország, 2003. – 39 perc)

A moszkvai elővárosi vasúton féléves forgatás során rögzített mindennapi helyzetek és párbeszédek az orosz társadalomról beszélnek. Generációk, életmódok és foglalkozások tűnnek fel e vonatokon. Az orosz főváros közelében, de attól mégis elkülönülten élők mikrokozmosza ez. A HÉV, az elektricska egyszerre alkalmi piac, élettörténetek pódiuma és politikai viták porondja, ahol akár új barátságok is születhetnek. A kamera egyszerre nyomon követ, és mégis diszkrét – az utazás reflexív társutasa.

December 4., szombat  20.00 és december 5., vasárnap  20.00

Európa közepe

(rendező: Stanislaw Mucha, Németország, 2004. – 83 perc)

Egy kétezer kilométeres sugarú körben nem kevesebb mint egy tucatnyi város állítja magáról, hogy középpont”. Stanislaw Mucha rendező és csapata szórakoztató vándorútra indul, hogy felkutassák a középpontokkal teleszórt kontinens egyetlenegy, igazi középpontját”. Ausztriában, Branauban, ahol a japán turisták Hitler szülőhelyét fényképezik, Mucha betér az Európa Közepe nevű étterembe, és megtudjuk, hogy Napóleon volt, aki kijelölte ezt a helyet. A szlovákiai Krahuleben, Európa másik középpontjában egy helybéli értelmezi az óriásplakátot, aminek a felirata ,,Csatlakozzunk az Európai Unióhoz, de ne pucér seggel!”. A lengyelországi Piatekben valaki megesküszik, hogy a középpont valahogy eltűnt, míg a litvániai európai középpontban Európát rémségnek tartják, a Szovjetunió bukását a legnagyobb szerencsétlenségnek. A nyugat-ukrajnai Rahóban összefutunk az utolsó haszid túlélővel, aki Európa Közepe című újságot vásárol a trafikban. Talán ez a trafik Európa igazi közepe&

December 4., szombat 18.00 és december 5., vasárnap  12.00

Észak-Korea – Egy nap az életben

(rendező: Pieter Fleury, Hollandia, 2004. – 48 perc)

A film az idegenek elől elzárt ország életéről tudósít. A narráció nélküli dokumentumfilmben a phenjani szövőnő, Hong Sun Hui családja vezeti be a nézőt a Szeretett Vezér, Kim Dzsong Il impériumának mindennapjaiba. Minden kép a totalitárius gépezet működéséről beszél: a családi történetek is átitatódnak a vezér imádatával.A nappaliban a Nagy Vezér képe, sőt kettő a családi fényképek helyén, azt porolgatja szeretettel a férj. Az óvodába menet anyuka és kislánya az amerikaiak megöléséről dalolgat, az óvodában Hong kislánya megtanulja, hogy a virágoknak a Napra, neki pedig a Nagy Vezér szeretetére van szüksége ahhoz, hogy nagyra nőjön. A varrodában a munkásnőket indulók lelkesítik uniformisvarrás közben, az áramszünetet pedig kritika-önkritika félóraként hasznosítják. Az észak-koreai vezetőknek is tetszett a film, mint ami hitelesen ábrázolja kommunista népük szüntelen boldogságát.

December 5., vasárnap 18.00

Gyermekek Palotája

(rendező: Simojukka Ruippo & Jouni Hokkanen, Finnország, 2002. – 4 perc)

A phenjani Gyermekek Palotája bejáratánál elhelyezett táblán Kim Ir Szen elnök keze írásával olvasható: Országunk uralkodói a gyermekek.” A csarnok teljes egészében márvánnyal van burkolva. Középen óriási űrrepülő áll. A Gyermekek Palotája 1989 májusában nyitotta meg kapuit. Az épület a 13 közlekedési sáv szélességű Kwangbok utca végén emelkedik. Az utcát, amelyet végig 42 emelet magas lakóépületek szegélyeznek, lezárták a forgalom elől. A Gyermekek Palotája iskolások iskolán kívüli oktatására, művészi képességeik fejlesztésére szolgáló létesítmény. A látogatás gyermekelőadásokkal fejeződik be, és egy gyermekkórus zárja: Mi vagyunk a Testőrség, mi vagyunk a Rohambrigád.”

December 3., péntek  18.30

Phenjan robogirl

(rendező: Jouni Hokkanen & Simojukka Ruippo, Finnország, 2002. – 3 perc)

Phenjan, a titokzatos észak-koreai főváros egy eszme megtestesülése. A munkások paradicsomában még közlekedési jelzőlámpára sincs szükség – szépséges rendőrnők irányítják a gyér forgalmat, előírás szerint forogva körbe-körbe… Szobormerevséggel állnak világítókék egyenruhájukban, hajuk rövidre vágva, arcuk erősen kifestve, fejükön fekete ellenzős sapka.

December 4., szombat  18.00

Hitetlenek

(rendező: Bahman Kiarostami, Irán, 2003. – 40 perc)

A godárok nomád cigányok, akik Indiából vándoroltak be Iránba. Sorsuk alakulása sok hasonlóságot mutat az Európába bevándorolt cigányok közösségeivel. Egyes feltételezések szerint az ötödik században az iráni Bahram Djour király kétezer zenészt rendelt Indiából, hogy alattvalóit szórakoztassa. A csapatot táncosok, színészek, zenészek és kéjnők alkották. A törzs nyelve a szanszkrit, mazandarani és a farsi keverékéből létrejött chule. Ősi vallása az animizmus, amely a természeti tárgyakat és jelenségeket élő lélekkel ruházza fel. Az iszlám forradalom alatt át kellett térniük a moszlim hitre, és noha ma már mindannyian síita muzulmánok, a perzsák a godárokat még mindig hitetlennek tartják és kiközösítik. A filmben a godárok, a hitetlenek” arról dalolnak, zenélnek és regélnek a leggyakrabban, hogy mit is gondolnak Istenről.

December 4., szombat 12.00

Sivatagi nomádok

(rendező: Pepe Ozan, Melitta Tchaikovsky, USA, 2004. – 54 perc)

Észak-Indiában, a radzsasztáni Thar-sivatagban élő nomád népcsoport vándorlását követi nyomon két amerikai filmkészítő. A színes, varázslatos zenei betétekkel tarkított útirajzban” feltárul előttünk a kihalásra ítéltetett kultúra. A rövid riportok sorozata narrációval kiegészítve arról tudósít, hogy a faluról falura vándorló – mesemondó, kígyóbűvölő, zenész, kovács, táncos és sóárus – közösségek hogyan élik meg lehetőségeik szűkülését. A nemzetségek szokásai önmagukban is érdekesek, ami azonban ábrázolásukat még izgalmasabbá teszi, az az a párhuzam, amelyet a szerzők az európai romák eredete, Indiából való elvándorlásuk és a veszélyeztetett radzsasztáni népcsoport között vonnak.

Szervezők:Zádori Zsuzsanna fesztiváligazgató (Közép-európai Egyetem, Nyílt Társadalom Archívum – [email protected]; telefon: 06-1-327-32-50)Pócsik Andrea filmkritikus (Roma program koordinátor – [email protected])Oksana Sarkisova programigazgató (Közép-Európai Egyetem, Nyílt Társadalom Archívum – [email protected]; telefon: 06-1-327-32-50)

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.