Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Kovács László politikai credója

Nem közömbös az országnak, nekem sem, hogy öt évig milyen ember képviseli a magyarságot az EU-ban

2004. november 19. (19. oldal)

Nyögvenyelősen ugyan, de Kovács László adó- és vámügyi biztosként mégis tagja lesz az új Európai Bizottságnak. Így érdemes közelebbről megvizsgálni, milyen embert jelölt e magas posztra az MSZP- SZDSZ-kormány feje, Medgyessy, és most Gyurcsány.

Ki ez az ember? Azt hiszem, az elmúlt évtizedben annyi rosszat, hazugságot, gyűlölködő kijelentést, annyi demokratikus határátlépést egyetlen aktív politikus sem produkált, mint amennyit Kovács László pártvezér. Aki az elmúlt években egyetlen bővített mondatot sem tudott úgy végigmondani, hogy ne tett volna legalább egy negatív utalást az előző kormányra vagy Orbán Viktor exkormányfőre.

Arrogáns, elviselhetetlen stílusát száraz tények bizonyítják.

Ki ijesztgette országunkat a 23 millió román beözönlésével? Kovács László. Igaz, azóta már próbálta letagadni, hogy ezt ő mondta. Máskor pedig azzal bagatellizálta, hogy ezt nem gondolhatta komolyan senki, és különben is, a kampányba ilyen hazugság belefér. Szerinte a 23 millió román állampolgár között amúgy sincsenek magyarok. Egy volt diplomata hogyan rémisztgethette az anyaországot az akaratuk ellenére magyar állampolgárságuktól megfosztott, határon túlra szakadt magyarokkal? Ez nem akármilyen produkció volt Kovács László pártvezértől.

Kovács a 2002-es MSZP-kongresszusra Kende Pétert hívta meg díszvendégnek. Igen, azt a Kendét. Akinek irománya a könyvesboltokban fő helyen tornyosult, jelentős példányban. Pedig olyan ocsmány, hazug irományt kormányfőről és családjáról még nem írtak, mint amilyet Kende. Szolgálatait a Kovács vezette MSZP meg is hálálta: a “szerző” gyújtó hangnemben felszólalhatott a szocialista kongresszuson nagy tapsot aratva.

A 2002-es választások két zaklatott légkörű fordulója között Kovács pártelnök azt állította: hamis MSZP-s szórólapokat készíttet a Fidesz külföldi nyomdákban, amelyeket kamionnal szállíttat majd Magyarországra. Kovács azt terjesztette, hogy ezekkel a szórólapokkal a kampánycsendet akarják majd megsérteni a szocialisták nevében. Kovácsot emiatt a hazugság miatt jogerősen elítélték, mert nem tudta igazolni állításait. De Orbánt azzal is rágalmazta, hogy latin-amerikai típusú diktatúrát épít, hogy a Fidesz csalni fog a választásokon, és hogy a Fidesz fontos iratokat semmisít meg titokban. Kovács később kijelentette, hogy a Fidesz arra készül, hogy képviselőket vásároljon magának.

Már ennyi is elég, de folytassuk: ki hívta be hazánkba politikai fő- és párttanácsadónak a posztkommunisták hatalmának viszszaszerzésére az izraeli Ron Werbert? 2002-ben, és idén nyáron, az EP-kampány hevében. Ki adott fel az országos és helyi sajtóban Állítsuk le együtt a Fidesz hazugsággyárát! címmel egész oldalas, tipográfiájában a náci deportálások képi világát idéző, uszító hirdetéseket? Werberről közismert, hogy egyetlen módszere, stratégiája a gyűlöletkeltés, az ellenfél megfélemlítése, lejáratása, az erkölcsi és etikai szabályok semmibevétele. (Az MSZP valódi arcát az Index című internetes újság is leleplezte, amikor tudósítója inkognitóban egy Werber-tréningen járt – a szerk.) Ennek szellemében Kovács 2002 nyarán Orbánt már bíróság előtt számoltatta volna be az elmúlt négy esztendőért.

Kovács László immár külügyminiszterként egyértelműen szemben állt a határon túli magyarsággal. Amikor Medgyessyvel támadta a státusztörvény alkalmazását, Nastase azt mondta nekik, hogy nincs problémája a törvénnyel, mert egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnökkel, s a megállapodást mind a ketten aláírták. (Kovács a megállapodást paktumnak nyilvánította.) Ennek ellenére Kovács és Medgyessy kezdeményezték a státusztörvény felülvizsgálatát. Az eredményt mindenki ismeri. Déli szomszédaink később felajánlották a magyar kormánynak, hogy ők nem elleneznék a náluk élő magyarok számára a kettős állampolgárság megadását. A felajánlásra az elutasító válasz érthetetlen és indulatos volt.

Kovács Erdély autonómiatörekvéseivel szemben is hasonló hozzáállást mutatott. Nem mellette, hanem ellene beszélt. Azt próbálta bizonyítani a határon túli magyaroknak, hogy az nekik miért nem jó, miért nincs rá szükség. Nem volt egyetlen olyan, nemzetünket érintő ügy, szerződés, amelylyel a magyar nemzet érdekeit szolgálta volna. Kovács külügyminiszterként és pártvezetőként mindvégig azon volt, hogy a szomszédos országok érzékenységét a világért meg ne sértsük. Az viszont, hogy minket és a határon túli magyarokat mi sérti, mi alázza meg, Kovács pártvezért és a külügyet sohasem érdekelte. Számára csak az volt a fontos, hogy őt külföldön megdicsérjék, a vállát megveregessék. Amit itthon sikerként terjesztett minden lehetséges fórumon. Szerinte neki mindig eredményes tárgyalásai voltak.

Kovács tudott és megtanult kicsinek lenni. Úgy, ahogy ő maga akarta, mondta.

Erőltetett uniós jelölése a régi időket idézte, amikor is a pártállamban az elvtársak mindig mindenhez értettek. Az energiaügyi meghallgatáson lebőgött, ennek ellenére Gyurcsány kötötte az ebet a karóhoz. Barroso később ugyan más posztra helyezte, ám mi, magyarok sajnos jól ismerjük Kovácsot.

Nem közömbös az országnak, nekem sem, hogy öt évig milyen ember képviseli a magyarságot az Európai Bizottságban. Két ország tudott változtatni a jelölt személyén. De egy felkészületlen, alkalmatlan posztkommunista pártvezér, akinek két bírósági papírja is van arról, hogy hazudik, s akinek politikusi karaktere az ösztönszerű gyűlölködés, nos, az megfelelő ember a huszonöt tagország valamilyen területen való irányítására.

Sajnálatos, hogy a konzervatív jobboldali (!) Barrosónak a színfalak mögötti kiábrándító konspirációk eredményeképpen végül nem volt ereje, s alighanem akarata sem, egy tisztességes új magyar jelölt kicsikarására.

Dorogi László nyugdíjas, Szentendre

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.