Hiába fordult Bush elnök első számú szövetségese, Tony Blair kéréssel Orbán Viktorhoz, a magyar ellenzék vezetője egyértelmű, a nemzet akaratát kifejező választ adott: nem fogják támogatni a magyar katonák Irakban maradását. Mára a nagyobbik ellenzéki párt is belátta, hogy előbbre való az ország közvélekedése az iraki nép „felszabadításáról”, mint az egyébként a kommunista utódpárti politikusokkal olyan sokatmondóan együttműködő jobboldali republikánusok által vezetett szuperhatalom barátsága. Amely barátság egyébként várhatóan Bush elnök következő négy esztendejében sem hozza el Amerikába utazó honfitársainknak a vízummentességet. A szövetséges magyar állam polgárai ugyanúgy alaposan kikérdezve, lenyomozva, ujjlenyomatuk leadásával léphetnek amerikai földre, mint a terrorizmus szempontjából veszélyesnek nevezett államok polgárai. Megalázva ezzel az amerikai egyetemeken tanító professzorainkat, művészeinket, turista diákjainkat. S hogy teljes legyen megalázottságunk, a szuperhatalom polgárai viszont vízum nélkül járhatnak ki-be az országunkba, esetenként nem csekély nemzetbiztonsági kockázatot jelentve hazánknak.

Szégyen, hogy annak idején egyáltalán indokként felvetődött, azért kell az Egyesült Államok szövetségeseként részt vennünk Irak megszállásában, mert a magyar vállalatok érdekei ezt kívánják. Így érvelt Kovács László, amikor szokásához híven megmagyarázta a megmagyarázhatatlant, s az „aranytojást tojó” nagy sivatagi befektetésekről vizionált. Az egyetemi tanulmányait a veszélyes pénzkeresetért felfüggesztő győri fiatalember iraki halála után kiderült az igazság: a magyar cég, amely kivitte őt a háborús övezetbe, csupán al-alvállalkozóként mozgó vécéket szállíthatott a szövetséges katonák kiszolgálására. Talán éppen azoknak, akik fogolykínzásaikkal tették a civilizált emberiség számára elfogadhatatlanná és megvetett politikává az iraki nép katonai leigázását. Aztán bekövetkezett, amire számítani lehetett: az első Irakban szolgáló magyar katona, Nagy Richárd halála. A lendületes szocialista kampánygépezet az ő emlékét sem tiszteli: Gyurcsány Ferenc vérlázító módon Nagy Richárdot is belekeverte az iraki szolgálat meghosszabbítása melletti kampánybeszédébe.

Az iraki háború már eddig is annyi ellenséget szerzett az Egyesült Államoknak, hogy lassan elhalványul a lerombolt tornyok áldozatai iránti együttérzés. A magyar nép jó hírének sem tett jót a nemzetközi szerződések felrúgása, az állítólagos tömegpusztító eszközökről meghamisított, hazug amerikai hivatalos jelentések alapján megindított háborúban való részvételünk. Nagyon sokat kockáztat, aki ezek után hosszabbítást javasol.