Forrás: NOL

Ki lehet az utód?

Al Ghaoui Hesna, 2004. november 5. 00:00

Eddig egyetlen politikus sem merte feszegetni, mostantól azonban nem lehet a szőnyeg alá söpörni a kérdést: ki léphet Arafat utódaként a palesztin mozgalom élére?

A helyzet bonyolult, mivel egyszerre három kulcsfontosságú szék maradt üresen. Arafat egy személyben volt a palesztin hatóság elnöke, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője és a Fatah első embere is. Arab források szerint ez utóbbi funkcióért folyik a legnagyobb hatalmi harc. A rivalizálás egyik oldalán a PFSZ idősebb generációjához tartozók állnak, akik együtt dolgoztak Arafattal tunéziai száműzetése alatt. A sokszor csupán ‘tunéziaiakként’ emlegetett jelöltek között olyan vezetők szerepelnek, mint Ahmed Korei jelenlegi miniszterelnök, Mahmud Abbasz lemondott kormányfő, Nabíl Saat külügyminiszter és Jaszir Abed Rabbo prominens PFSZ-tisztviselő, egykori információs és kulturális miniszter.

A másik oldalon azok a fiatal aktivisták szeretnének végre politikai hatalomhoz jutni, akik a megszállt területeken harcolták végig az első – és most a második – intifádát. Mohamed Dahlan – a gázai biztonsági erők volt vezetője – kétségtelenül nagy befolyással bír a palesztinok körében, és őt szemelték ki Gáza ellenőrzésére is az esetleges izraeli csapatkivonások után. Dzsibril Radzsub, szintén potenciális jelölt is a biztonsági erők első embere volt, csak éppen Ciszjordániában.

A legnagyobb támogatottságot azonban egyértelműen Marvan Barguti élvezi, aki talán a legnépszerűbb vezető Arafat után. A Fatah egykori ciszjordániai vezetője azonban jelenleg egy izraeli börtönben tölti ötszörösen kiszabott életfogytiglani büntetését. Pedig az oslói megállapodások elszánt híveként a Nyugat is potenciális vezetőt látott benne.

Az erőharc skáláját a Hamasz ambíciói színezik, a szervezet nyíltan tör politikai pozíciókra. A palesztin kormány elleni korrupciós vádak és a belharcok ráadásul az ő malmukra hajtják a vizet. A palesztin mozgalom akkor járna igazán jól, ha Washington és Izrael is áldását adja az új jelöltre. Akitől elvárják, hogy először is megfékezze a szélsőséges erőket. Márpedig éppen ez a helyzet buktatója: egy ilyen lépés adu lenne a politikai riválisoknak, hogy az Arafat szimbolizálta nemzeti ellenállás elárulásával ellehetetlenítsék.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©