Forrás: NOL

BORBÉLY SZILÁRD: Auschwitz-szekvencia

Borbély Szilárd, 2004. november 6. 00:00

“Amikor tehát Auschwitzon gondolkodom, paradox módon inkább a jövőn, semmint a múlton gondolkodom.”

Kertész Imre

Egyszer meghaltam már tehát,

s hogy túléljem halálom,

magamra vettem azt, aki

hasonlít rám. A Másom

itt él velem azóta is.

És úgy tesz, mintha volna

elég idő s elég erő,

és nem csak fuldokolna

a Hal is, akiről mondják,

hogy benne van az Élet.

Szívében félelem lakik,

és hullámzó Ítélet.

Mert nem szólalnak harsonák,

és nem történik semmi.

Megtudja majd mindenki azt,

hogy hol kell jelentkezni.

Közömbösen állunk akkor,

hisz nem lesz végítélet,

csupán a megsemmisítő

határozat, a végzet

alakját felöltő logosz,

amely szerint a testet

kell leadni majd valahol,

mivel felesleges lett

a húst életben tartani

tovább. Elég megölni

az ént, s a maradékait

a központ majd kitörli.

A megkínzott Test megvetett

halála ismétlődik

azóta is, s mint áldozat

egymásra rétegződik,

a Sírba Helyezett helyén

hiába is kereste

az angyal vasárnap reggel.

Titokzatos Holtteste

kétezer éve haldoklik,

és nyugalmat nem talált.

Nem váltja meg a helyette volt

millió zsidó halált. –

Hogy elfelejtsem, s önmagam,

halállá kéne lennem,

az én Megváltó Másommá,

kit Pálként is követtem:

Még élek én, de már nem én:

a Jövendő él bennem.

S ha Auschwitzra gondolok,

már sejtem, mért volt lennem.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.