Forrás: MNOKibékíthetetlen a magyar ellenzék „veszekedése”
A német nyelvterület lapszemléje
2004. november 4. 9:42
Keresztes Lajos
Nem várható közeledés a magyarországi ellenzéki pártok között – A németek „pimaszságáról” beszél a brit sajtó, mert állítólag bocsánatkérést vártak a királynőtől – A holland bevándorlási szabályok szigorodása várható van Gogh filmrendező meggyilkolása után – Köszöntés Kertész Imre születésnapjára – A brandenburgi falvakban is probléma az elvándorlás.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Reinhard Olt Veszekedés a magyar ellenzékben című írásában elemzi Dávid Ibolya vitáját a Fidesszel.
Az ellentétek a két parlamenti ellenzéki párt között nyilvánvalóan olyan mélyek, hogy a közeledés immár alig képzelhető el. Az MDF elnöke egy kedden kiadott nyílt levélben felszólította Orbán Viktort, hogy „tovább ne avatkozzon be az MDF belügyeibe”.
Dávid Ibolya többek között az MDF erőszakos feloszlatásával és a kétpártrendszeren alapuló pszeudo-demokrácia bevezetésének kísérletével vádolta meg a Fidesz elnökét. Orbán Viktor és pártja a magántulajdon ellen politizál, és megtűri soraiban a Kádár-diktatúra kollaboránsait, amit a konzervatív választók nem értenek. Ezenkívül Orbán pártja bojkottálja a jogállamiságot, amikor megakadályozta alkotmánybírák, valamint a számvevőszék alelnökének kinevezését, továbbá aláássa az MDF parlamenti bizottsági munkáját. Annak ellenére, hogy Orbán többször is arra hívott fel, hogy a választók ne szavazzanak az MDF-re, a választók világossá tették szükség van az önálló demokrata fórumra. Dávid Ibolya hozzáfűzte: szükség van a konzervatív politika hiteles képviseletére.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Michael Stürmer Hitler volt gonosz, nem a mi bombáink címmel ír az angol királynő németországi látogatása kapcsán kirobbant polémiáról.
A királynő még le sem szállt Németországban, amikor a CSU képviselő Norbert Geis azt tette, amit a német és brit kormány napokkal korábban ismételten megpróbált cáfolni: Azt mondta – egyetlen német politikusként – a királynő bocsánatkérését a német városok elleni második világháborús brit bombatámadásokért „a német nép nagyra értékelné”. Pontosan ez volt az a követelés, amit állítólag német diplomaták a látogatás előtt jeleztek – és ami minden cáfolat ellenére brit részről növekvő felháborodásról gondoskodott a „hunok” (a „káposztazabálók” mellett a brit köznyelvben ez a németek másik gúnyneve – a szerk.) feledékenysége és pimaszsága okán. Hivatalosan a háromnapos látogatás során a téma nem játszik semmilyen szerepet. Maga Schröder is sajnálkozásának adott hangot a bocsánatkéréssel kapcsolatos abszurd vita miatt a királynővel történt személyes találkozóján. A téma azonban továbbra is uralja a brit sajtót, főként a bulvárlapokat.
Josef Fischer a németekről és Németországról a britekben élő elavult képek és a sztereotípiák permanens továbbélése felett kesergett. Röviddel ezután a konzervatív Daily Express közelebbről meg nem nevezett, „diplomáciai körökből” azt jelentette, hogy „a németek” elvárják a bocsánatkérést Drezda bombázásáért. „Sohasem szabad a németeknek megengednünk, hogy megfeledkezzenek gonosz múltjukról”- írta a Daily Mail publicistája, Simon Heffer. A baloldali liberális Observer leegyszerűsítette a kérdést: „Hitler volt gonosz, nem a mi bombáink.” Tony Parsons, a Daily Mirror kommentátora szerint: „Drezdában 50 000 német halt meg (a legalacsonyabb becslések is több, mint 200.000 áldozatról szólnak – a szerk.), de a britek számára … ebben nincs semmi, amin szégyenkeznünk kellene.” A Guardian végül röviden bejelentette a vita lezárását: „A háborúnak vége” – és ezzel vége a „a bocsánatkérések idejének” is. Ennek ellenére a britek második világháborús győzelme, melynek következtében elveszett a birodalom, és megszűnt a font jelentősége, tovább él a televízióban és a brit bulvárlapokban. Amikor a német nagykövet Hermann von Richthofen ellátogatott a Sun szerkesztőségébe, másnap az eseményről a következő címmel tudósított a lap: „The Hun meets the Sun” (A hun a Sun-nál).
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Dirk Schümer elemzi a holland filmrendező Theo van Gogh keddi, amsterdami meggyilkolása után kialakult helyzetet. Az elkövető egy marokkói-holland kettős állampolgárságú férfi, akit felháborított a rendező kritikus alkotása az iszlámról.
A szerző szerint ennek a politikai gyilkosságnak sokkal súlyosabbak lesznek a következményei, mint a populista Pim Fortuyn ellen elkövetett merényletnek. A 2002. május 6-i tettet még lehetséges volt egy magányos, militáns állatvédő számlájára írni. Az elkövetett bűncselekménynek nem volt társadalmi bázisa. Most azonban az iszlám barbárság népszerű kritikusának lelövését követően könnyen hosszú távon is veszélybe kerülhet a Hollandiában lakó népek nem is olyan békés együttélése. Hollandia – amiben egész Európa éllovasának számít – bevándorlási és integrációs politikáját ehhez a mérgezett társadalmi klímához kell igazítania, s ez csak idő kérdése lehet. Így nyilatkoztak az első interjúkban a megdöbbent marokkóiak is , akik most attól félnek, hogy kidobják őket az országból.
Mitteldeutsche Zeitung (mz-web.de)
A hallei lapban Gregor Mayer Auschwitzot ledolgozni címmel köszönti a november 9-én 75 éves Kertész Imrét.
Kertész Magyarországon a majd 600.000 magyar zsidó kiirtásának tematizálásával egy tabuhoz nyúlt. A német megsemmisítő táborokba történő elhurcolásukat a hitleri Németország utasítására a készségesen együttműködő magyar hatóságok hajtották végre. A kommunista vezetés az 1956-os szovjetellenes forradalom leverését követően megállapodást kötött a lakossággal, nincs szükség a múltról folytatott vitákra. Az 1989-90-es fordulatot követően a magyar jobboldal folytatta a múlt elfojtását. Táplálták a „kettős áldozati szerep” mítoszát, miszerint a magyarságot, mind a fasizmusba, mind a kommunizmusba belekényszerítették volna. A mindkét parancsuralmi rendszerrel meglévő összefonódások feltárását nem támogatta ez a vita.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Regina Mönch ír Elvándorlás, búcsú és újrakezdés címen Brandenburg tartomány kiürülő iskoláiról.
Mesélnek olyan polgármesterről, aki a szomszédos településeken kollégáinak útépítést ígér, ha az ő iskolájába küldik a gyerekeket. Léteznek olyan tanárnők, akik azért játszanak a lottón és lóversenyeznek, hogy ha nyernek akkor megvehessék az iskolát. Meghal az iskola, akkor kihal a falu, mondják az emberek. Az iskolák kihalása azonban csak tünet, s ezzel mindenki tisztában van.
Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005
