Forrás: Magyar HírlapFájdalmak és örömök titkos meséi

Ma lenne kilencvenéves Bálint Endre. Apja a Nyugat és a Népszava művészeti rovatainak kritikusa. Kulturált környezet, a falakon kiváló festők képei, művész baráti kör. Gondtalan csaknem boldog gyermekkor, melynek transzformált jelei újraéledtek későbbi képein. A boldogság vége 1924. Az apa, Bálint Aladár halála. A tízesztendős Bandi évekre a Vilmos császár úti zsidó árvaházba kerül. A polgári iskolában négy évet bukdácsol, majd az Iparművészeti Főiskola reklámgrafikus növendéke. Plakátokat tervez, fest, Kassák Munka-körének passzív tagja. Idősebb barátaival – Justus Pál, Szabó Lajos, Vajda Lajos – csatlakozik az anti-sztalinista oppozícióhoz. Vajda Lajos tanítványa, barátja. Bálint 12 éves kora óta szenved a tüdejével, művészetében a halál jele – változó formában – ismétlődő motívum. Később hónapokat, gyakran fél évet fekszik a Korányi tüdőszanatóriumban. Munkaszolgálat, szerencsés menekülés. 1950 körül talált rá saját, félreismerhetetlen stílusára. 1956-ban Párizsba ment, hat esztendeig ott élt, dolgozott. Ekkor illusztrálta a hatalmas „Jeruzsálemi Bibliát”. 1962-ben tér haza. Ezután szűkös műtermében meglátogatta Kassák Lajos, aki a párizsi képek láttán, jellegzetes tót akcentusán azt mondta: „Bálint, mágá ákár már meg is hálhát.” Később a betegsége egyre fájdalmasabban gyötörte a festőt, ekkor írta: „Vízbe köptem véres pókot / ki mondott ily édes bókot / – víz tükrének? / Jobb mellemben vörös koráll / Lázadozik egy új morál / – nevében”.

Bálint feltárulkozott, olyan személyre szabott hieroglifa-rendszert alkotott, amely nyomon követte egész művészetét. E változó jelek szóltak a művész hétköznapjairól, érzelmeiről. Nem könnyű feladat a Bálint kép-beszéd jelentését megfejteni. Maga is vallja, hogy festményei üzenetek, fájdalmainak, örömeinek titkos meséi. Formái, színei életének sajátos, legtitkosabb élményeinek szavakban nem kifejezhető vallomásai, titkos gyónás, szürrealista öltözékben. Bálint Endre 1986. május 3-án hunyt el.

Román József

©