Forrás: NOLBródy-könyv
Drót
B. I., 2004. október 22. 00:00
– „Írok Bródy Sándorról egy könyvet. Száz apró kis Bródy-sztorit” – mondta egy éve Benedek István Gábor valami interjúban vagy hol.
Ez még önmagában nem lenne érdekes.
De hogy tényleg írt, az már csak-csak érdemes a szóra.
Igaz, végül csak ötven lett a százból, de az is kitett egy könyvet, szépet, gusztusosat, jót.
Elolvastam, és pontosan tudtam, miért írta meg Benedek ezt a könyvet. Mert muszáj volt megírnia.
Nemcsak azért, mert a nagy író távoli rokona Benedek István Gábornak. Hanem azért is, mert Bródy rendkívül gazdagon dokumentált, regisztrált sorsa és alakja fájón aktuális lett ma itt.
Mert miről szól Bródy Sándor élete és műve? A mindenestül magyarrá lett zsidóság, a zsidóból lett magyarság, vagy zsidó magyarság tragédiájáról.
Bródy oszlopos tagja, sőt egyik vezére volt annak a nemzedéknek, amely először hitte, hogy a magyar zsidóság vagy zsidó magyarság egyszer s mindenkorra belészervesült a magyarságba, hogy vidékről rukkolva bevehető, hódítható a város, sőt a székesfőváros is. Hogy zsidó ősökkel is lehet az ember magyar író, magyar színpadok ünnepelt sztárja. Hogy a legnagyobb magyarok, Adyk és Móriczok példaképe is lehet az ember, ha tehetséges, ha nagyszabású, ha hű a hazához.
Bródy csalatkozónak is a nagyok közül volt való.
Rembrandt-ciklusa, Gárdonyihoz írt levele minden lezsidózott magyar alapvetése.
„Én nem politizáltam – adja a szót író-hőse szájába a mai író. – Szerettem a kiegyezést, az enyéim valósággal kivirágoztak a liberális, szabadelvű engedmények öntözővizétől.
Amikor meggyaláztak, leköptek, kénytelen voltam visszafelé megcsinálni a magam mérlegét. Ha én nem, akkor ki a magyar?
Tehát én zsidó vagyok…
Egy új vallás híve lettem, ami csak itt, ezen a Kárpátoktól körülkerített földön alakulhatott ki, magyarok, szlovákok, szerbek, zsidók, osztrákok ötvözetéből.
Ez az amalgám összetört. És én itt csak zsidó maradtam, kiürült lélekkel, csalódott szívvel. Ezért menekültem oda, ahol magyar voltam: Ausztriába, Olaszországba.”
Benedek István Gábor táborból visszatért magyar. Sokáig hitt abban, hogy olyan Magyarországba tér a halál torkából vissza, haza, amelyben magyarnak magyartól származás szerinti különböztetése többé nem lesz lehető. Az elmúlt években keserűn és durván kellett tapasztalnia: ez a hit illúziónak bizonyult megint.
A szomorú magyar író a száz év előtt élt szomorú magyar íróhoz menekült.
A csalódott az ős-csalódóhoz.
Úgy látszik, itt csak a szó segít.
(Benedek István Gábor: A lovag napjai. A könyv bemutatója Egerben lesz november 25-én, 17 órakor a Bródy Sándor Könyvtárban.)
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
