Forrás: Magyar HírlapOktóber tizenötödike tíz ténye

1. Szálasiék akkor hagyták cserben Horthy Miklóst, amikor a leghűbb emberei és a szövetséges hatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió tanácsára elhatározta a háborúból való kilépést. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a trianoni döntésen valamit változtassunk. Így, 1947-ben újabb területet vesztettünk a trianoni hazából.

2. Az átállást a nyilasokhoz húzó vezérkari tisztek akadályozták meg, amikor Horthy parancsával egy időben utasításaikkal meghiúsították a katonai akció végrehajtását.

A románok, a finnek meg tudták csinálni. A katonai helyzet olyan volt, hogy nyilasok nélkül mi is megtehettük volna.

3. Azokat a konzervatív politikusokat, akik nem tudtak elrejtőzni, mint Bethlen István és mások, Mauthausenbe vitték, mint Keresztes-Fischer belügyminisztert és másokat.

4. Megölték a legbátrabb magyart, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a katonai ellenállást szervező Kiss János altábornagyot, Tartsay Vilmost, Nagy Jenőt. Elpusztították Mónus Illés, Kabók Lajos, Karácsony Sándor, Koltói Anna szakszervezeti vezetőket.

5. Ezrével koncolták fel az értelmetlen harcból menekülő katonákat és munkaszolgálatosokat, akik nem akarták a nácikat szolgálni. A megígért nyolc hadosztály helyett kettőt tudtak felállítani és a halálba küldeni. Németországba hurcolták a tizenéves fiatal leventéket. Összesen több mint százezer katona került nyugati hadifogságba.

6. Szálasi egyszer járt Hitlernél, abban a fontos dologban döntöttek, hogy Budapest nem lehet nyílt város. Bécs védelmében, a sztálingrádi csatához hasonlóan házról házra kell „védeni” fővárosunkat. Az ostromban elpusztult több mint százezer magyar lakos. Elrendelték a kitelepítést, vagy félmillió ember került ki Nyugatra. Budapesten elpusztultak hídjaink. A lakások négyötöde megsérült.

7. Segítettek kifosztani az országot. Elrabolták a Szent Koronát, s vittek mindent, ami mozdítható volt. A nyilas minisztériumokban talált feljegyzések szerint 55 ezer vagon áru gördült ki az országból Németországba 1945 március végéig. Ezenkívül hajón, teherautón, kocsin vitték ki az ország vagyonát.

8. A Dunántúlon különös terrort valósítottak meg. A katolikus papok és püspökök – köztük Mindszenty József – tiltakozása ellenére rettegésben élt az egész Dunántúl. Székesfehérvár többször cserélt gazdát.

9. „Megváltoztak az idők. A kötelet most már nem csak a zsidók, de a nem zsidók nyakán is meghúzzák. Most már nemcsak zsidókra vadásznak, hanem katonaszökevényekre, a kiürítési parancsot nem teljesítőkre. A keresztények már ugyanolyan veszélyben vannak, mint a zsidók. Nekik is bujkálniok kell, és ha nem tudnak elrejtőzni, ők is megindulhatnak gyalogmenetben hátizsákkal a hátukon, a bécsi országúton Nyugat felé, mint azt mostanáig a zsidók tették” – írja Gosztonyi Péter, Svájcba emigrált történész az 1944-45-ös dunai végső harcról szóló könyvében, amely 1969-ben Bécsben, Münchenben, Zürichben jelent meg.

10. Mindezt a nácikkal együttműködve tették, de nélkülük a visszavonuló és kétoldali összeroppantás előtt álló náci erők ezt nem tehették volna meg.

Ért még bennünket számos csapás 1944. október 15-e előtt, és sajnos után is. Ilyen méretű talán csak Mohácsnál.

A Kárpát-medence mindig a hadak útja volt. Nyugat és Kelet hatalmas tömbjei közé szorítva, majd délről a töröktől verve hánykódott kompországunk.

Ez geopolitikai helyzetünk következménye, nem a hibánk, hanem a sorsunk.

Sándor György

ny. szerkesztő, Budapest

©

Comments are closed.