Forrás: NOL

Júlia rabja 450 éves

horváth iván, 2004. október 16. 00:00

Balassi Bálint (ismeretlen művész olajfestménye; Esztergom, Keresztény Múzeum)Kép: Magyar Géniusz c. kötet

Négyszázötven éve, 1554. október 20-án született Balassi Bálint. ‘Lett’, ahogy családi Bibliájuk bejegyzésében olvassuk, ‘9 órakor, délelőtt, szombat napon, Zólyomban’.

Megzabolázhatatlan személyiségével, szokatlan életvitelével többször keltett országos föltűnést. Petőfi, Ady, József Attila is gyakran került ellentétbe környezetével, de Balassi nagyúr volt, aki érvényt tudott szerezni akaratának, és így botrányai is nagyra sikeredtek. A levéltárak tele vannak végeláthatatlan pöreinek iratanyagával. Ha életrajzát e pöriratok alapján írnók meg, kegyetlen, hatalmaskodó és boszszúvágyó főúr arcképét kellene megrajzolnunk, aki embertelenül bánik török foglyával, aki egy gyermekkori sérelemért férfikorában vesz elégtételt, aki tettlegességgel válaszol, ha úgy érzi, nem kapja meg a rangjának kijáró tiszteletet.

Ha verseit olvassuk, egészen más arcképet látunk magunk előtt: az első magyar lírikusét.

Énekeit három csoportba szokták beosztani: vitézi, szerelmi és vallási költeményeket különböztetnek meg. A csoportosítás egy 1610 körüli irodalmártól ered. Ő állította össze azt a kéziratos versgyűjteményt, amelynek ránk maradt másolata az ún. Balassa-kódex. Az összeállítás élén találjuk meg ezt az osztályozást: ‘Következnek Balassi Bálintnak kölem-kölemféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicsíret és vitézsígről való ének is vagyon.’ A felosztás alapján a különböző korszakok mind megtalálták a maguk Balassiját.

Századokig csak mint istenes énekek szerzőjét ismerték, a szerelmiek csak 1874-ben kerültek elő, s kezdtek aztán hatni sokakra, Adytól József Attiláig. A népi eszmerendszerek térhódításának korában, a 30-as évek végétől a korai 50-es évekig a paraszti eredetű katonáival tábortűz mellett népdalozó végvári vitéz alakja vált uralkodóvá. A szélsőségesen közösségi eszmerendszerek lassú visszaszorulásának, a magánélethez való jog helyreállásának kezdetén megint előtérbe került ‘a szerelem költője’. Az utóbbi évtizedekben a hármas osztályozásnak kevesebb figyelmet tulajdonítunk: most nem a vallásos és nem a szerelmes ember, de még csak nem is a vitéz az, aki előttünk áll, hanem sokkal inkább a verseit nagy műgonddal megszerkesztő költő, a magyar szavak első művésze.

Nem érdemes nagyon élesen elválasztani egymástól Balassi háromféle tárgyát.

Híres Katonaénekét mindenki ismeri, de nem szoktunk elgondolkozni a nyitókérdés értelmén. Csakugyan igaz-e, s különösen ennek a költőnek a szájából, hogy semmi nem ‘lehet szebb dolog a végeknél’? Hát Júlia? Nos, ha végigtekintünk a költő rendkívüli megfontoltsággal összeállított versgyűjteményén, rögvest észrevesszük, hogy a Vitézek, mi lehet a verskötet egészen különleges helyén áll, ott, ahol a lírai hős (a beszélő személy) a Júlia-szerelemmel való szakítás után más szépségek, más vonzó dolgok felé fordul. Verseinek címzettjei: új nők, a vitézi élet, az első magyar irodalmi társaság. A Katonaének ebben a szövegösszefüggésben igenis a szerelmi dac költeménye. S persze annak is jelentőséget tulajdoníthatunk, hogy a mű fohásszal zárul. Nincs abban semmi furcsa, hogy a XVII.-XVIII. században számtalan alkalommal adták ki a költő istenes énekeinek sorában!

Ma az sem kerüli el a figyelmünket, hogy a vitéz szó egyik jelentése a XVI. században “lovag” volt, a Vitézek, mi lehet kezdetű költeményben pedig a lovagi életeszmény dicséretét látjuk. A lovagi életeszmény elválaszthatatlan mind a vallástól, mind a szerelemtől. A ‘salus’-t (‘üdvösség”, ‘egészség”), az ‘Amor’-t (‘szerelem”) és a ‘virtus’-t (‘vitézség”) Dante sem tartotta egymástól egészen független dolgoknak. Az udvari-lovagi líráról írott tanulmányában azt mondta, a költő számára ezek a fő tárgykörök.

De még ha nem lennének is szerelmi és vallási vonatkozások a Katonaénekben, akkor is hasonlítana a trubadúrköltészetre, a sirventésre. A trubadúrok sirventésnek nevezték azt az énekfajtát, amely egy erkölcsi vagy politikai eszmény dicsőségét hirdette, vagy egy (persze az eszményt megtestesítő) nagyúrnak próbált híveket szerezni.

A Katonaéneket akadálytalanul tudjuk trubadúr-sirventésként olvasni. Nehezebb a feladatunk, ha a Katonaének műfaját – engedve az irodalomtörténeti hagyományban kialakult megszokásnak – olyan életképként kívánjuk felfogni, amely az akkori köznapi élet egyik jellemző színterét ábrázolja, s amely a végvári hős személyes élményén alapul.

Balassit könnyen el tudjuk képzelni törökverő vitézként, de az igazság az, hogy a költő katonai pályafutásának csaknem teljes ideje alatt – legalábbis jogilag – béke volt a törökkel, s ez a körülmény alig engedett módot hősi viselkedésre. Amikor végre kitört a költő által régóta hőn óhajtott háború, a Tizenötéves, Balassi annak már az elején hősi halált halt. A korábbi időkből csak néhány olyan, többé-kevésbé törökellenes hadműveletről vannak adataink, amelyben részt vett. Ő vezette az 1584-es dömsödi és hatvani vásárütéseket. Itt is, ott is sikerült török és zsidó kereskedőket kifosztania, férfi és női foglyokat ejtenie, ám visszatérőben a török haderővel való, nem várt találkozás mindkét esetben balul ütött ki. Hatvanban Balassi akkor más másodszor próbálkozott. Előző hadművelete, az 1580-as vásárütés még tökéletes sikerrel járt.

Balassi életrajza tehát nem szükségképpen esik egybe a Katonaének világával. A Katonaének bizony: költészet.

A Balassi-évben ünnepi szónokok sora teszi föl a kérdést: mit mond nekünk, magyaroknak ma Balassi? A kérdésre többféle jó válasz adható.

Van, aki a költő hősi életével és halálával lelkesíti közönségét, joggal – de a hazaszeretet (s úgy lehet, nemcsak Adyé) keserű. Egy levél 1589-ből: ‘Amely gyalog követem ma jött meg Késmárkról, beszéllé, hogy Hibbén Balassi Bálintra találkozott volt… Kérdette tőle, hová megyen, hogy énnekem tudja megmondani. Azt mondta, hogy oda megyen, ahová a két szemével lát. Azt is mondta, hogy egy nemesember volt vele. Annak az útban azt beszéllette, hogy Krakkóba megyen, és ott öltözik olasz ruhába, úgy indul el onnét. Kérdette, hová megyen. Azt mondta, hogy az tengeren túl megyen, és soha ez országba nem jű, és hogy azt sírva beszéllette volna, és az nemesember is sírt volna rajta.’

Mások a szerelmes versek költőjét ünneplik. Az irodalomtörténet-írás egyik iskolája szerint Balassi honosította meg az udvari szerelem eszmerendszerét a magyar költészetben (sőt, utánzói révén a szlovák és román költészetben is), amidőn erkölcsi magaslatra állította hölgyét, s ‘térdet-fejet’ hajtott neki. Ez a stilizált szerelem alig különbözött attól a viszonytól, amely a hűbérest fűzte hűbérurához: ‘Üdvöz légy, én fejedelmem’. A középkorias, udvari költészettel ellentétet alkot a házasodás-középpontú Szép magyar komédia reneszánsz szerelemfelfogása s a török-magyar kétnyelvű lírai sorozat meghökkentő, barokkos szertelensége.

Mai protestánsok önérzetesen mutathatnak rá a Bocsásd meg, Úristen bűnvallásának személyességére. Balassi későbbi vallási költészetének gazdag díszletezésével, zsúfolt versmondattanával joggal büszkélkedhetnek katolikusok. Még a szabadgondolkodók is megtalálhatják a maguk Balassiját, aki azért ír komédiát, nem pedig vallásos, épületes irodalmat, mert effélét már ‘mindkét felől eleget írtanak s írnak is’.

Az irodalmárok eközben annak örülnek, hogy – vitézség, szerelem, protestáns, katolikus és relativizáló vallásfölfogás – mindez: színtiszta irodalom, ami mögött semminő kötelező valóságfedezet nincs. Akkoriban a magyar nyelvű könyvek jól meghatározható társadalmi intézményekhez (egyházak, udvarok, iskolák) kötődtek, és az ott elfogadott aranyigazságokat hirdették. Balassi szembefordult a hagyománnyal, amikor meghonosította magyar nyelven azt a merész, szabad nyelvhasználatot, ami az irodalom lényege. ‘Szánkon tarka hazugság’, ahogy már Hésziodosz múzsái éneklik. Pontosabban: a hazugságra való képtelenség. (A hazug, aki büszkén hirdeti, hogy hazug – igazat mond.) Arra a platóni és arisztotelészi eredetű kérdésre, hogy hazudik-e a költő, s előbbre való-e nála a történetíró, a Balassival egykorú angol lírikus, Philip Sidney úgy felelt, hogy legföljebb a történetíró hazudhat, mivel ő vagy igazat, vagy hamisat mond, a költő ellenben, mivel eleve nem állít, képtelen a hazugságra. Ez a ma is érvényes elgondolás az irodalom mibenlétéről nem sok XVI. századi magyar szerzőre illik rá, de Balassira feltétlenül. Ha Tinódi például azt mesélné, hogy az 1552-i egri ostromban a törökök győztek, furcsállnánk a dolgot. Nem értenénk, miért hazudik – hiszen Tinódi mindig állít, s általában igazat. Ha ellenben Balassinál azt olvassuk, hogy ő álmában Cupidóval találkozott, aki ezt és ezt mondta neki, akkor eszünkbe se jut feltenni a kérdést, hogy Balassi csakugyan ezt álmodta-e.

Balassi költészetének az az üzenete a számunkra, hogy nincs üzenete, nincs állítása. Balassi költészete: költészet; magyar nyelven az első. Műveinek java nem kellett az akkori intézményeknek, és nem véletlenül maradt kéziratban. Ő már minekünk, irodalomkedvelőknek írt.

Főműve a megkomponált verskötet. Az utóbbi évtizedek eredménye, hogy sikerült többé-kevésbé helyreállítani – s mindjárt kétféleképpen – a költő versgyűjteményét. A kutatás azóta kapott lendületet, hogy 1976-ban az Újvidéki Egyetem tanára, Bori Imre, tanszéki kiadványsorozatában megjelentette Balassi összes verseit, ahogy az alcím mondja: ‘a versek helyreállított, eredeti sorrendjében’.

A kutatás egyik irányzata azt a múlékony kiadványtervet vizsgálja, amely szerint a költő maga nagy műgonddal megszerkesztette verskötetét, pontosabban megszerkesztette volna, ha szándéka valóra válik. De nem vált valóra. 1589 őszén elkészült ugyan egy 2×33-as, magában is megálló gyűjtemény, ám az a külön, vallásos rész, amelyet e 2×33 elé vagy mögé szánt volna a költő – talán, hogy kijöjjön a 99 vagy a 100 -, nem gyarapodott még 10 tagúnál nagyobbra, és nem volt a többivel együtt közzétehető. Elkészült viszont a török-magyar sorozat – és végképp nem fért bele a 2×33-ba. A költő hamar feladta kötettervét – de verseit továbbra is szigorú sorrendű csoportokba rendezte, hogy e csoportokat aztán a másoló jó alaposan összekeverje a Balassa-kódex egyik előzményéül szolgált kéziratban. A jelenkori sajtó alá rendezők az újvidéki kiadás óta az 1589-es kötetterv szerint adják ki azokat a verseket, amelyek oda valók, a későbbi gyűjteményeket pedig – belső sorrendjük megbolygatása nélkül – az időrendnek megfelelően.

A másik nézet szerint a Balassa-kódex előzményébe nem egy szövegtorzító másoló, hanem maga a költő toldotta be az alsorozatokat, a 9 istenes, a 9 törökös és a 9 Celia-verset s egyebeket, s mindezeket nekünk is a szöveghagyomány előírta helyükön kell hagynunk.

Zajlik a két irányzat vitája. Néhány hete kimutatták a Balassa-kódex másolói gyakorlatát elemezve, hogy a kódex előzményében szerkesztés nyoma látszik épp a 9 istenes ének beillesztése mentén. (Már csak az a kérdés, vajon ki végezte a beavatkozást: a szövegtorzító másoló-e vagy maga a költő?) S más is történt az idén. Az újvidéki kórházban meghalt Bori Imre.

A Balassi-évfordulón őrá is emlékezünk.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.