Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Hűség és hülyeség

Egy és más a szektorsemleges antiszemitizmusról

2004. október 16. (7. oldal)

Csontos János

Zuschlag János szánja és bánja, hogy a haláltáborba hurcolt zsidó honfitársainkkal viccelődött a hajdani Hűség Háza előtt – pedig csak azt adta, ami a lényege. Igaza van Deutsch Tamásnak és Szili Katalinnak egyaránt: azzal nincs elintézve a dolog, hogy nem jelölteti magát pártja, az MSZP vezető pozícióiba. Ez a legkevesebb, de egy klubtisztségről lemondani mégiscsak a klub belügye. A sértés a magyarországi zsidóságot (élőket és holtakat), sőt az egész országot érte általában. Mindnyájan megszégyenültünk. Nincs olyan, hogy Zuschlag most meakulpázik, aztán csinálja tovább azt, amit eddig. Rendes magyar demokrata képviselő például kivonulna az ország házából, amikor Zuschlag szót kap – mégpedig pártállásra való tekintet nélkül. Ez az ember nem lehet továbbra is a magyar Országgyűlés tagja.

A tévékamera előtt elsütött tréfa mindennél pontosabban mutatja: az antináci kiállás az ifjúszocialisták számára leginkább csak komédia. Az, hogy a lágerek lakói éppen fáztak vagy melegük volt-e, a gondolkodásukban egy szinten van azzal, hogy Arató Gergely államtitkár megkapta-e már hivatali autóját és hivatali sofőrjét. Ezek az ifjú elvtársak a holokauszt áldozatainak hátán kapaszkodnak fel az úrhatnám hatalomgyakorlásba. Zuschlag úgy mentegetőzik, hogy rögtön támad is: mindennek a Hír TV az oka, amely nem átallott nyilvános helyen, fél méterre az antifasiszta sajtótájékoztatójuktól forgatni. Pedig a Hír TV csak a feladatát végezte, mégpedig igen helyénvalóan. Az általa rögzített való világos jelenet nélkül még azt gondolhatnánk: az ifjúszocialisták tényleg antifasiszták, antinácik, nyilasellenesek – holott intim évődéseikbe természetesen ágyazódik bele a hétköznapi antiszemitizmus. Többes számot használok, mert bár Zuschlag végtelen nagyképűségében óvatlan volt és lebukott, Arató és Újhelyi urak is megérik a pénzüket. Utóbbi gyorsan elengedte cimborája kezét, de ideológiai acélosságáról enélkül is sokat mond, hogy a fáma szerint azért lett ifjúszocialista, mert amikor a Fidesznél kopogtatott, nem ígértek neki azonnal országos karriert. Arató meg első reflexként letagadta, hogy az adott időben együtt lett volna Zuschlaggal, a felvételből azonban kiderül, hogy a hivatali autóról és sofőrről való bensőséges érdeklődés címzettje is ő volt. Rövid időn belül tehát ez már a második arcátlan hazugsága az ifjú államtitkárnak: a napokban azt tagadta le, hogy kampánycélból nyuszijelmezt öltve húsvéti édességeket osztogatott az óvodásoknak és az iskolásoknak.

A botrányos párbeszéd azonban másfél napon át nem ütötte meg a kormányhoz lojális közmédia, illetve írott sajtó ingerküszöbét: bár a baloldali antiszemita kiszólás letölthető volt az internetről, és olvasni lehetett róla lapunkban is, nem keltette fel a máskor oly éber baloldali sajtómunkások érdeklődését. Úgy is fogalmazhatnék: megpróbálták agyonhallgatni, eltussolni. Ilyenkor tűnik ki, miért akarja a kormányzati kommunikáció információs bojkott alá vonni a Magyar Nemzetet és a Hír Televíziót: mert képesek áttörni a hallgatás falát. Ezúttal azt bizonyítva: az antiszemita megnyilvánulások a tömény sulykolás ellenére nem tekinthetők jobboldali monopóliumnak – ékes példája ez annak, hogy a lappangó antiszemitizmus a baloldal egész politikai kultúrájában jelen van. Úgy is fogalmazhatnék: az antiszemitizmus szektorsemleges. A szélsőbaloldali napilap reklámemberei nyugodtan letehetnének egy-egy szál virágot abbéli tiltakozásuk kifejezésére is, hogy az MSZP-ben stiches humorú Zuschlagok jutnak szédítő karrierlehetőséghez.

A szektorsemleges antiszemitizmus tézise azonban azt is feltételezi, hogy ha a jobboldalon találkozunk ilyesfajta sikamlós (bizonyos szóhasználat szerint: kódolt) megnyilvánulással, éppúgy szóvá tegyük, mint Zuschlag megbocsáthatatlan ízetlenkedését. Konkrétummal is szolgálnék a Magyar Demokrata című hetilap legújabb számából merítve. Az utolsó oldalon, a könyvhirdetések jobb alsó kockájában nem szellemi terméket, hanem egy trikót kínál megvételre az újság érdekkörébe tartozó kereskedés. „4118. Póló. Fehér színű póló Fidesz – hűség az erőnk& felirattal, négy méretben (M, L, XL, XXL) – 1990 Ft.” Látszólag ártatlan kis biznisz: a főszerkesztő belépett a Szövetségbe, ott nyomul a kulturális tagozatban – ugyan miért is ne kampányolhatna kicsit aktuális pártja érdekében? A Fidesztől nyilván engedélyt kért és kapott rá, vagy ha nem, akkor úgy gondolta, hogy minden Fidesz-tag szabadon, alanyi jogon nyomtathat rokonszenvező Fidesz-pólókat. Elvégre közös a haszon: a párt népszerűbb lesz, a tag meg gazdagabb. Csakhogy biztos ez a népszerűségi hozadék? Nem lehetséges, hogy a szívélyes reklám voltaképpen ellenreklám, s ahelyett, hogy segítené Orbán Viktort és csapatát, pillanatokon belül temérdek gondot, netán súlyos százalékvesztést eredményez nekik a politikai népszerűségi listákon?

Elmondom, mi a gondom. Előbb az időzítés tűnt fel: a hiszteroid nyilasellenes farkaskiáltók – voltaképp úgy, mint a tréfás Zuschlag – politikai tőkét akarnak kovácsolni a magyar zsidóság vészkorszakából. Ez elég nagy baj az országnak, de néhány nap után levonul a felkorbácsolt kedélyhullám, megnyugszik az ország, a kormányzás viszont éppoly csapnivaló lesz, mint annak előtte. Napirenden kell tehát tartani a szélsőjobboldali veszélyt, hogy a választók ne Gyurcsányék alkalmatlanságával foglalkozzanak. Ehhez szolgáltat muníciót a Magyar Demokrata készséges hirdetése. A Terror Házát, ahol a figyelemelterelő rendezvény zajlott, a nyilasok a Hűség Házának hívták. A pólón az áll, hogy a mi erőnk a Fideszhez való hűség. A náci párhuzam ezúttal nem is áthallás, hanem határozott utalás. Az SS jelvényén körben a következő felirat volt olvasható: „Meine Ehre heisst Treue.” Magyar fordításban: „Becsületem a hűség.” Himmlert a hűséges Heininek nevezte a náci folklór. Nos, ebbe az antiszemita kontextusba csöppent bele a Fidesz a Magyar Demokrata üzletének jóvoltából. Egy trikó képében összefonódott a hűség és a hülyeség.

A szektorsemleges antiszemitizmus ténye nem tetszik a baloldalnak, mert ha az antiszemitizmus mumusa nem definíció szerint jobboldali, ráadásul nem konkrétan a Fideszhez köthető, akkor a végén még rákényszerülnének a valódi politizálásra. A baloldal pedig a valós politikai terepen ilyen rettenetes két és fél kormányzati év tükrében csakis veszíthet. A Fidesz és a jobbközép erők ellenfeleinek a Demokrata már eddig is megtette azt a szívességet, hogy segített összemosni a mérsékelt konzervativizmust az ordas eszmékkel kokettáló ultrajobbal. A hetilap olyan rovatot működtet, amely nem rejti véka alá a keresztényellenes, újpogány, neonáci eszmékkel érintkező zavaros tanok iránti rokonszenvét. Ez a rovat az újság tisztességes szándékú, tehetséges munkatársainak erőfeszítéseire is baljós árnyékot vet. Orbán Viktort – az emlékezetes előfizetési felszólítás nyomán – a baloldali propaganda huzamosan szélsőjobboldali, antiszemita konnotációban emlegeti. Eddig is sok kárt tett ez az összemosási mesterkedés, de a jobboldali egység megőrzése a politikai racionalitás szempontjából talán megért ennyi veszteséget. Ez a trikó viszont védhetetlen; a hirdetés átlépte a Rubicont. A Fidesznek és vezetőinek a nemes konzervativizmus jövőjéért színt kell vallaniuk. Amint Zuschlag vállalhatatlan az MSZP-nek, a Demokrata húzása is az kell legyen a Fidesznek. Az SS-re hajazó nosztalgiának éppúgy nincs helye a demokrácia épületében, mint vészkorszakkal viccelődő aranyifjaknak. Azért a maroknyi neonáci szavazóért meg nyilvánvalóan nem kár.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001