Forrás: NOLA túlsó parton
Bárány Tibor, 2004. október 16. 00:00
Erica Fischer: Aimée & Jaguár.
Olykor nehéz ellenállni a csábításnak. Felice, egy fiatal és vonzó zsidó nő beleszeret egy náci banktisztviselő négygyerekes feleségébe, Lillybe, kapcsolatuk talán a lehető legrosszabb helyen és időben, 1943 tavaszán veszi kezdetét Berlinben. Senkit se lepne meg, ha Felice és Lilly történetéből felkavaró szerelmes regény vagy fordulatos történelmi kalandregény születne. Erica Fischer azonban ellenállt a csábításnak.
Az Aimée & Jaguár, bár a kötet borítója könnyű és pikáns olvasmányt ígér, nem szórakoztató lektűr. Fischer műve dokumentumregény: a narrátor elbeszélését minduntalan megszakítják a nyolcvanéves Lilly kommentárjai és más (változatos műfajú) szereplői visszaemlékezések, hivatalos iratok, statisztikai adatsorok, újságcikkek, sőt hosszú részleteket olvashatunk a két főszereplő levelezéséből és Lilly naplóiból is. A narrátor gyakran hallgat el, és adja át a szót a szereplőknek, ráadásul amikor ő beszél, akkor sem tesz úgy, mintha mindent tudna, alig-alig utal előre (ha a fülszöveg és az előszó nem árulná el, csupán tíz oldallal a befejezés előtt derülne ki, hogy Felice elpusztult a bergen-belseni koncentrációs táborban), az elbeszélés mindvégig harmadik személyű és jelen idejű. A narrátor nem varrja el a szálakat, nem csökkenti dramaturgiai okokból a szereplők számát, nem formálja a gyakran összefüggéstelen és váratlan fejleményeket koherens eseménysorrá, így Lilly és Felice másfél éven át tartó szerelmi kapcsolatának eseményei nem rendeződnek könnyen feldolgozható, tanulságos történetté.
Hiszen, a kötetben közölt levelek és feljegyzések tanúsága szerint, a szereplők számára sem ilyen jól formált történetként jelent meg a saját sorsuk. A nézőpontok megsokszorozásával Fischer érzékelhetővé teszi, amit egy lekerekített, dramaturgiailag erősen kézben tartott elbeszélés talán elfedett volna: a szereplők azért nem tudnak őszintén szembenézni saját náci múltjukkal, az üldözöttek azért nem tudnak mit kezdeni szenvedésük tényével, mert nem értik, mi történt velük, mikor és miért vált józan, hétköznapi életük viszszavonhatatlanul abszurddá. Lilly sem érti, hogyan került hirtelen a túlsó partra, hogyan lett a náci kispolgár feleségéből zsidó ellenállók bújtatója, a kielégületlen asszonyból heves vérű leszbikus szerető. Nehéz lenne áldozatnak vagy vezeklő bűnösnek látni: Lilly úgy sodródik bele a leszbikus kapcsolatba és (érintőlegesen) a szervezett ellenállásba, ahogy korábban belesodródott egy rossz házasságba. (Figyelemre méltó, hogy az emlékezők közül többen egyformán hárítják a leszbikus szerelem és a náci előélet témáját: racionális magyarázatot keresnek Lilly viselkedésére.)
Mivel a narrátor nem szerkeszti át az egykori leveleket, a figyelmes olvasó Felice baráti körének szerelmi sokszögalakzataival is megismerkedhet. A félmondatos utalásokból sok történetfoszlány rekonstruálható; a zsidóüldözés technikai részleteiről szóló tárgyilagos elbeszélői beszámolók után zavarba ejtő érzés banális, hétköznapi kis aljasságokról (érzelmi zsarolásról, kiszolgáltatottságról és árulásról) olvasni. S hogy a sokszólamúság teljes legyen: Földes Zsuzsanna fordításában az Aimée & Jaguár dialógusai szellemesek, Felice fanyar humora gyakran csempész derűt a levelek szövegébe.
Nem tette jól a kötet szerkesztője, hogy a borítóval könnyű olvasmányt ígért az olvasóknak. Lehet persze, hogy akkor piaci sikerré se vált volna. Így sokan csak olvasás közben jönnek rá: az Aimée & Jaguár ugyan fordulatos és felkavaró, ám kár volt hinni a kissé hatásvadász borítónak, a könyvnek nincs sok köze a szórakoztató szerelmes regényekhez. (Konkrét Könyvek, 320 oldal, 2480 Ft)
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
