Forrás: NOLA múlt mint üzlet
Blahó Miklós, 2004. október 13. 18:00
Kilátás a Posztó piacra a székesegyház tornyábólKép: NOL – Krumpli B.
Aki Budapestről vagy az ország bármely más pontjáról Krakkóba indul autóval, ne hagyjon fel minden reménnyel: az útviszonyok pokoliak, de a végállomás isteni színjáték történelmi színhelye is lehetne.
A magyar fővárosból – szigorúan rövid pihenőkkel – kemény hétórás autózással érhetünk az alig négyszáz kilométerre lévő Krakkóba, amely a hetvenes-nyolcvanas években a szocialista országok fiataljainak a kedvenc ‘alternatív’ gyülekezőhelye volt. Ám odafelé menet a nosztalgiázás élményét beárnyékolják a jelen gyötrő gondjai. Nevezetesen, hogy bizony nagyon hiányzik az Európai Unió által már megrajzolt nyomvonalú, de a megvalósítást tekintve bizonytalan sorsú észak-déli autópálya, amely Gdanskot Pécsen át Horvátországgal kötné össze. Szlovákiára még nem lehet panasz, hiszen Pozsonytól Zsolna felé és Kassától a Tátrán át épül, és részben használható is a kelet-nyugati irányú sztráda, ám esetünkben ez nem segít. Lengyelország viszont nem erőltette meg magát az elmúlt tizenöt évben, 2005 végéig sem lesz több négyszáz kilométernél az autópályák hossza. Igaz, Krakkó előtt vagy harminc kilométerrel kétszer kétsávossá válik az út, ám rossz minőségű, dimbes-dombos, kanyargós. De legalább nem kell 15-20 percig cammogó kamionok mögött zötykölődni. S egy rövid krakkói kiruccanásba nem is igazán fér bele – mondjuk – Besztercebánya vagy Donovaly, netán Árva vára megtekintése.
A fáradt vándorra viszont jobbnál jobb szálláshelyek várnak Krakkóban. Ötven és százötven euró között – elhelyezkedéstől és kategóriától függően – bőségesen válogathatunk, sőt luxushotelekben sincs hiány. Az internet nagy segítség a szálláskeresésben, de vigyázzunk, a lengyel szállodákat kínáló helyek csalafinták: napokkal előbb le kell foglalni és ki kell fizetni a szobát, ám akkor is számláznak, ha lemondjuk az utat. Aki biztos a dolgában, vágjon bele, mert az árak alacsonyabbak, mint ha közvetlenül a szállóhoz fordulunk e-mailben, viszont nem érhet minket kellemetlen meglepetés.
A hétórás autózásért s a világhálón eltöltött időért viszont azon nyomban kárpótol maga Krakkó. Hogy egészen pontosan mit is csináltunk itt úgy huszonöt évvel ezelőtt, arra már nem igazán emlékszünk, de arra azért igen, hogy Krakkó szép város volt. Most is az, sőt szebb, hiszen láthatóan rendbe tették, kulturális turistaparadicsommá változtatták. Méghozzá oly sikeresen, hogy szinte már zavaróan sok a látogató. Az egykor fallal körülvett óváros legfőbb nevezetessége, a piactér, a Rynek zsúfolásig tele. A kétszázszor kétszáz méteres tér, amely az egyik legnagyobb Európában, négy oldala egybefüggő terasz, vendéglők végeláthatatlan sora várja az éhezőket. Helyet alig találni, éjjel-nappal nagy a forgalom. Az 1200-as évek közepén tervezett hatalmas piactér ma is az élet központja. Egyik sarkában pedig Balassi Bálintról találunk emléktáblát.
A középkori templomok és az óváros minden utcácskájának kötelező megtekintése után jutunk a Wawel, a vár alá. Az egyetlen pénztár előtt kígyózó sor azonban mintha a régi idegenforgalmi időket idézné. De lehet, hogy a Visztulára néző, a királyok koronázó- és temetkezőhelyeként egyként szolgáló katedrálist is magában foglaló épületegyüttest akarják óvni, s ekként szűrik a tömeget. Hála összefonódó történelmünknek, itt aztán a magyar turista is otthon érezheti magát.
Az útikönyvekből és saját emlékekből ismert látványosságokon túl az igazi meglepetést Kazimierz városnegyede okozza, amely a XIV. században uralkodó Nagy Kázmér alatt jött létre. Virágzását pedig az itt letelepedő zsidó kereskedőknek köszönheti. Az 1500-as évektől sorra emelt hét zsinagóga a régi idők tanúja, mára jórészt az épületek maradtak fenn, amelyek állagát többek között az amerikai Lauder család pénzügyi támogatása igyekszik fenntartani.
A Szeroka utca szolgálta a zsidó közösség életét, ez volt a főutca és a piactér is. Ma néhány bolt található itt a régi cégérekkel, ám a kirakatok mögött kávéház lapul. Az 1556-ban épült Remu”h zsinagóga rejti a régi temetőt, amely 1551-től 1800-ig működött. Reneszánsz és barokk sírkövei sajnos elbújnak a hatalmas gazban, ám szemben az Alef zsidó étterem különleges élmény, berendezése inkább XIX. századi elegáns polgári otthonra emlékeztet. Az asztalokon csipkés terítők, a falakon festmények és fényképek. Amíg az ebédre várunk, nézelődünk, s a vendégkönyvből megtudjuk, hogy az Alef messze földön híres hely, felkereste már Károly walesi herceg, valamint Steven Spielberg és felesége, Kate Capshaw is.
A visszaút éppoly fárasztó, mint az odafelé vezető volt, a különbség csak annyi, hogy Krakkó szépségeit is magunk mögött hagytuk.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
