Forrás: NOL

Ne vedd el a főiskolásomat!

Tízéves a kortárssegítők Virág mozgalma

Tarnóczi László, 2004. október 12. 00:00

Salgótarjánban ma ötven hallgató végzi ezt az önkéntes munkát

Tíz éve a Pénzügyi és Számviteli Főiskola három hallgatója egy gyermektámogatási rendszer alapjait rakta le azzal, hogy Salgótarjánban elindította a Virág mozgalmat. Rossz családi körülmények között élő, diákotthonos gyerekeket fogadtak ‘testvérré’.

Intézetből szökött gyerekek futottak egy téli éjszakán a Weizmann Intézet két hallgatójába, az Attara házaspárba. A megszeppent apróságokat az ifjú házasok magukhoz vették, s gondoskodásuknak köszönhető, hogy a vásott kölykökből jó magaviseletű, kiváló tanulmányi eredményt elérő diákok váltak. Ez a példa hívta életre Izraelben a Perakh, vagyis Virág elnevezésű szervezetet, amelyhez 1977-ben már az ország összes egyeteme és főiskolája kapcsolódott. Akkoriban a zsidó államban 900 hallgató jelentkezett úgynevezett kortárssegítőnek. A Virág mozgalomban részt vevők száma mára eléri a 25 ezret, tevékenységük révén 120 település 500 iskolájában mintegy harmincezer gyermek talál segítő kezet.

Magyarországon egyelőre csak Salgótarjánban működik a Virág mozgalom. Hírét egy főiskolai adjunktus, Paróczai Péter, pontosabban az akkoriban Izraelben tanuló fia, Csaba hozta a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolára (a tanintézet ma a Budapesti Gazdasági Főiskola égisze alatt működik). Három hallgató: Halasi János, Erdős Katalin és Gombkötő András ennek hallatán úgy döntött, hogy Salgótarjánban is megszervezik ezt a mozgalmat. Abból indultak ki, hogy a főiskolások célorientáltsága pozitív modellt jelenthet azoknak a kisiskolásoknak, serdülőknek, akik sohasem látják munkába indulni a szüleiket, akikkel nem ülnek le tanulni, akiknek a pályaválasztás megoldhatatlan, mert jövőkép sohasem jelenik meg előttük.

Salgótarján peremkerületében, Baglyasalján, az egykori bányászfalu Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthonban örömmel fogadták az ilyen céllal bekopogtató főiskolai hallgatókat. Kapcsolatuk immár a tízéves jubileumhoz érkezett. Közös programok sora, kirándulások, mozinézések, az együtt megtanult leckék és a közösen megélt események a jelzőkövei az elmúlt tíz esztendőnek.

Karó vagyunk a virág mellett, hogy ne hajoljon el a szára – mondja Botár Béla, aki a baglyasi diákotthon, majd később a diákotthont is irányító iskola igazgatójaként a kezdetektől bábáskodik a program fölött. Mint mondja, ő a kertészpedagógia híve: a rábízott gyerekeknél azt szeretné elérni, hogy maguk is virágot bontsanak.

Tahu Krisztina egyike azoknak, akiknek évekig a baglyasi diákotthon jelentett védőernyőt, s aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy egy főiskolás társat is kapott maga mellé. Ráadásul Tóth Tímeát, aki maga is vezetője volt a Virág mozgalomnak. Tímea már elvégezte a főiskolát, kapcsolatuk ezt követően megszakadt, viszont Krisztina reméli, hogy talán most, a jubileum alkalmából tartott konferencián ismét találkozhatnak. Azt szeretné elújságolni, hogy időközben gimnazista lett, a Bolyai János Gimnázium 9. évfolyamos diákja, s maga is kortárssegítő, patrónusa egy harmadik osztályos kislánynak, Erikának. Krisztina egyedüli gyermek, Tímea neki a testvért jelentette. Ő maga is olyan társsá szeretne válni, akivel még a legszemélyesebb titkokat is meg lehet osztani.

Érdemes meghallgatni a főiskolásokat, mennyire meglepte őket az általuk soha meg nem élt nehéz élethelyzet, amellyel a diákotthonban szembesültek először. A gyerekek kukázása, az, hogy az alsó tagozatosok között mindennapos a dohányzás, hogy a lopás természetes, vagy az, hogy számos gyerek nem ismeri az apját, de még a nevét sem, az első találkozáskor még riasztó. Ilyenkor érezheti úgy egy célokkal teli, kiegyensúlyozott családi környezetben felnőtt diák, hogy reménytelen feladat elé állították. S ennél már csak az elmesélt álmaik és félelmeik ijesztőbbek – mondják a Virág mozgalom mai vezetői, Hazadi Ilona és Wertheim-Huszár Zoltán. Ám mint mondják, a ragaszkodás, a szeretet lassan feloldja ezt a bénultságot. A főiskolás hallgatóban és a diákotthonban lakó kisiskolásokban egyaránt.

– Megfordulhat az értékrendjük, ha ők is megtapasztalják, hogy milyen érzés jót kapni, akkor ők maguk is önzetlenekké tudnak válni. Mi nem osztályozzuk a gyerekeket, s ez tetszik nekik. Az én pártfogoltam a pályaválasztásban is elfogadta a segítségem – mondja Hamar Judit.

Lehoczki Brigitta ötödikes ‘testvérét’ már nem egy alkalommal elhozta a főiskolai kollégiumba is. Arra a kérdésre, hogy jártak-e már pártfogoltjuk családjánál, diáktársával, Varga Dianával együtt egyértelmű nemmel válaszoltak. Tervezték, ám jóakaróik, köztük Tihanyiné Kiss Ildikó, a diákotthon vezetője is óva intették őket ettől. Mondván, az a hely még a gyermekeknek sem könnyű, pedig ők beleszülettek abba, a hét közbeni életüket könnyebbé tevő diákotthonba kerülésükig számukra az volt a teljes világ.

A salgótarjáni diákok Virág mozgalma immár tízesztendős. A jubileum alkalmából október 15-én konferenciát rendeznek a Budapesti Gazdasági Főiskola salgótarjáni intézetében. Eddig apró-cseprő pályázatokkal biztosították a közös programok pénzügyi fedezetét, most szervezeti keretet keresnek a mozgalomnak. A hallgatók szeretnék elérni, hogy miként Izraelben, úgy nálunk is honorálja és segítse a gyermektámogatás rendszere a mozgalom működését. A mozgalom születésének helyén már tandíjkedvezmény, havi juttatás és kreditpont jár azoknak, akik ezt az államilag elvégezhetetlen feladatot vállalják.

Salgótarjánban ma ötven hallgató végzi ezt az önkéntes munkát. Remélik, hogy lesznek követőik nem csupán az első évfolyamon, de más főiskolán, egyetemen is. A gyerekek Baglyasalján, a diákotthonban számítanak rájuk, küzdenek értük. Nemegyszer hallani veszekedésük közben: ne vedd el a főiskolásomat!

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©