Forrás: Magyar HírlapElfriede Jelinek kapta az irodalmi Nobel-díjat

Az osztrák Elfriede Jelinek kapta a 2004. évi irodalmi Nobel-díjat, de már tegnap kijelentette: egészségi okok miatt nem veszi át az elismerést. A Nobel-díj bizottságának döntésében valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a szerző közép-európai, és persze az, hogy a gyöngébbik nem képviselője. 1996 óta ugyanis írónő nem kapott Nobel-díjat.

Elfriede Jelinek attól tart, hogy az elismerés miatt mostantól „sztárnak” fogják tartani, márpedig ô irtózik a tömegtől – ReutersElfriede Jelinek munkásságát Magyarországon kevesen ismerik. Művei az Ab Ovo Kiadó jóvoltából kerültek a hazai közönség elé, de ahogy Pataki Judit, a kiadó igazgatója elmondta, az eddig megjelentett két könyvből – A zongoratanárnőből (1997) és a Kis csukákból (1998) – mindössze pár ezer darab kelt el. Nyugat-Európában viszont népszerűnek számít az írónő, főleg Németországban. Ez azért meglepő, mert a Nobel-díj történetében ritka, hogy két éven belül szinte azonos olvasótáborral rendelkező író kapja meg az elismerést, tavalyelőtt pedig Kertész Imre volt a kitüntetett.

Deres Péter, Az irodalmi Nobel-díj – Száz év története című könyv fordítója meglepetésének adott hangot. Szerinte két érv szólhatott Jelinek mellett. Az egyik, hogy 1996 óta nem kapott nő irodalmi Nobel-díjat, valamint – ahogy tegnapi számunkban Pomogáts Béla irodalomtörténész is fogalmazott -, hogy a közép-európai írók meglehetősen alulreprezentáltak a Nobel-díj történetében.

Elfriede Jelinek 1946-ban született cseh-zsidó-osztrák családban a stájerországi Mürzzuschlag városában. Pályafutását költőként kezdte, 1967-ben jelentette meg összegyűjtött verseit. Példaképe rövidesen az a Thomas Bernhardt lett, aki a hazájában jelentkező szélsőségek miatt megtiltotta művei osztrák kiadását. Pataki szerint Jelineknél is hasonló radikalizmus figyelhető meg. (A kiadó igazgatója elmondta, hogy az írónő apja kollaborált a második világháború alatt a németekkel, és lelkiismeret-furdalása miatt később megőrült.) Leghíresebb regénye A zongoratanárnő, amely egy az édesanyja zsarnoksága alól menekülő zongoratanárnő történetét meséli el. A mazochizmust és a szexuális szélsőségeket is bemutató regényből film is készült, és Cannes-ban nagydíjat nyert. Az Ab Ovo igazgatónőjének jellemzése szerint az írónő munkái kemények, szikárak, fogalmazásmódja lecsupaszított és szókimondó.

Jelineket többen provokátornak tartották, mert 1974 és ’91 között a kommunista párt tagja volt, és sosem riadt vissza a radikális nyilatkozatoktól. 2000 februárjában például megtiltotta, hogy darabjait osztrák színházakban játsszák, tiltakozásul a szélsőjobboldal kormánykoalícióba kerülése miatt. Most pedig egészségi okokra hivatkozva bejelentette, hogy bár megtiszteltetésnek érzi, mégsem veszi át a díjat. Ugyanakkor az osztrák hírügynökség kérdésére azt is hozzátette, hogy nem szeretné, ha díjának valamilyen jelentősége lenne Ausztriával kapcsolatban, mert távolságot tart a mostani kormánytól.

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő

– részlet a regényből –

Csak a hiúság. Ez az átkozott hiúság. Erika hiúsága sok gondot okoz az anyának, és bizony szálka a szemében. Ez a hiúság az egyetlen, amiről Erikának lassan meg kell tanulnia lemondani. Inkább most, mint később, mert abban a korban, mely most már küszöbön áll, a hiúság rendkívüli teher. Ez az Erika! A zenetörténet nagyjai talán hiúk voltak? Nem voltak azok. Az egyetlen, amit Erikának el kell felejteni, az a hiúság. Az anya szükség esetén, a cél érdekében, a lehető legsimábbra csiszolja Erikát, hogy semmi fölösleges ne tapadhasson hozzá.

Ezért igyekszik most az anya kitépni a ruhát a lány összeszorított ujjai közül, ám ezek az ujjak túlontúl jól edzettek. Engedd el, mondja az anya, add ide! Meg kell büntesselek, amiért ennyire sóvárogsz a külsőségek után. Az élet mindeddig a semmibevétellel büntetett téged, és most megbüntet az anyád, aki téged szintúgy semmibe vesz, jóllehet te mindenfélével teleaggatod és kimázolod magad, mint valami bohóc. Na, ide azzal a ruhával!

Erika odarohan a ruhásszekrényéhez. Ismét az a sötét gyanú keríti hatalmába, amely már jó párszor igazolódott. Ma megint hiányzik valami, nevezetesen az a sötétszürke őszi kiskosztüm. Mi történhetett? Abban a pillanatban, amikor Erika felfedezi, hogy valami hiányzik, azt is tudja, ki a felelős érte. Csupán egyetlen személy jöhet szóba. Te dög, te dög, ordít rá dühödten Erika a fölé rendelt hatalomra, és belemarkol az anyja sötétszőkére festett hajába, mely a tövénél már szürkén lenőtt. A fodrász is drága, legjobb, ha az ember nem jár oda. Erika havonta festi az anya haját ecsettel és Polycolorral. Erika most cibálja a hajat, amit ő maga szépített meg. Dühödten beletép. Az anya üvölt. Amikor Erika abbahagyja a cibálást, némán és döbbenten nézi a kezében maradt hajcsomót. A vegyszerektől rég elvesztette ellenállását ez a haj, mely már természetétől fogva sem volt valami remekmű. Erika hirtelen nem tudja, hová tegye a hajat. Végül kimegy a konyhába, és a sötétszőke, helyenként hiányos festésű hajat a szemétbe dobja.

(Lőrinczy Attila fordítása)

Mézes Gergely

©