Forrás: NOLSzáz éve a Fasoriban
Prusinszki István, 2004. október 5. 00:00
Wigner Jenő, Harsányi János és Neumann János is itt tanultakKép: Kovalovszky Dániel
Október 11. és 15. között ötnapos rendezvénysorozattal ünnepli régi-új épülete fennállásának századik évfordulóját a főváros egyik legpatinásabb közoktatási intézménye, a Budapesti Evangélikus Gimnázium, vagy ahogyan a legtöbben ismerik: a ‘Fasori’.
A gimnázium jogelődje – Schedius Lajos egyetemi tanár kezdeményezésére – a mai Deák téren 1823-ban kezdte meg működését, s már 1833-34-ben híres tanulóval büszkélkedhetett: egy tanéven át itt koptatta az iskolapadot Petőfi Sándor is. Az iskola 1864-ben a Sütő utcai épületben folytatta működését, ott, ahol ma a Deák Téri Evangélikus Gimnázium található. Ám három évtizeddel később ez a szárny is kicsinek bizonyult: nem voltak tágas helyiségei és szertárai, nem volt sem udvara, sem tornaterme. A belvárosi telkek azonban ekkor már megfizethetetlenek voltak. Ekkor fordult az egyházi hatóság figyelme az akkori igazgató, Góbi Imre javaslatára a Városligeti fasor felé, ahol még olcsóbban számították a telkeket. Nem is hárult semmilyen akadály az ismételt építkezés elé: az 1901. június 17-én tartott közgyűlés elfogadta a javaslatot, majd később azt is elhatározták, hogy a gimnáziummal együtt, mintegy kialakítva a vallási élet központját, neogótikus stílusú templom is épüljön a Városligeti fasor 17-21. szám alatt. A kiviteli tervek elkészítésével az egyházközség Pecz Samu építészt, műegyetemi tanárt bízta meg. A munkálatok 1903 szeptemberében kezdődtek el, s alig egy évvel később, 1904. szeptember 26-án már át is adták rendeltetésének az iskolaépületet.
A második világháború előtt már megkezdődött a zsidó származású izraelita és keresztyén diákok üldözése, az emberirtás egyaránt megtizedelte a tanári kart és a diákságot. 1952-ben az evangélikus egyház akkori vezetői a romló anyagi helyzet miatt az iskolát – teljes felszerelésével együtt – felajánlották az államnak, de az épület továbbra is az egyház tulajdonában maradt. Használója, az Országos Pedagógiai Intézet lakbért nem fizetett, a használatért cserébe viszont rendszeresen elvégezte a karbantartási munkálatokat. A Fasori újraszervezésére csak az 1980-as évek végén nyílt lehetőség: a politikai életbe bekapcsolódott neves tudósok, volt diákok közbenjárásának és dr. Gyapay Gábor szervezőmunkájának eredményeképpen 1989. szeptember 2-án, Glatz Ferenc művelődési miniszter jelenlétében került sor az első ünnepélyes tanévnyitóra.
– A különböző lexikonokban és Ki kicsoda?-gyűjteményekben szereplő tanítványaink névsora több oldalt tenne ki – meséli büszkén a gimnázium igazgatója, dr. Tárnok Dezső. – Közülük a három leghíresebb a két Nobel-díjas, Wigner Jenő és Harsányi János, valamint Neumann János, akinek egyik ősi számítógépét ma is féltve őrizzük az egyik alagsori szakteremben. Hagyomány övezi a Wigner által kifejlesztett chicagói atomreaktor egy apró darabját és a ‘humánum kulcsát’ – az 1944-ben érettségizett osztály 25 éves találkozójának emléktárgyát – is, ezeket az igazgatók egymásnak adják tovább megőrzésre.
Az ódon századfordulós épület folyosóit lépten-nyomon emléktáblák és szobrok ékesítik: a gyönyörűen felújított díszterembe például Wigner és Neumann mellszobra között lépnek be az érettségiző diákok, az üvegablakok pedig Róth Miksa kezének nyomát viselik magukon. A különböző termeket híres hajdani tanárokról és diákokról nevezték el, s e hagyomány minden bizonnyal évtizedek múlva sem szakad meg, hiszen ma is számos kiváló, tehetséges diák jár ide, országos tanulmányi versenyek előkelő helyezettjei koptatják a patinás ‘Fasori’ padjait.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
