Forrás: Magyar HírlapKároly király a boldogok között

Nem volt zsúfolt a napsütéses őszi októberi vasárnap a Szent Péter tér, amikor II. János Pál pápa boldoggá avatta Magyarország utolsó királyát, IV. Károlyt, aki egyben I. Károly néven az utolsó osztrák császár volt. A szertartásról távol maradt az osztrák és a magyar államfő is. Ôket a parlamenti elnökök – Andreas Khol és Szili Katalin – képviselték. Jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is.

Az utolsó magyar király portréja a Szent Péter-bazilika falán – ReutersUralkodó ritkán kerül a katolikus egyház szentjei és boldogjai sorába. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Magyarország apostoli királyává. Ahhoz, hogy a katolikus egyház valakit ünnepélyes nyilatkozatban Isten szolgájaként boldoggá avasson, csodát is kell tenni. Károly (1887-1922) nevéhez halovány csodatétel fűződik: egy brazíliai apáca – független szakértők szerint – csak azért kerülhette el lábának amputálását, mert Károlyhoz, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodójához imádkozott. A boldoggá avatás az első lépés a szentté válás útján. Az eljárást nem fia, a nagy tekintélynek örvendő Habsburg Ottó kezdeményezte, hanem halála után három évvel, 1925-ben a Károly Császár (király) Imaliga a Népek Békéjéért nevű szervezet. A boldoggá avatás hivatalos folyamata csak 1949-ben kezdődött. A csoda is több mint 40 éve történt, de hosszadalmas folyamatról van szó.

Károly hívei ezentúl október 21-én ünnepelhetik az immár boldog uralkodót, aki Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolása után lett trónörökös, majd miután Ferenc József 1916-ban elhunyt, az első világháború legvéresebb éveiben lett „a béke császára”. Sokan tartják őt a „vesztesek szentjének” is, hiszen Monarchiája szétesett.

A pápa, aki 26 éves uralkodása során, immár 1338 személyt avatott boldoggá, 464-et pedig szentté, tegnap kijelentette: „Károly császár legyen példa különösen azok számára, akik ma Európában politikai felelősséget gyakorolnak.”

Nem világi ügy

Az egyház ügye a boldoggá avatás jogosságának eldöntése – mondta tegnap egy lapinterjúban Wolfgang Schüssel osztrák kancellár azzal a vitával kapcsolatban, amely ismét fellángolt Ausztriában I. Károly osztrák császár – IV. Károly magyar király – boldoggá avatása miatt. A kancellár kijelentette, hogy Ausztriának mindenképpen képviselnie kellett magát ilyen eseményen. Örömmel fogadta, hogy Andreas Khol parlamenti elnök vállalta: a küldöttség élén részt vesz a boldoggá avatási szertartáson. Schüssel kijelentette: ô tisztességes embernek tartja a császárt, aki lehetôségeihez mérten megkísérelte, hogy tegyen valamit a békéért, még ha ez akkor már késô is volt.Károly hithű katolikus, ám ellentmondásos személyiség volt. Uralkodói jogait a Monarchia felbomlása után csak felfüggesztette – így lehetett királyság Magyarország 1946-ig. Kétszer is „meglepte” Horthy Miklós kormányzót, akinek 1921-ben előbb sikerült lebeszélnie őt a magyar trón visszaszerzéséről, majd a budaörsi csatában végleg elvette a néhai uralkodó kedvét a magyar királyság helyreállításától. („Casus belli lenne” – mondta neki Horthy, és az antanthatalmakra mutogatott.) Károly nem lépett ki a háborúból 1916 őszén, és tudott arról, hogy a Monarchia hadserege bevetette az elnyomorító és halálos fegyvert, a mérges gázt.

A pápa Károly mellett még négy személyt avatott boldoggá. Közöttük van az a német Anne Catherine Emmerick is (1774-1824), aki misztikus látomásai, a lelkekkel való beszélgetései során „megtudta”, hogy a zsidók vallási szertartásaikon gyermekeket is feláldoznak. Azt mondják, Mel Gibson sokat vitatott filmjének, A passiónak a forgatókönyve is részben az apáca könyvben megírt „látomásai” alapján készült.

MH-összeállítás

©