Forrás: Magyar HírlapErős a rejtett antiszemitizmus

Háttér

Politikai mozgalom politikailag nem tud zsidó érdekeket sértő cselekvésre mozgósítani, az antiszemitizmus Magyarországon ma az általános retorika szintjén marad – állítják kutatók. A latens előítéletesség azonban nagymértékben jelen van a társadalomban. Tíz év alatt az antiszemita kijelentésekkel egyetértők aránya csökkent ugyan, de a véleményüket nem vállalók száma növekedett.

Magyarországon nincs egyetértés zsidók és nem zsidók között abban, hogy mi az antiszemitizmus. A zsidóság több kijelentést tart antiszemitának, mint a társadalom többi tagja – állítja Kovács András szociológus egy reprezentatív kutatás alapján. A vélemények megoszlása a kutató szerint lappangó feszültséget jelez. „A zsidók és nem zsidók közötti kommunikációs zavar oka lehet a társadalmi távolság, az alaptalan gyanakvás. A különféle társadalmi csoportok közötti érintkezést nagyban befolyásolja, hogy az emberek fejében milyen kép él az őket körülvevő világról. Egy sikeres társadalmi kommunikációnak pedig figyelembe kell vennie a kulturális különbségeket” – magyarázza Kovács András.

„Az antiszemitizmust nem lehet gondolkodás nélkül, szitokszóként használni, mivel különböző jelentésárnyalatai vannak. Erre is figyelmeztetnek Kovács András kutatásai, amelyeket az antiszemitizmus megítéléséről végzett zsidók és nem zsidók között” – mondta Pók Attila történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese. Úgy véli: az nem antiszemitizmus, ha különbséget teszünk zsidó és nem zsidó közvélemény között. Kovács András kutatásai szerint a zsidóságot kritizáló, illetve a zsidóellenes kifejezések megítélésében a legnagyobb különbség és érzékenység zsidók és nem zsidók között a legtanultabb rétegeknél mutatkozik, azaz a kulturális és politikai elitnél. Ugyanakkor a Páva utcai holokauszt-emlékhely megnyitása fordulópontot jelent: az egész magyar politikai elit egyértelműen kimondta, hogy a magyar állam és társadalom felelős a holokausztért.

A magyar zsidók véleményük alapján nem alkotnak egységes tábort, hanem az identitásuktól, a zsidóságtudatuktól és az adott helyzettől függően különböző érzékenységgel reagálnak az antiszemitának minősíthető közéleti jelenségekre. Ha azonban egy a zsidóság gazdasági, kulturális, közéleti szerepvállalását erőteljesen „tematizáló” párt vagy mozgalom politikai tényezővé válna, akkor biztosan, egységesebb véleményt alakítanának ki, közös platformon az ilyen jelenségeket veszélyesnek tartó nem zsidó személyiségekkel, társadalmi csoportokkal.

A történész szerint az antiszemitizmus ma Magyarországon többnyire az általános retorika, a szimbolikus szféra szintjén marad, jelentős hatóerejű politikai mozgalom nem tud zsidó érdekeket sértő cselekvésre mozgósítani. „Az országra külföldi, nemzetközi összehasonlító felmérések szerint sem jellemző az erős zsidóellenesség – állította a történész -, éppen ezért kell erőteljesen figyelni minden evvel ellentétes jelenségre.”

Erős Ferenc szociálpszichológusnak, az MTA Pszichológiai Intézete főmunkatársának reprezentatív felmérései szerint az antiszemitizmus nyílt kérdésekkel mérve a társadalom többségére nem jellemző, burkoltabb kérdésekkel viszont már meglehetősen erős. Hasonlóan Kovács eredményeihez, ő is azt találta, hogy a politikai antiszemitizmus inkább jellemzi a társadalmat, mint a diszkriminatív zsidóellenesség. A felmérésében nagyon nagy a nem válaszolók száma, ami az antiszemitizmus latens meglétére utal, hiszen a megkérdezett ezzel nyitva hagyja a lehetőségét, hogy az antiszemita állításokkal egyetért. A vélemények elrejtése azzal is összefügg, hogy ma már nem ildomos antiszemitának lenni. A „nem tudom” válaszok aránya tíz év alatt jelentősen növekedett. A romákkal és a zsidókkal kapcsolatos előítéletesség leginkább az alacsony iskolai végzettséggel, a magasabb életkorral, az alacsonyabb jövedelemmel, a tekintélyelvűséggel, valamint gyakran a munkanélküliséggel és a politikai aktivitás hiányával áll összefüggésben.

A különféle felmérések (Vásárhelyi Mária: a történelemtanár-hallgatók harmada antiszemita), illetve bizonyos témák (Páva utcai holokauszt-emlékhely, vagy egy másik oldalról a rendőri intézkedés közben meghalt kecskeméti roma fiatalember) nyilvánosságra kerülése védekezést és hisztérikus reakciót indít be – mondta a szociálpszichológus. A nem zsidók védekeznek, hogy ők nem antiszemiták, a másik oldalon pedig hisztériával reagálnak, hogy ha enynyien bevallják az előítéletüket, akkor mi van azokkal, aki nem vallják be. Erős szerint tehát nem alakul ki párbeszéd a probléma megoldásáról, ehelyett félelem és szorongás tapasztalható. Ennek az az oka, hogy a társadalom nem dolgozott fel alapvető problémákat, és a média is sokszor erősíti az előítéleteket.

Az antiszemitizmust mérô kijelentések

Egyetértôk (százalékban) Nem tudja (százalékban)

1994 2002 1994 2002

A zsidók még az üldöztetésekbôl is elônyöket próbálnak kovácsolni 39 34 15 20

A rendszerváltással igazából a zsidók jártak jól 28 22 16 23

A zsidók és nem zsidók közötti házasság egyik félnek sem tesz jót 17 11 14 22

Bizonyos foglalkozási területeken korlátozni kellene a zsidók számát 18 11 6 14

Jézus keresztre feszítése a zsidók megbocsáthatatlan bűne 28 17 21 30

forrás: az MTA Pszichológiai Intézetének

Nagy V. Rita

©