Forrás: NOLA csodarabbi sírja és a város rendezési terve
Kácsor Zsolt, 2004. szeptember 27. 00:00
Az iskola, amely zarándokok szálláshelye lehetneKép: Népszabadság – KISS JOLÁN
Nagykállón van a híres csodarabbi, Jichak Eizik Taub (1751-1821) sírja. Azzal szemközt van egy impozáns, öreg épület, ahol korábban – évtizedekkel ezelőtt, amikor a szabolcsi kisvárosban még népes zsidó közösség volt – az izraelita iskola működött. Ez az épület jelenleg üresen áll.
Mi köze van egymáshoz a csodarabbi sírjának és az üres épületnek? Egyelőre sajnos semmi, mert úgy tűnik: a bürokratikus útvesztőkön sokszor még a legjobb ötlet sem tudja átverekedni magát.
Nos, az ötlet az: ezt az üres épületet zsidó imaházzal és rituális fürdővel ellátott vendégházzá átalakítanák, hogy pár napra otthont adhasson a híres csodarabbi sírját felkereső évi sok-sok ezer zarándoknak. Azért jönnek, mert Jichak Eizik Taub tekinthető a magyarországi haszidizmus megalapítójának. A haszidizmus a zsidó vallás olyan misztikus irányzata, amely a vallásosságban nem a szigorúan értelmezett rituáléra helyezi a hangsúlyt, hanem a belső jámborságra, a tánccal kísért imádságra, egyszóval a hit érzelmi motívumaira. A haszid közösség vezetője a karizmatikus tulajdonságokkal rendelkező cáddik – Jichak Eizik Taub is egy ilyen Caddik volt, Szabolcs vármegye zsidó hitközségének főrabbija.
Habár a csodarabbi sírját évente nagyon sokan fölkeresik, jelenleg egyetlen nagyobb befogadóképességű szálloda sincs a kisvárosban. Nem kérdéses, hogy a mintegy tízezres lélekszámú Nagykállón egy ilyen beruházás megvalósulása előfeltétele lehet a nagyobb volumenű vallási turizmusnak, ami – az ismertségen túl – jelentős anyagi hasznot is hozhat a településnek. A gondolat a New York-i Chakal-Yitzchock nevű szociális zsidó szervezettől származik, amely kész a szükséges pénzt – mintegy 250 millió forintot – előteremteni a volt zsidó iskola átalakítására. Az épületet – amely a Mazsihisz tulajdonában van – a szervezet már bérbe is vette 99 évre.
A gond az, hogy úgy tűnik: a kivitelezésnek most, a tervezés időszakában nemhogy a végét, de a kezdetét sem lehet látni. Az amerikai szervezet a nagykállói Blajer Györgynét bízta meg a beruházás levezénylésével, aki a tervezett átalakítással kapcsolatban érdeklődésemre azt mondta:
– Habár hónapokkal ezelőtt elkészültek a tervek, és már több szakhatósági engedély is megérkezett, a kivitelezéshez mégsem lehet hozzáfogni, mert az átalakítás a városi rendezési terv előírásaiba ütközik. A rendezési terv szerint ugyanis ezen az ingatlanon nem lehet átalakítást végezni.
Közbevetésemre, hogy akkor miért nem módosítja a helyi képviselő-testület a rendezési tervet, Blajer Györgyné azt válaszolta:
– Ez az, amit én sem tudok. Tudja, a tervezés miatt folyamatosan kapcsolatban vagyunk a polgármesteri hivatallal, de azt még mindig nem sikerült megtudnunk, hogy ha a hivatal a képviselő-testület elé viszi a módosítás kérdését, akkor azt végül is mikor teszi meg.
Blajer Györgyné úgy fogalmazott: igazi nagykállói lokálpatriótának tekinti magát, hiszen a családja generációk óta ezen a településen él, és a településhez fűződő érzelmi kötődése miatt nagyon fontosnak érzi a tervezett vendégház kialakítását.
– El lehet képzelni, hogy egy ilyen létesítmény milyen nagyot lendítene a városon – mondta. – Azt szeretném, ha ez a város fejlődne, mert nagyon rendes, toleráns, igyekvő emberek lakják. Nem értem, hogy mi az oka a késlekedésnek. Biztosan nem arról van szó, hogy a város vezetői nem látják a beruházásban rejlő lehetőségeket, és nem is arról, hogy szándékosan hátráltatnák a munkát, hiszen jó viszonyban vagyunk. A mostani gazdasági helyzetben nem szabadna hónapokat eltölteni egy tervmódosítással.
Terdik János, a város szocialista polgármestere érdeklődésemre azt mondta: tisztában van a tervezett beruházás jelentőségével, de – mint fogalmazott – a törvényességet tiszteletben kell tartani.
– A hivatal nem adhat ki építési engedélyt olyan esetben, ha az engedély kiadása a rendezési terv előírásaiba ütközik – érvelt a polgármester -, még akkor sem adhat ki ilyet, ha az ember józan paraszti ésszel belátja, hogy a kérelemben szereplő beruházásra szükség van. Sajnos a rendezési tervünkben sok hiba van, s egy ilyen hibának esett áldozatul a zsidó iskola átépítésének ügye is.
Arra a kérdésre, hogy ha hibás a rendezési terv, akkor miért fogadták el, a polgármester így válaszolt:
– Nem akarok hátrafelé mutogatni, de ezt a rendezési tervet még az előző képviselő-testület fogadta el 2002-ben egy nagyon hosszú, mintegy nyolcéves előkészítő munka után. El nem tudom képzelni, hogy nyolcévnyi munka ráfordításával hogyan készülhetett olyan anyag, amely bizonyos ingatlanokon megtiltja a beépítést.
Terdik Jánostól megtudtam: a város főépítészének a nyáron azt a megbízást adta: gyűjtse össze a rendezési terv összes hibáját, hogy a módosítások egyszerre kerüljenek a képviselő-testület elé megvitatásra. Kérdés, hogy ennek az évnek a végére elkészülhet-e ez a munka. A polgármester azt mondta:
– Akkor vagyok őszinte, ha bevallom: nem tudom. Ismerve, hogy milyen sok hibát tartalmaz a rendezési terv, félő, hogy csak jövőre tárgyalhatjuk a módosítást. Hozzáteszem: hiába is akarnánk mi a jövő hónapban a testület elé vinni a módosítást, azt még a különböző szakhatóságokkal is el kellene fogadtatni. Ez pedig újabb hónapokat vehet igénybe.
A csodarabbi sírjához és az üres iskolaépülethez Blajer Györgyné fia, Blajer Gábor, a zsidó temető gondnoka kalauzolt el. A vállalkozó fiatalember azt mesélte: egészen megváltozik a nagykállói utcakép, ha megjelennek a városba látogatók, a csodarabbi sírjához igyekvő kaftános haszidok.
– Jámbor, vidám emberek – mondta. – Sokuktól hallottam már, hogy nem csak egy napra jönnének, hanem szívesen itt töltenének akár egy hetet is. Szép ez a környék, van itt látnivaló bőven.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
