Forrás: Magyar HírlapTámogatható-e náci pénzekből a kultúra?

Csak a pénzét akarja tisztára mosni a vagyonát a nácizmus idején rab munkások alkalmazásával gyarapító Friedrich Flick unokája, ezért támogat művészeti kiállításokat – állítják sokan Németországban. A Flick-műgyűjteményből szerdán Berlinben megnyílt kiállítás nagy vihart kavart, egy nő két képet összevissza szabdalt.

Egy nappal az után, hogy Gerhard Schröder kancellár megnyitotta az egykori hamburgi pályaudvarból impozáns múzeummá alakított és e célra külön megújított épületben a világ egyik legértékesebb kortárs művészeti kollekciójából rendezett kiállítást, egy hölgy összevissza szabdalt egy sokak által remekműnek tartott alkotást, és kárt tett egy másikban is. Mindkét mű ugyanattól a művésztől, az amerikai Gordon Matta-Clarktól származik. A valószínűleg elmeháborodott nőt letartóztatták, de tegnap már el is engedte a rendőrség.

Az ügy nemcsak önmagában érdemel kiemelt figyelmet, hanem azért is, mert a kiállítás az utóbbi idők talán leghevesebb közéleti vitájának tárgya. Egy nagy berlini állami múzeum, a Nemzeti Galéria ugyanis fel mert vállalni egy a Flick család nevével fémjelzett projektet. A név a nürnbergi háborús bűnösök peréből is ismert. Friedrich Flicket hétévi szabadságvesztésre ítélték a szövetségesek, mindenekelőtt azért, mert vállalatbirodalma, egy hadiipari konszern hatalmas számban alkalmazott rab munkásokat, lengyeleket, oroszokat, zsidókat. A dinasztiaalapító 1950-ben amnesztiában részesült, s a vállalat szépen fejlődött tovább. A Flick-vagyon, az egyik legnagyobb német magánvagyon keletkezése mindenesetre összefügg a hitleri rezsimmel.

Az egyik unoka, a hatvanéves Christian Flick, az egykori playboy, mára világhírű műgyűjtővé és mecénássá lett. Az övé a világ egyik legértékesebb modern művészeti kollekciója, amelynek leghíresebb darabjait mutatja be a vitatott tárlat.

Noha egy közvélemény-kutatás szerint a németek többsége nem tartja összeegyeztethetetlennek a Flick név és egy komoly, államilag támogatott művészeti attrakció összekapcsolását, a német társadalmi-művészeti közélet főként baloldali reprezentánsai és a zsidó szervezetek felháborodva bírálják és cinikusnak nevezik Schrödert éppúgy, mint Christian Flicket. Szerintük a megaláztatásokat túlélő kényszermunkásokat, az üldözötteket és azok hozzátartozóit mélyen sérti, hogy egy a nácikkal való kollaborálásból szerzett vagyon örökösét nagy becsben tartott német mecénásként ünnepeljék. Egy olyan embert, aki az elmúlt évtizedekben megtagadta a pénzügyi segítséget a kényszermunkásokat segítő alapítványoktól.

Flick egyébként a napokban elítélte néhai nagyapját, amiért együttműködött a nácikkal, de rámutatott: a műalkotásoknak nincs vallásuk, nincs politikai színezetük, értékükön kell kezelni és becsülni őket. Nagyjából ezt érzékeltette a megnyitón Németország kormányfője is.

Kertész Éva

Berlin

©