Forrás: NOL

Háború és népirtás

Krausz Tamás új könyvéről

Hovanyecz László, 2004. szeptember 22. 00:00

Tegnap mutatták be a Kossuth Klubban Krausz Tamás Antiszemitizmus-holokauszt-államszocializmus című, a Nemzeti Tankönyvkiadó Európai Iskola című sorozatában megjelent könyvét.

A könyvbemutatón ott volt Kiss Péter kancelláriaminiszter és Jánosi György, az MSZP választmányának elnöke. A kötetet Szvák Gyula, az ELTE Ruszisztikai Központja igazgatója és B. Turán Róbert, a Zsidó Múzeum igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe. Az ajánlók szerint a szerző eddigi legjobb művéről van szó, amely jórészt a szovjet időkből származó oroszországi források alapján készült.

Valóban, Krausz Tamás számos kevéssé ismert vagy ismeretlen tényt sorakoztat fel könyvében. Megállapítja, hogy a Szovjetunió területén 2,8 millió zsidó nemzetiségű szovjet állampolgár esett áldozatul a holokausztnak. E területet a nácik úgyszólván egy nagy haláltáborrá változtatták. 1941 nyarától a szovjet területeken történt a holokauszt ‘kikísérletezése’. Ez annak a totális népirtásnak a keretében történt, amely tükörképe volt a Szovjetunió elleni totális háborúnak. A német hadsereg, a Wehrmacht különleges szerepet játszott a holokauszt megszervezésében, nélküle ez a feladat nem is lett volna megoldható – írja a szerző. A holokauszt későbbi, ‘történelmi’ formáitól eltérően a szovjet zsidók tömeges lemészárlását a ‘helyszínen’ végezték el. Nem szállították a foglyokat távoli helyekre, nem övezte a gyilkosságokat semmiféle titoktartás. Csak amikor bizonyossá vált, hogy a villámháború nem sikerülhet, mi több, a vereség lehetősége is felmerült, akkor – 1942 tavaszán – adták ki a parancsot a német katonai vezetők, hogy a zsidók kivégzését olyan helyen kell végrehajtani, ahol az ‘nem látható, nem hallható’.

Krausz könyve címének megfelelően tárgyalja a szovjet politika antiszemitizmusát is. Sztálin híres, 1941 november 6-i, a forradalom ünnepén mondott beszédében ítélte el először a zsidók elleni náci tömegterrort. A továbbiakban a külügyi népbiztos, Molotov foglalkozott nyilvánosan a holokauszttal. A Pravda 1942. december 19-i száma is a valóságnak megfelelően tájékoztatta a közvéleményt a szovjetunióbeli zsidóság elleni náci bűntettekről. 1942-1943 fordulójától azonban változás történt. A sztálinista propaganda egyre inkább egybemosta a különböző indíttatású náci gyilkosságokat. Hamarosan általában a ‘békés szovjet állampolgárok’ elleni bűntettekről lehetett olvasni a szovjet sajtóban. Hogy ennek mi volt az oka, arról Krausz árnyalt elemzést ad. Persze a későbbiekben is lehetett még egy darabig a Szovjetunióban a holokausztról beszélni, 1948-tól azonban nem. A szovjet politika ekkortól úgy tartotta: jobb, ha nem kerül napirendre a ‘zsidókérdés’, mert olyan emlékeket ébreszt, amelyek nem erősítik a ‘szovjet népek egységét’. Vagyis a sztálinista antiszemitizmus előtörésével együtt tabuvá vált a szovjet lakosság (például a Baltikumban, Ukrajnában) nácikkal való együttműködésének problémája.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©