Forrás: Magyar Rádió

Elhallgatott Holocaust- a Műcsarnok kiállítása

Rendező Készmann József

2004. szeptember 20., hétfő 11:36

– Ennek a kiállításnak már a címe is magyarázatra szorul, de még inkább értelmezni kell azt a feliratot, amely a bejáratnál fogadja a látogatót. Az egyik oldalon a „kisebbségi látogatók léphetnek be”, a másikon oldalon az un. többségi társadalom tagjai”.

– Ez a választás a kisebbségi és a többségi útvonal között megadja a kiállítás egész szerkezetét. Szándékosan egy kicsit provokatív megközelítést mutat. Azt mutatja, hogy a mai társadalmi problémák felől hogyan lehet megérteni régebbi történelmi eseményeket, olyanokat, mint a holocaust.

– Ugyanígy provokatívnak minősíthető a kiállítás címe is: Elhallgatott holocaust.

– Induljunk ki abból, hogy az iskolában hogyan tanítják a holocaustot. Úgy, mint a mitikus múlt homályába vesző tanmesét. Tehát, hogy mit történt, annak a részleteit azt hiszem, nem tanultuk meg. Mi magunk -a kurátorok- a kiállítás előkészítése során számos olyan új információval találkoztunk, amelyekről eddig csak nagyon keveset lehetett tudni. Például arról, hogy a cionista ellenállás milyen tevékenységet fejtett ki. De említhetném a kronológiát, azt hogy mi miből következett. Vannak bizonyos tévhitek a legelső, megkülönböztetett törvénynek nevezett „numerus clausus „kapcsán is. Antiszemita törvénynek mondják és ez igaz is, az irányát tekintve. De kiderült, hogy maga a törvény egyetlen szóval sem utal, sem az izraelita vallásra, sem a felekezetre, sem pedig a származásra. Tehát sokkal differenciáltabb képet kapunk a kiállítás megtekintése után, mint eddig kaptunk. Valóban azt kellene látnunk, hogy a negatív vagy morális értelemben tanító „meséből” hogyan válhat mindennapjaink emlékezésformájává a holocaust. Ez lenne az egyik szándéka egy ilyen kiállításnak. A társadalomnak a holocaust egy óriási probléma, amelyet valamilyen formában fel kell dolgozni.

– Ehhez hozzásegítheti a látogatót az a kronológia, amely a kiállítás egyik falán látható. A tablón l92O március elsejétől l946 őszéig tüntetik fel az eseményeket.

– Ez nem csak az antiszemitizmus kronológiája Magyarországon, ez inkább a XX. századra koncentrál. Kezdhettük volna a Tiszaeszlári pernél a l9. században vagy még korábban a nagyobb zsidó csoportok betelepülésétől, vagy az emancipációs törvénytől. A két háború közötti korszak terelte ezt a kérdést kifejezetten tragikus irányba. Valóban l92O-ban a numerus clausus bevezetésével nyílik ez a kronológia. A 2o-as évek során a konszolidációval valamelyest csökkent az antiszemitizmus hulláma Magyarországon, ezért módosították a numerus clausust a 2O-as évek végén. Majd aztán a harmincas években a nemzetközi eseményekkel párhuzamosan erősödik fel az antiszemitizmus. A kronológiában a magyar események mellett megvastagított betűvel jelöltük a magyar történelemre is befolyást gyakoroló német fejleményeket, amelyek Magyarországon is kifejezetten nemzetvédő, fajvédő mozgalmakat indított be. Gömbösékre kell gondolnunk, illetve arra, hogy megalakul a magyar fajvédő párt Ezek a társadalom számára nemkívánatos szereplők voltak. Majd ez a hullám a harmincas évek végére felerősödik. Az első zsidótörvény még vallási alapon próbálta meg definiálni a zsidóságot, majd a későbbiekben ez a nürnbergi törvényekhez hasonlóan faji, származási alapokra helyeződött . Ezért a politikai élet vezetői voltak elsősorban a felelősek, köztük olyan, meglehetősen ellentmondásosan megítélhető alakok is , mint Teleki Pál, aki szemléletében antiszemita volt , mégis a világháborúba való belépéssel öngyilkosságával fejezte ki rosszallását és azt, hogy Magyarország a rossz oldalra állt ebben a döntésben. A világháború kitörésével a diszkriminatív törvények erősebbé válnak és Magyarország l944-ben bekövetkezett német megszállásával kezd a történet horrorisztikussá válni: kötelezővé válik a csillag viselése, majd megkezdődnek a gettósítások, a deportálások .Azután hiába állítja le július 7-én Horthy kormányzó ezeket a deportálásokat , már csak a Budapesten összezsúfolódott zsidóság egy részét sikerül ebből kivonni. És a szerencsétlen, rosszul előkészített kiugrási kísérlet után Szálasiék rémuralmával kezdődik meg egy újabb negatív szakasz ebben a történetben.

– Az adatok tanúsága szerint Magyarországról több, mint 4OO ezer embert hurcoltak el. Voltak azonban olyanok, akik már a harmincas években megérezték a háborús eseményeknek a szelét. A bőrükön érezték a zsidóellenességet is, ezért elhagyták Magyarországot, illetve Európát.

– Önök a kiállításon felsorolnak jó néhány olyan magyart, akik elhagyták a kontinenst. A névsor rendkívül tanulságos, még tanulságosabb az, hogy foglalkozásukra nézve kik hagyták el az országot. Kis túlzással azt is lehet mondani, hogy kiürült a magyar értelmiség.

– Igen! Ilyen neveket kell figyelembe vennünk, mint Bartók Béla, Bársony Rózsi, Ignótus Pál , Iványi Grünwald Béla , Jászi Oszkár. Tehát a magyar szellemi élet képviselőinek egy részének sikerült távoznia. Volt, aki vagy nem hitt ennek a végzetességében, reménykedett vagy pedig maga, mint Szerb Antal tudatosan vállalta ennek a sorsközösségét.

– A kiállításon több dokumentumfilmet is lehet látni. Mi mindent mutatnak be a filmek?

– Létezik egy, az egész kiállítást kísérő filmvetítési program :ezek egyrészt dokumentumfilmek, másrészt játékfilmek .Például bemutatják a Németországban a harmincas években megalkotott üvegnőt, tehát a tökéletes faji arányokkal bíró modellt. A belső szerveket is láthatjuk kivilágítva. Ezek a filmek azt is bemutatják, hogy hogyan próbálják meg összekötni a nácik hatalomra jutását Atlantisz mítoszával. Bemutatják azt, hogy milyen kísérleteket végeztek a koncentrációs táborokban, amelyeket eddig is tudtunk. Az álorvosi kísérletek mellett végeztek olyan kísérleteket, amelyeket később azt amerikai légierő hasznosított a pilótáik számára. Emellett a magyar történelemre vonatkozó dokumentumfilmeket is bemutatjuk. Részint Szabó Istvántól kezdve a Hannibál Tanár úron át egészen a jelen korig. Ugyanakkor a kiállítótérben egyfajta válogatást készítettünk a látogatók számára: Mengele énekhangjától kezdve a deportálásokon át valamiféle ízelítőt kapnak az emberek arról, hogy mi történt ebben az időszakban. Vannak olyan interaktív munkák, mint Wigmann Alfréd installációja. Ez egy próbafülke. Ahová, ha belép az ember, és a fejét egy kivágásba helyezi, akkor az arca rámontírozódik egy egykori táborlakó csonttá soványodott testére. A szándékunk nem az volt, hogy egy egyszerű és egyszeri látványosságot hozzunk létre, hanem olyan dolgokat próbáltunk meg, talán sikerrel, nem didaktizálva, nem didaktikusan bemutatva, amelyben az emberek bóklászva és tájékozódva érzelmi viszonyt tudnak kialakítani ezzel az egész problémakörrel .

Bokros Katalin