Forrás: Magyar HírlapGumibottal nem megy

Bajban a belügyminiszter. Készül egy rendezvény, amelyen várhatóan alkotmányellenes uszítás is lesz és alig kódolt zsidózás. Egyre többen követelik a rendezvény megakadályozását, betiltását, a miniszter maga is elszánt, de egyelőre nem találja az alkotmányos lehetőséget. A helyszín: Németország, a főszereplő: Otto Schily baloldali belügyminiszter, a rendezvény pedig egy legalább ötszáz fős iszlám konferencia radikális meghívottakkal a világ minden tájáról.

Mit tegyen Németország? A Simon Wiesenthal Központ követeli a kormánytól, hogy akadályozza meg a konferenciát, mert azon nyilvánvalóan radikálisok, az iszlamista terroristák eszméit követő muzulmán gondolkodók heccelik majd egymást az Egyesült Államok és Izrael ellen. Németországban azonban politikai okokból titkosszolgálati vagy rendőri eszközökkel megakadályozni egy összejövetelt erkölcsileg nehezen vállalható a náci (és a keletnémet kommunista) múlt után. Tovább bonyolítja viszont a helyzetet, hogy a máskéntgondolkodókkal, valamint a bevándorlókkal egészen a legutóbbi időkig liberálisan bánó Németországban talált kiváló felkészülési terepet az amerikai merényletekhez Mohamed Atta és tucatnyi társa.

Az ellenzéki jobboldal és a konzervatív sajtó szinte ötletbörzét tart, mit kellene tenni. Első körben be sem kellene engedni az országba az iszlám gondolkodókat – mondják. Csakhogy milyen alapon? Erre is van recept: meg kellene vizsgálni az általuk írott arab és angol nyelvű kiáltványokat az interneten, hátha akad bennük bűncselekményre felhívás vagy uszítás, és erre hivatkozva lehetne lépni. Csakhogy nem akad. Egyes újságírók elolvasták ezeket a szövegeket, pontosan úgy vannak megfogalmazva, hogy ne sértsenek jogot. „Az ellenállás harcosa vagyok” – írja az egyik leendő résztvevő, de azt nem mondja meg, hogy fegyverrel vagy szellemileg kíván ellenállni az „amerikai-cionista hegemóniának”. És így tovább, kódolt nyelven, de a beavatottak számára félreérthetetlenül fogalmazva terjesztik tanaikat a radikálisok. Akik azonban – hívják fel a figyelmet a liberális jogvédők – még korántsem iszlamisták, az iszlamisták pedig még korántsem terroristák. És az is felvetődik, nem éppen ez használ-e a konferencia szervezőinek. Nem éppen a betiltásról való nyilvános vita teremti meg nekik a kívánt publicitást? A belügyminiszter e dilemmákon őrlődik, annál is inkább, mert fiatalabb korában baloldali radikálisokat, erőszakos tüntetőket védett a konzervatív éra bíróságai előtt. Gyakorlatilag ugyanazt mondta, mint idehaza a leköszönő rendőrkapitány a nyilaskeresztes tüntetéssel kapcsolatban: mindent megtesz, hogy a rendezvényt megakadályozza. Arról azonban hallgat, hogy milyen alkotmányos eszközzel kívánja ezt elérni.

Megjósolható: az iszlám konferenciát megtartják, ahogyan Németországban a neonáci marsokat és megemlékezéseket is meg szokták tartani, mert a véleménynyilvánítás békés és törvényes formájának alkotmányos akadálya nincs. De az is megjósolható, hogy az ellenkező véleményt vallók egy sarokkal odébb tömegével fogják a muzulmánok távozását követelni, ahogy a neonáci rendezvényeken is megjelennek a fekete kapucnis autonómok, hogy „ellencsapást” mérjenek a kopaszokra. Ez még mindig európaibb megoldás, mint politikai mérlegelési lehetőséget adni a rendőrség kezébe vagy a közlekedés megzavarása miatt betiltani egy rendezvényt. Ez ugyanis a szabad jogállamot ásná alá Európában.

Félni a kirekesztő ideológiáktól természetes dolog. De ha félelmünkben a szabadságot kezdjük korlátozni, a rendőrség politikai fuvallatokra hirtelen másképp értelmezi a törvényt, mint eddig, akkor előbb-utóbb nemcsak ártatlan fogorvosok fognak virrasztani rendőrségi fogdákban, hanem bárki, aki más vagy másképp gondolkodik.

Újvári Miklós

©