Forrás: Magyar HírlapTemetetlen holtak

Tíz napja, amióta a neve forgalomba került, próbálok haragudni Bácsfi Diánára. Nem sikerül. A kamaszos daccal karját lengető, valójában a társadalomnak “beintő” nyilas lány és társai a társadalom tűrőképességének határait döngetik. Lázadásuk nem veszélyesebb, mint más tizenévesek provokációi, és mégis, a bejelentett tüntetés, ha végül is megrendezik, az együttélés alapjait ingatná meg.

Ha haragra képtelen vagyok is, legalább megérteni szeretném Bácsfi Diánát – ez sem sikerül. Az ordas eszméknek hódolók általában a társadalom legszélén kapaszkodnak meg, nehogy a semmibe hulljanak. A tudományos értekezéseket és tanulmánykötetet publikáló bölcsészhallgató nyilvánvalóan nem ilyen módon marginális.

Az egész ügy egyébként nem az ifjú hölgyről és két-három tucatnyi követőjéről szól, hanem a rendszer csődjéről. Igen a rendszeréről. A törvényhozásról, amely képtelen megszabni új normákat, a jogalkalmazásról, amely képtelen a rendelkezésére álló eszközöket felhasználni, a közszellemről, amely mindeddig bénultan nézte az eseményeket.

Csőd csőd hátán. Elvont elvek és elméletek nevében hagytuk kialakulni a mai helyzetet, amely szinte kezelhetetlenné vált. Most bezzeg együtt (és őszintén) tiltakozik a politikai elit balról jobbra, az SZDSZ-Új Generáció megpróbálja helyrehozni, amit az SZDSZ régi generáció elpuskázott. A megelőzés ideje lejárt. Mert ha Bácsfi Diána és társai valóban felvonulhatnak az Andrássy úton, akkor a demokrácia az emberek együttélését meghatározó elvként értelmét veszti.

A vallástörténészek tudják igazán, hogy minden társadalomnak szüksége van határkövekre, amelyeket tabuknak neveznek. Tilos embert ölni és embert enni, nem hálhatunk anyánkkal vagy apánkkal, nem mutogathatjuk nyilvánosan nemi szerveinket. Ahol nincs tabu, ott az emberfaj túlélése kerül veszélybe.

Nos, a hungarizmusnak titulált nácizmus a tabu kategóriájába tartozik, mert visszatérése a magyarság (és nem a magyar zsidók) létét veszélyeztetheti.

Ha Budapesten október 15-én vagy bármely más napon nyilas felvonulás lesz, akkor Magyarország ezzel kiiratkozik a civilizált államok közül. Ezért nem tartom célszerűnek pusztán arra hivatkozni, hogy a nácizmus újjáélesztésének bármilyen formáját tiltja a békeszerződés, azaz ha a dolgot abszurd végkifejletéig visszük, ha ifjú nyilasaink tüntethetnek, akkor Magyarország megsérti nemzetközi kötelezettségeit.

Ne attól féljünk tehát, hogy román, szlovák, osztrák csapatok, izlandi és török segédlettel megszállják fővárosunkat, és hatóságaink helyett betiltják a tüntetést. De féljünk attól, hogy honfitársaink megeszik egymást, Dunába lövik szomszédaikat, a lejárt villamosbérletet felmutatókat lámpavasra akasztják. Ahol a normák szükségét tagadják, ahol az emberek nem tudják, meddig mehetnek el, ott akármeddig el lehet menni, és mindig lesznek, akik a végső vonalon is túllépnek.

Számomra ma, egy hónappal a tüntetés előtt, még elképzelhetetlennek látszik, hogy a magyar rendőrség biztosítsa az ifjú nyilasok önkifejezési jogát, és tiltsa az ellenük – erőszak nélkül – fellépőket. Magyarországon az elképzelhetetlen azonban gyakran valószínűvé válik.

Elmegyek 14-én a Kossuth térre, ha ott lesz megemlékezés, elmegyek 16-án, ahová Suchman Tamás hív, de ez csak pótcselekvés. A magam részéről ott leszek 15-én az Andrássy úti randevún, várom hungaristáinkat. Hetvenévesen, sárga csillaggal a szívem felett, ott, ahol tízévesen megjelöltek.

Talán nem leszek egyedül.

Márton László

©

Comments are closed.