Forrás: Magyar HírlapMűkincsek: hiányos piaci szabályozás
A tagországok között mindenfajta ellenőrzés nélkül juthatnak át védett műkincsek, mivel a belső határokon nincs vám, s a schengeni országok esetében még határellenőrzés sem. Az egyre gyakrabban felbukkanó kétes eredetű műtárgyakkal kapcsolatos jogviták közösségi szintű szabályozásával egyelőre adós az EU. A magyar műkincskereskedőknek leginkább új formanyomtatványokkal kellett megismerkedniük a csatlakozás után. A hazai szabályozás ugyanakkor érvényben maradt.
A most készülô uniós szabályozás segíthet rendezni a Herzog-hagyaték tulajdoni viszonyait is – fotó: MH-archívErkölcsi megfontolások helyett nagyon is valós érdekek vezetnek az egységes európai műkincstörvény megszületéséhez. Nem utolsósorban a Sotheby”s és a Christie”s egyre erősebb nyomására vették napirendre az eltulajdonított – vagy egy kis eufemizmussal: vitatott tulajdonú – műkincsek ügyét. Ezt az is indokolta, hogy az egyre gyakrabban felbukkanó kétes eredetű műtárgyak az egész európai műkereskedelem „befagyását” idézhetik elő. Miért? Nos, ha elárvereznek egy tárgyat, amiről kiderül, hogy azt nem a jogos tulajdonos adta be aukcióra, hosszú procedúra veszi kezdetét. Ha eladták, akkor a tárgyat visszaszerezni nehéz, ezért kárpótolni kell – vagy illik – a valós tulajdonost. Feltéve, ha az bizonyítani tudja az igazát.
Ha bírósághoz fordul, akkor ez éveket vesz igénybe, s egyáltalán nem biztos, hogy a tulajdonjogot neki ítélik. A XX. század viharos évtizedeiben ugyanis legálisnak tűnő ügyletekkel is juthattak műkincsek új tulajdonosokhoz. Az elrabolt zsidó műtárgyak esetében például a náciktól állami múzeumokhoz, magángyűjteményekhez, vagy akár alapítványokhoz is kerülhettek alkotások – különösképpen azért, mert az egykori tulajdonosok nem érték meg a II. világháború végét.
Az engedélyköteles műkincsek ellenôrzésére jogosult határátkelôk
·Szlovénia felé: Rédics
·Ausztria felé: Rábafüzes, Hegyeshalom
·Ukrajna felé: Záhony
·Románia felé: Nagylak, Ártánd, Gyula
·Szerbia felé: Röszke, Kelebia
·Horvátország felé: Letenye, Murakeresztúr
·Légiforgalomban: Ferihegyi repülôtér (1. sz. repülôtéri vámhivatal)
forrás: KÖHBotrányos árverések
A nemzetközileg számon tartott alkotások esetében még viszonylag egyszerű a bizonyítás és a művek sorsának követése, de a most ismeretlenségből előbukkanó másod-, harmadrangú művészek alkotásainak esetében már sokkal nehezebb. Márpedig a „nagypapák öröksége” ezekben az években kerül ismét az aukciós házak színpadára és katalógusaiba – az örökösök ugyanis már nem kötődnek érzelmileg egy-egy tárgyhoz, ezért eladják azokat. S ha ez nem megy – vagy netán botrány kíséri az aukciókat -, akkor megbénulhat, de legalábbis csökken a nemzetközi műkereskedelem. Ettől félnek a nagy aukciós házak, ezért segítettek az uniónak az egységes európai műkincstörvény megalkotásának előkészítésében.
Az Európai Parlament (EP) tavaly év végén nagy többséggel fogadott el egy határozatot, amely kezdeményezi az elrabolt műkincsek visszaszolgáltatására, illetve az egykori tulajdonosok kártalanítására vonatkozó kerettörvény létrehozását. Az EP Willi de Clercq irányította különbizottságának javaslata megoldást jelenthetne a második világháborúban elrablott zsidó műkincsek ügyében. Éppúgy, mint a hasonló ügyekben, így például a délszláv háborúban eltűnt műkincsek esetében is. A parlamenti határozat felszólította az Európai Bizottságot, hogy az év végéig készítsen el egy tanulmányt egy katalógusrendszer létrehozásáról és az információkhoz való hozzáférésről. A tagállamokat pedig felkéri, hogy tegyenek meg mindent egy olyan rendszer létrehozására, amely elősegíti az elvett kulturális tulajdonok visszaszolgáltatását.
A visszaszolgáltatás reményében
A kész jogszabály az unió országaiban egységessé tenné a vitatott műkincsek helyzetét, és lehetőséget teremtene arra, hogy a festmények, szobrok és egyéb műtárgyak egykori tulajdonosai, illetve azok leszármazottai visszakapják értékeiket. Ugyanakkor lehetetlenné teszi majd azt, hogy az unió országaiban működő bíróságok különbözőképpen ítéljék meg az elrabolt műkincsek helyzetét, s ezzel elejét veszi annak, hogy a kétes eredetű műkincseket jelenlegi tulajdonosaik egy számukra kedvezőbb elbírálást ígérő országba vigyék.
Ezzel új fejezet kezdődhet a magyar műkincsperekben is, hiszen eddig csak elvétve szolgáltattak vissza műkincseket az egykori tulajdonos leszármazottainak. Nálunk még nem jutott hozzá jogos tulajdonához sem Herzog Mór Lipót örököse, sem pedig a Hatvany-örökség tulajdonosa. Annak ellenére sem, hogy a világviszonylatban is kiemelkedő festmények nem kerültek állami tulajdonba, jó részük most is letétként szerepel a múzeumok kimutatásaiban.
Nemzeti védelem
Ami a legális műtárgy-kereskedelmet illeti, a kincsek védelmében a közösség saját alapértékeit felülbírálva már a római szerződésben is korlátozta az áruk szabad mozgását. Ez a tulajdon mellett a „művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek” védelmét is biztosíthatja – legalábbis részben. Ezt azonban nehezíti, hogy a tagországok között 1993-ban megszűnt a vámellenőrzés, s a schengeni zónán belül a határellenőrzést is leépítették 1995 után. Így a külső határok szigorított ellenőrzésének részeként az unióból kifelé irányuló műtárgyforgalmat egységes szabályok alapján ellenőrzik.
Ezzel együtt a tagállamoknak jogukban áll nemzeti szabályokat hozni a kereskedelemre. Egyes tagállamok határozhatnak teljes kiviteli tilalomról, az állam elővásárlási jogáról, de akár – adott tárgyak esetében – a szabad kivitelt is engedélyezhetik. Ennek megfelelően a védett műkincsekről szóló korlátozás nem veszi figyelembe, hogy a célirány uniós ország, vagy sem – a korlátozás mindkettőre vonatkozik. Ha viszont törvényellenesen egy másik tagországba kerül át egy védett műkincs, az köteles rendelkezni a visszaszolgáltatásról.
Az unió – függetlenül a tagországok szabályaitól – olyan műkincsek kivitelét szabályozza, amelyek értéke vagy kora alapján ez indokolt. A vámhatóság pedig ellenőrizheti, hogy egy olyan műtárgy, amelyet engedély nélkül próbálnak kivinni az EU területéről, valóban nem engedélyköteles-e.
Közösségi engedélyt kell kérni például száz évnél régebbi régészeti lelet, művészeti, történelmi és vallási emlékek esetében – függetlenül azok értékétől. Festmények, szobrok vagy metszetek esetében az alkalmazott technikától függően 15-150 ezer eurónál (3,75-37,5 millió forintnál) többre becsült és ötven évnél régebbi, nem az alkotó tulajdonában levő műveknél kell engedélyt kérni. (Gyűjtemények esetében a legkorábbi és a legkésőbbi dátumot veszik alapul.) A közösségi engedély 12 hónapig érvényes, ideiglenes kivitel esetén a megjelölt időtartamon belül, s kijelölt határátkelőkön használható.
A magyar rendelkezések szerint minden ötven évet meghaladó korú műtárgy kiszállítását be kell jelenteni – ez a jövőben sem változik, ám bizonyos esetekben nem a magyar, hanem a közösségi formanyomtatványt kell ehhez kitölteni. Ez a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál (KÖH) szerezhető be, díjmentes, ám az ehhez szükséges egyéb dokumentumok, mint a szakvélemény vagy a fényképezés díjai a kérelmezőt terhelik.
Visszatérő hazai műkincsek a legnépszerűbbek Magyarországon
A magyar műkincspiacon nem hozott jelentős változást az uniós csatlakozás, mivel a szabályok nem igazán változtak, a műtárgykivitel engedélyezési rendszere továbbra is működik, csak bizonyos esetekben már az EU-s nyomtatványt használjuk – mondta lapunknak Buzinkay Péter.
Élet az unión belül
Az uniós csatlakozás mindennapos hatásait bemutató sorozatunkban jövô csütörtökön (szeptember 23-án) arról írunk, az EU milyen eszközökkel próbál küzdeni az AIDS terjedése ellen. E héten is várjuk a tervezett témával kapcsolatos kérdéseiket.
telefon: 06-1-470-1282
fax: 06-1-470-1280
levél: Magyar Hírlap, külpoli-tikai rovat, 1145 Budapest, Szugló u. 14.A KÖH műtárgyvédelmi irodájának helyettes vezetője szerint a hivatalosan kivitt műtárgyak többsége eddig is az Egyesült Államokba irányult, mivel az európai piacra könnyebben be lehetett vinni például egy festményt a kocsiban elrejtve. Ráadásul az uniós tagság következtében már megszűnt a tételes ellenőrzés is a határokon. A határőrök és a vámosok ugyan az ország területén bárhol megállíthatják a kocsit, de ennek kicsi a kockázata. Így az sem igazán visszatartó erő, hogy az engedély néküli kivitelt a törvény bűncselekményként kezeli, és akár három évig terjedő börtönnel is büntethető. Buzinkay szerint ezért a vámosok számának további csökkentése miatt, vagy ha a feladatuk elsősorban a bevételre irányuló ellenőrzés lesz, akkor még inkább megerősödhet a feketekereskedelem. Egy-egy műkincscsempész lebuktatása ugyanis semmit sem hoz az államkasszának. Hasonló problémával küszködnek egyébként a természetvédők is.
Az uniós csatlakozásnak a műkincsbehozatalra tett hatását sem lehet még igazán lemérni. Eddig a behozatal nemcsak vám-, hanem áfamentes is volt, most viszont ismét van forgalmi adó, amely e területen is növelheti a már most sem elhanyagolható mértékű feketekereskedelmet – mondta Buzinkay. Statisztikák pedig azért sincsenek, mert a behozatal nem engedélyköteles, egyszerű kereskedelmi aktusnak számít.
Ma már egyébként magyar műtárgyat igazán érdemes visszahozni Magyarországra, mert nem csak az érdeklődés nagyobb iránta, mint más országokban, de van fizetőképes kereslet is. Buzinkay szerint gondot okoz viszont, hogy Magyarországon nincsen műkereskedelmi törvény, amely a terület sajátosságaira is odafigyelne. A kulturális örökség védelméről szóló törvény ugyanis az örökségvédelem oldaláról közelít, azaz a műtárgyak védelmére koncentrál, és nem a kereskedelem szempontjaira.
Az oldalt készítette: Gyükeri Mercédesz, Rockenbauer Nóra, Szakonyi Péter
©
