Forrás: Magyar HírlapMit hozott Szálasi magyar jövője?
Tragikus színjátéknak vagyunk tanúi hetek óta. A színjáték egyik szereplője a jogszolgáltatás, élén a rendőrséggel, a másik a magát Magyar Jövőnek nevező fasiszta csoportosulás, mindenféle legálisan elismert szervezettség nélkül. A fasiszta csoport ágál, agitál, szervezkedik, a jogszolgáltatás pedig milliméter beosztású vonalzóval – tán szögmérővel is – méricskél, nyilatkozgat, mellébeszél. Legalábbis a csütörtök este bejelentett irányváltásig, mikor is Salgó László távozó rendőrfőkapitánytól megtudtuk, hogy (végre) „vége a jogi csikicsukinak”, s a rendőrség a társadalom elvárásának megfelelően keményen fog fellépni.
Az alaphelyzet: 1. Magyarországon tilos a fasiszta szervezkedés, tevékenység. Az alkotmány tiltja? Nem tudom. Törvény tiltja? Nem tudom. De azt tudom, hogy a párizsi békeszerződés tiltja. 2. Ha Magyarországra nézve kérdésessé tették is, hogy a fasizmus utolsó csatlósa volt, Szálasira nézve efelől nincs kétség. Aki Szálasi hatalomátvételét, tevékenységét, szellemiségét dicsőíti, fasiszta tevékenységet folytat. Ettől kezdve nincs jelentősége annak, hogy a nyilaskereszt jobbról balra és felülről lefelé hány milliméter – egyébként az ábrát mindenki annak látja ami, csak aki kibúvót keres, az nem.
Szálasi hatalomátvétele hatvan évvel ezelőtt szertefoszlatta az ország, a nemzet kicsinyke reményét, hogy megmenekülhet a háború poklától. Szálasit minden magyarkodása meghazudtolásaképp még akkor is a német Hitler juttatta hatalomra, ha megbízólevelét vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága írta alá.
Igen röviden, hogy azok is tudják, akik Szálasit éltetik, hogy mit hozott az ő magyar jövője. Harctérré változott az egész ország. A „totális mozgósítás” jegyében minden élő és holt erőt a védekezésnek – értsd a Wehrmacht érdekeinek – rendeltek alá, siheder leventéket, öregeket soroztak be, s az ország javait, a gépektől, az állatoktól kezdve a Nemzeti Bank aranykészletén át a Szent Koronáig nyugatra szállították. Budapest valamennyi hídjával együtt romhalmazzá vált. A sorozatban megjelent rendeletek, parancsok mindegyike hemzsegett azon kitételektől, hogy a nem engedelmeskedőket, segítőiket, bújtatóikat a „helyszínen azonnal felkoncolják”. Az eddigiekből kitűnik, hogy az ország teljes lakossága szenvedett, de ezen belül a zsidósággal még kegyetlenebbül bántak: a budapesti zsidóságot gettóba zsúfolták, gyalogmenetekben – nem véletlenül kapta a „halálmenet” nevet – nyugatra terelték, illetve a nyilas testvérek kényük-kedvük szerint a Dunába lőtték őket.
Kovács László szerint ez a mostani szervezkedés külföldön rossz fényt vet ránk. Mennyivel jobb lenne, ha önbecsülésünk okán követelné a fasizmus visszaszorítását.
Füzéki Bálint
©
