Forrás: NOLMichel Gyarmathy, a költő
M. G. P., 2004. szeptember 12. 16:00
Kép: MTI – Molnár Edit
Idős női falzett telefonoz. Azt sikoltotta a készülékbe: írtam hat drámát, fölolvasnám, gyertek át. Pilinszky az.
Megtermékenyülten Bob Wilson siketnéma-színházától, valóban színdarabokat írt. Mielőtt elénekelte volna új műveit, vékonyka kötetet vett elő a rejtekből (előrebocsátotta: nem adja kölcsön), kaján kéjjel szemelgetett Michel Gyarmathy (1908-1996) verseiből.Én ha mostan otthon lennékPárisból ha haza mennékÉn ha mostan otthon lennékSok sok rosszat jóvá tennék.Én ha mostan otthon lennékHázunk helyén vaj mit lelnék?Én ha mostan otthon lennékTemetőbe is ki mennék.
(Én ha mostan…)
Legragyogóbb volt a Családi összejövetel című hosszú verse. Sorba szedte név szerint az elholt rokonságot és a helybelieket:…Hedi Klári uj ruhábaErnusom a kék vásznába.Lepedőből mind a háromLenke varrta még a nyáron.
Családi fényképalbum a századfordulóról. Magánügy maradna, ha a klapanciákat nem komoly, nagy művész írja, és nyomatja ki saját költségén Párizsban, 1970-ben Mosolyok és könnyek címmel. A lokálkirály hevesen érző lokálpatrióta.
A Családi fényképalbumban van két remekmívű sor, egyenértékű a magyar lírából Harmat Imre Teve van egypúpú / Van kétpúpú / Van négypúpú / Sőt többý, valamint vetekszik Szenes Iván örökbecsűjével: Róza, magában túlteng a próza / Maga bölcsebb, mint Spinózaý Gyarmathy remeke a balassagyarmati elmerült gyermekkori édenből:Arra jön a Vámosné isKinek ura fényképész ésFeleségét nagyon csaljaSchlésinger lány be is valja (!)
Ezután következik kedvenc két sorom:Wertheimerné rolót húzzaNatonek a fogat húzza.Telitalálat. És Adorno nem ismerhette Gyarmathy poézisét sokszor citált megállapítását megtéve az Auschwitz utáni költészet lehetetlenségéről.Pilinszky eldugta becses kötetét. Felolvasta hat színdarabját. Megirigyeltem a költészetet. Nem Pilinszkyét, hanem a revürendezőét. Hosszas utánjárással meglett nemcsak a Mosolyok és könnyek, de az utóbb (1975) megjelent Volt egyszer, hol nem volt címen rímeinek újabb gyümölcsöstálja. Eltolvajolták, természetesen. Csak most szerezte meg ismeretlennek dedikált antikvárpéldányát egy kedves barátom.
Versei ellenére Gyarmathy költő volt. Mégpedig nagy költő. A plörőz poétája. A pleureuse franciául nemcsak siratóasszony, hanem az a minden mozdulatra izgő-mozgó, a görlmenetet siratóaszszonyként vidáman kísérő rezgő leheletnyi, értelmetlen revüruhadarab neve. Hol kiemeli, hol elrejti a nőiességet. Vállra vetve viselik. Vonszolják maguk után. Lebegtetik-lobogtatják kacér nemi lobogóként. Használható végtelen pántlikaként és elegánssá tévő tollboaként. Nem szavakkal írta költeményeit, hanem strasszokkal, strucctollal, legyezőkkel, flitterbóbitával, mellbimbóra ragasztott üveg ékszerrel, ezeket aztán maharadzsagyémántként csudáltak amerikai, német, japán turisták.
A legpárizsisabb mutatványos műfaj legsikeresebb művelője szakképzettségét meg becsvágya lendületét hazulról hozta. Az Iparművészeti Iskolán Haranghy Jenő volt a tanára, Tóth Imre (Amerigo Tot) és a nemrégiben meghalt Zórád Ernő grafikus az osztálytársai. Tervező lett a Király Színházban, havonta egy teljes kiállítást tervezett a Fővárosi Operettnek. A Maya, Fényes Szabolcs legionáriusoperettje az ő keze nyomán lett ünnepelt látványosság. Honthy Hanna, az első Maya mesélte, Gyarmathy olyan ruhát tervezett neki, hogy megjelenve a díszletlépcső tetején, kitört a taps. Teljesen mezítelennek rémlett, noha tetőtől talpig fondorlattal felöltöztette. Nevében őrizte szülővárosát. Párizsiként magyarságát.
Kétszer változtat nevet. Egyszer nemesítette magát Ehrenfeldből Gyarmathyvá. Lett belőle Pesten Gyarmathy E. Miklós. 1929 márciusában Gyarmathy a pesti Royal Revüben jelmezteleníti Az őserdőben tánckölteményhez Josephine Bakert, a „meztelen táncosnőt” – aki önmagát sosem Békernek nevezte, hanem örökbe fogadtatva Párizstól: mindig a-val, Bakernek. Josephine lett Gyarmathy hírverője Párizsban. 1936. szeptember 12-én ötven képből állt az En Super-Folies. Baker ruháit már a magyar tervező maquette-jei után szabják. Miklós ott elfranciásodott Mihályra. Így lett Monsieur Michel párizsi fogalommá. Nemcsak a látványosságiparban, de taxisofőröknek, pincéreknek a Café de Paris-ban, ahol előadások végeztével bevonult egy kávéra, megmutatta magát a teraszon a világnak, miután a ruháit, színpadi leleményeit megnézte a világ a közeli Folies-ban.
1936. november 7-től a Folies alkalmazza a következő fél évszázadot megszabó művészt. Ő lesz a Folies-Bergere tervező-rendezője, 1946-tól művészeti igazgatója, résztulajdonosa. 1938. január 15-én bemutatják Folies en Fleurs című pompázatos látványosságát. Porcelánparádé képe rokokó tobzódás, a Hollywood-kép lépcsőrendszerek, dús drapériák ünnepi csudája. Cécile Sorel, a Comédie-Francaise nagy színésznője elnevezi Monsieur Folies-Bergere-nek. Külföldi vendégszerepléseik díszmenetek a svédeknél, németeknél, spanyoloknál, Bécsben, a londoni Prince of Wales Theatre-ben és a Hippodrome-ban, Észak-Amerikában, a Las Vegas-i Tropicanában, Buenos Airesben az El Gran Teatróban és Olaszországban, ahol a Vatikán tiltakozik szégyenteljes látnivalói ellen, minek következtében a színház bejáratánál csődület támadt, persze. Elapadhatatlan leleménnyel fosztogatta a művészettörténetet. Fél évszázad alatt kitalált díszlettervei felölelik a teljes színháztörténet minden rafinált látványosságát.
Saját leleményét elmagyarázta-megmutatta előadás után a Folies szabóműhelyében: a revü kilométer- és mázsaszám fogyasztotta a drága strucctollat. Kényes szerszám a pleureuse. Bármenynyire is vigyáznak a katonás fegyelmű görlök: törik a tollszár, zsírosodik a pölyhe, hullik a tolla. Tisztítóba ritkán adható nagyobb károsodás nélkül. Gyarmathy föltalálta a műanyag plörőzt. Nejlonanyagból ollóval keskeny csíkokat szabtak. Fölragasztva, sorba téve ugyanúgy libegett, akár a költséges strucctollból készített. Előadások után bedobták a mosógépbe. Másnapra frissen tündököltek a lányok mezítelen vállán.
A hatvanas évek elején elvitt a Bambi bárba. A lányok szépek voltak, a lányok elegánsak voltak, a lányok jól táncoltak és énekeltek a saját hangjukon, csak a lányok mind fiúk voltak. Akkor még nem termett minden bokorban travesztibár. Azaz többnyire csak bokrok alján mutogatták magukat az álruhás álneműek. Brigitte Bardot férfi hasonmása, az algériai Coccinelle (született: 1935-ben) a hatvanas évek elején az első transzszexuális, aki nyilvánosan vállalta Párizsban nem-cseréjét. Bombaként robbant szemérmetlen függetlenségi nyilatkozata. Miként szórakoztatóipari bomba volt a Bambi bár is: a rabszolgalázadás első hírnöke. Az 1968-as minden elleni diáklázadások zsenge őzikéje. (Levonható tanulság: az elégedetleneknek előbb szabadon föláll, mielőtt talpra állnának. Megelőzve az istrángok szaggatását: megoldják a gatyamadzagot.) Bambiék hírhedtek voltak Párizsban. Híresek világszerte. Átkeltek a tengerentúlra: ők vitték New Yorkba az első transzvesztitashow-t. Ide hurcolt látóköröm tágítani Gyarmathy. Beléptekor szórakoztatóipari fejedelemként fogadták. Profimód penderítettek ki a színpad közepén két székről vendégeket. Leültünk. A whiskyspoharat a színpad szélére raktam. Kis idő múltán gyengéden megszorította a karom: Menjünk! – súgta. Alszol, és a színpadra könyökölsz. Nagyon kínos! Elvitt vacsorázni, ha már a lelkem jóllakott.
Beugrottam egyszer irodájába átadni egy könyvet. Gyarmathy kapacitált, nézzem meg a Folies de Paris című műsort. Mondtam: láttam már a Folies-t. Mikor? Húsz éve. Mire ő: de ez már új műsor. Nemigen hittem. Vacsorázzam velük: Farkas Bertalan a revü díszvendége az este, asztalt foglaltatott a Café de Paris-ban. Szabadkoztam, baráti házaspár vacsorára vár. Megkezdődött az előadás, beszélgettünk a foyer-ben, ahol naponta éjfélig strázsálta produkcióját. Húzta az időt: alkalmas pillanatban belökött a nézőtérre, otthagyott. Marika és Bertie Cortez éppen magyarul énekelt a Jaschik Álmos népiességű műsorblokk finalettójában. Népdalok helyett részleteket adtak elő nemzetközivé lett nemzeti dalművünkből, a Csárdáskirálynőből. Kivilágított transzparens ereszkedett le a zsinórpadlásából, a balassagyarmati vasútállomás táblája. A revürendező Balassagyarmaton született. Innen indult a népviseletes táncospár templomi esküvőre, természetesen a Mátyás-templomba. A máriaüveg katedrálisban ment oltár elé a revü két vasárnapi parasztságú szerelmese. Revücsárdást táncoltak. Majd ferde falú falusi ivóban – mint az Elvarázsolt kastély részegszobájában – csűrdöngöltek. A mulató személyzete fölsorakozott a rivaldával párhuzamosan, és a nemzetközi turistapublikum, zömében japánok, ütemes tapsaira elénekelte a magyar himnuszt. Utána menten Josephine Baker híres dalát: J”ai deux amoursý Két szerelmem van: a hazám és Párizs. Nem azt akarta, hogy új műsorában gyönyörködjem, csupán elbüszkélkedett haza iránti hűségével. Anatole France bohóca a Boldogságos Szűz előtt nem tud másként tisztelegni, mint bukfenccel. Ki-ki azt adja hazaszeretetében, amit a legmélyebben tud.Sírja a balassagyarmati zsidó temetőben.Minden csak szokás kérdésHa élni jó, meghalni is jó lehetHa a halottakat nem siratjukÉs nagyokat nevetünk aKoporsók felett.
(Gyászinduló)
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
