Forrás: Origo

Összedőlhet a zsidónegyed

2004. szeptember 9., csütörtök, 16:21

A hetedik kerületi régi zsidónegyed sorsa két hónapja az érdeklődés középpontjában van. A folyamatban levő műemlékké nyilvánításokkal kútba eshet a kerület rendezési terve, ami városvédők szerint „halott városrésszé” tenné a zsidónegyedet. Hunvald György szocialista polgármester szerint tizenöt éven belül leomolhatnak az életveszélyes állapotban levő házak, a civil aktivisták szerint ez távolról sem igaz, a polgármester félretájékoztat. Az állóháborúnak a kulturális miniszter vethet véget, ha jóváhagyja a műemlékké nyilvánításokat a negyedben, amely a világörökség része.

A polgármester a befektetőket siratja

Az örökségvédelem nem oldotta fel a terület ideiglenes védettségét, tehát továbbra is ellenőrzése alatt tartja az értékes házakat, így az önkormányzat nem bonthat. Miniszteri jóváhagyással még az ősszel biztossá válhat a házak védelme. A körülbelül 290 épületből feltehetőleg 100 védett műemlék lesz, és a többit műemléki jelentőségű területként javasolja védeni Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke. A civilek és a KÖH a negyed megmentését, a polgármester a „kétségbeesett lakosság” érdekeit tartja szem előtt. „Az itt élők sorsa mostanra kilátástalanná vált” – mondta Hunvald. 

A polgármester tervei szerint az értékeket úgy tudnák megőrizni, ha a lakókat kiköltöztetnék, és a homlokzatokat megtartva új lakásokat építenének. Ehhez külső befektetőkre van szükség, mert Hunvald szerint az államtól a rehabilitációra nem tudnak pénzt szerezni. Az állam csak utólag állná a felújítási költségek egy részét, Erzsébetvárosnak viszont nincs ennyi pénze. „A külső befektetők azonban a két hónapja tartó jogbizonytalanság miatt elmentek” – mondta Hunvald. Az ott élők elköltöztetésének tervét városvédők korábban egyszerűen „erőszakos lakosságcserének” nevezték.

Hunvald György

A régi zsidónegyed házai az 1800-as években épültek, egy eltűnt életforma emlékeit őrzik. Azóta azonban nem történt felújítás, így mára a terület teljesen lepusztult. A helyiek szerint a zsidó lakosság jó része is kivándorolt. A többnyire komfort nélküli, nagy belmagasságú lakásokban rossz körülmények között élnek a lakók. A falak repedeznek, sok ház beázik, a tetők faszerkezetei tönkrementek, mindenütt hullik a vakolat. Ma már nincsenek a negyedben üzletek, élelmiszerboltok vagy gyógyszertár, és elmentek innen a régi mesteremberek is. A Holló utca szétbombázásával az ezüst-, arany- és drágakőművesség is kiveszett. A Holló utca 11-et a tiltakozó akciók és a közfelháborodás ellenére teljesen lebontották.

Az ÓVÁS! elnevezésű civil szerveződés, mely a zsidónegyed értékeinek megmentésére jött létre, a zsinagógánál fotókiállítással igyekszik felhívni a figyelmet a zsidónegyed különlegességére. A Holló utca 11-et nem sikerült megmenteni, de a KÖH intézkedései a megmaradt unikumokat megvédhetik. „Három éve még az önkormányzatnak is voltak tervei a megújításra, mostanra nincsenek” – mondta Marinov Péter aktivista. Szerinte ha a házakat lebontanák, és csak a homlokzatok maradnának meg, a zsidónegyed halott városrésszé változna.

Hagyták lepusztulni a negyedet

„Öt házban vagyok házfelügyelő, jól tudom, hogy milyen fontos lenne a házak karban tartása” – mondta az [origo]-nak egy ott lakó hölgy. „Itt mindenki csak mondja a magáét, de másra vár, hogy cselekedjen, és senki nem csinál semmit” – tette hozzá. Akkora itt a beázás, a por meg büdösség, hogy alig bírjuk elviselni” – mondta. „A Holló utca 12-ből, amit bontanak, három napon át szállt ide a füst, égették a hulladékokat, folyamatosan köhögtünk” – tette hozzá az egyik szomszéd.

Gyerekkoruk óta itt laknak

A helyiek szerint a legtöbben nem akarnak elköltözni, hiszen van, aki születése óta itt él. Vannak olyanok is, akiknek teljesen mindegy, hogy megmarad-e a zsidónegyed, és inkább „új házakban” szeretnének élni. Többen említették példaként a prágai óváros szépségét, ahol „ki voltak támasztva a falak, és mögé építették az új lakásokat”, így őrizték meg a homlokzatokat és az utcafront szépségét.

Sánta Kálmánné hatvan éve él a zsidónegyedben. Elmondta, hogy nagyon magas lakbért és közös költséget fizetnek a lakók, mégsem látják ennek eredményét. „A háború óta itt nem történt semmi” – mondta. „Elmenni eszünkbe sem jut, az édesanyám nyolcvan éves, mindig is itt élt.” Sánta Kálmánné támogatja a polgármester terveit, és nem érti, „miért most kell ekkora feneket keríteni” a felújításnak, amikor korábban az örökségvédelem nem tett lépéseket ezirányban.

Sánta Kálmánné szerint a mostani helyzetnek a lakosság issza meg a levét, és nem kellett volna hagyni így lepusztulni a negyedet. „Szeretném, ha visszaállna a régi zsidónegyed, de nem a mi kárunkra” – mondta, hozzátéve, hogy a Belső-Erzsébetváros már nem a régi, annyira lepusztult és kiürült. „Amikor mostanában a Holló utca 11 helyén maradt üres törmelékeket nézem, a sírás kerülget. Abban a házban éltek az őseim, a második emeleten.”

[origo]

Comments are closed.