Forrás: Magyar Hírlap„Eurobarométer”?

A választások közeledtével a romániai politikai színtér megélénkülni látszik. Nem csupán a kormányzó szociáldemokraták erősítették meg azt a döntésüket, hogy a párt hivatalos elnökjelöltje a mai miniszterelnök, Adrian Nastase lesz (miközben a jelenlegi államelnök, Ion Iliescu, a szociáldemokraták miniszterelnök-jelöltjeként lép ringbe), de az RMDSZ is eldöntötte, hogy indít jelöltet, s megszületett az első javaslat is a magyar elnökjelölt személyére. A kolozsvári Megyei Képviselők Tanácsa Eckstein-Kovács Pétert, az RMDSZ Kolozs megyei szenátorát, a Szabadelvű Kör elnökét nevezte meg.

A javaslatot telitalálatnak érzem. Hadd mondjam el azt is, hogy miért.

Kevesen tudják, mert a sajtóba mindebből jóformán semmi sem „szivárgott ki”, de az RMDSZ szatmári kongresszusán (gyakorlatilag egyedüliként) éppen Eckstein-Kovács Péter volt az, aki Tőkés László eltávolítása és az új szervezeti alapszabályzat ügyében is egyfajta ellenzéki álláspontot képviselt. Ô volt az, aki több rendben is próbálta megakadályozni, hogy az alapszabályba a nyíltan antidemokratikus (a szövetségen belüli kisebbségi vélemény hangoztatását is súlyosan korlátozó) kitételek bekerüljenek, s kiállt amellett, hogy a belső demokrácia megőrzésével az RMDSZ-en belüli sokszínűség, a különböző irányzatok esélyegyenlősége biztosíttassék.

Kísérletei sajnos nem vezettek sikerre, az elnökség autoritárius tagjai a szenátort minden alkalommal elhallgattatták, az engedelmes szavazógépezet pedig az alapszabályzat vitatott pontjait módosítások nélkül (végső fokon egyhangúlag) elfogadta.

Eckstein-Kovács Pétert természetesen akkor sem a jobboldali nézetekkel való fenntartás nélküli azonosulás vezette, ő több alapvető vonatkozásban akkor is és nyilván ma is másként vélekedik, mint Tőkés László vagy Szász Jenő. Az, ami arra késztette, hogy az utóbbiak érdekeit is tekintetbe vegye, jóval több volt puszta politikai meggyőződésnél. Eckstein-Kovács Pétert mindenekelőtt erkölcsi megfontolások vezették. Az a méltányosságérzet, amelyen a politikai demokrácia legfontosabb alapelve, az esélyek egyenlősége is alapul.

Az ugyanis, hogy Tőkés László és Szász Jenő szabadon részt vehessen az RMDSZ politikai küzdelmeiben, nem csupán, de még csak nem is elsősorban az ő érdekük, legalább annyira az uralkodó politikai irányzat érdeke is, hiszen ellenzéki vélemény és általánosabban szólva ellensúly nélkül maguk is könnyen elvéthetik az arányokat, tévedhetnek, sőt akár jóvátehetetlen hibákat is elkövethetnek, s nem lesz, aki az esetleges kockázatokra figyelmeztesse őket. Hogy mennyire így van, azt jól jelzi a magyar szocialisták és liberálisok mai helyzete, akik bő két esztendőn át a jobboldal racionális fenntartásait is a politikai gyűlölködés szimptómáiként söpörték félre, miközben egy teljes központi államhivatalt működtettek azzal a céllal, hogy az ellenzék jeles politikusait közönséges bűnözők gyanánt rács mögé juttassák.

S természetesen az ellenzék sem maradt adós. A fasizmus és a kommunizmus vádjának rögeszmés ismételgetése a magyar politikai és kulturális életet torzította el, betegítette meg, már-már aggasztó méretekben. Eckstein-Kovács Péter eleve látta ennek a stratégiának a kiúttalanságát, s a balsorsnak ezt a romániai magyar esélyét utasította el.

Eckstein-Kovács Péter azonban egyéb vonatkozásban is az összetartozás képviselőjének tekinthető. Ô ugyan – szabad választás alapján – magyarnak vallja magát, származása révén mégis – és szándékaitól szinte már függetlenül – a magyarságon belüli kisebbségek, a cigányok, a zsidók, az örmények, sőt a székelyek, a partiumi magyarok, a mezőségiek, a máramarosiak sajátos identitásának a közös magyar identitásban való egybeolvadását is képviseli. Kiválóan alkalmas tehát arra, hogy személyében is megjelenítse a romániai magyarság egységét.

Ugyanakkor a kultúrák fölötti magasabb egység sem idegen tőle, hiszen a román nyelvben és kultúrában is irigylésre méltón járatos, így aztán a két kultúra közti közvetítésre is alkalmasabb, mint közülünk sokan. Sok román kultúrájú ember érezheti úgy, hogy kozmopolita vonzalmai alapján Eckstein-Kovács Péter talán közelebb áll hozzá, mint egyik-másik román nemzetiségű jelölt.

Arról nem is beszélve, hogy Eckstein-Kovács Péter nem felhőkben járó idealista, hanem minden hájjal megkent jogász, aki erős érzelmi beállítódása, önérzetes magyarsága ellenére inkább hallgat a józan eszére, ügyfeleinek érdekeire, mint pillanatnyi benyomásaira és indulataira. S ha időnként Don Quijote-i gesztusokra ragadtatja is magát (mint a kongresszuson például), pusztán azért teszi, mert a pillanatnyi érdekeken, az azonnali siker csábításain túlnézve képes távlatokban is gondolkodni.

Ez a kísérlet már csak azért is aktuálisnak tekinthető, mert a helyhatósági választások azt mutatták, a szavazók – ha szakmailag és erkölcsileg meggyőző személyiségekkel találják szemben magukat – ma már hajlamosak átszavazni a kulturális határokon.

Márpedig Eckstein-Kovács Péter az, akit akár egy valóban demokratikus (de ez idő szerint még álmainkban sem igen létező) Románia első magyar államelnöke gyanánt is el lehetne képzelni, akinek a választásokon való részvétele részünkről (aktuálpolitikai megfontolásokon túlmenően) nem pusztán – csak-azért-is ízű – gratuite, hanem a távoli jövő egyfajta előpróbája, a romániai politikai kultúra jelenlegi állásának önmagában is megbízható (euro)barométere lehetne, akár.

Bíró Béla

©