Utóirat

sofar, 2004. augusztus 30. 22:00  JNA24 médiafigyelő, NOL Add comments

Forrás: NOL

Utóirat

Fejtő Ferenc, 2004. augusztus 31. 00:00

Alighogy befejeztem a beszélgetés átolvasását, a postás kezembe adott egy nagy borítékot, amely egy nagykanizsai kutató küldeményét tartalmazta, a hajdani Zalai Közlöny néhány 1944. április havi számával, amely a zsidó lakosok ügyében akkor kiadott ítélkezések pontos végrehajtásáról számolt be a helybeli hatóságok részéről. Ami megrázott a hírek között – s ami új volt számomra bennük -, az, hogy édesapám és idősebb öcsém nevét fedeztem fel ama tizenegy zsidó férfi közt, akik megtagadták, hogy a mellükre hagyják kitűzni a megalázó, diszkriminatív sárga csillagot, és ezért feljelentették őket. A gyászt már megültem a 70 év alatt – bár a seb még nem forrt be -, de őszintén szólva megkönnyebbültem a híradás ama része olvastán, hogy édesapám és idősebb öcsém is azok között volt, akik a törvénytelen intézkedésnek nem engedelmeskedtek, és ezért pénzbírságra ítélték, s azután a bíróságról elvitték őket a város határán létesített internálótáborba, ahonnét a vonat majd oda vitte őket, ahonnét nem volt visszaút. Édesapám ugyanis fölöttébb békés, szelíd ember volt, és a részleteket nem ismervén mindmáig, féltem, hogy mint annyian mások, vitatkozás nélkül hagyta magát a pribékektől megalázni és a vágóhídra vinni, amiben akkor már nem lehetett kétsége, azt viszont már nem tudhatta, hogy az ifjabb fiát, Kornélt, aki keresztény anyától született, ‘tévedésből’ szintén el fogják cipelni munkaszolgálatra, és a híres doni csatában fog nyomtalanul eltűnni, hiába várta vissza még évekig fogadott anyám.

A hír mintegy ‘kapóra jött’ számomra, hogy szomorúságot vigyen 95. születésnapom megünneplésébe. De nem változtatott hosszú távra szóló optimizmusomon a magyar nép és a világ jövőjét illetően.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.