Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Az antiszemitizmus visszatérő hamis vádja

A németországi emigráció visszautasítja a Deutsche Welle hazánkat és a polgári oldalt besározó műsorát

2004. augusztus 28. (4. oldal)

Stefan Lázár

A média világában nem különleges a “hógolyórendszer” – a papírra vetett, a képernyőre tett vagy a rádión keresztül közzétett hír nem kerüli el a konkurencia figyelmét, különösen akkor nem, ha gyakran foglalkoznak a témával. Az átvett és néhány megjegyzéssel kiszínezett anyag ismétlése már természetes jelenség. A német sajtóban ilyen tárgykör az antiszemitizmus mint örökös történelmi ballaszt. A szerkesztőségek azonnal érdeklődni kezdenek, ha valaki néhány, szakértőnek kinevezett személy kijelentéseire támaszkodva újabb fejezettel gazdagítja a holokauszt tragédiájából fakadó láncolatot. Ez ellen nem emelhető kifogás mindaddig, amíg a specialisták józan és elvitathatatlan tényeket taglalnak.

Azonnal változik viszont a helyzet, ha a határokon túli jelenségek analízise kerül előtérbe – megfelelő ismeretek nélkül, a nyelvi akadályoktól befolyásolva. Az EU-bővítés gazdag teret biztosít az egyoldalúan bemutatott, sokszor elferdített tudósításoknak, az új tagállamokkal foglalkozó kommentároknak. A “hógolyórendszer” működését bizonyította legutóbb a Bayerischer Rundfunk (BR) és a Deutsche Welle (DW) példája. A bajor televízió Report München adásában sugárzott és az új EU-országokban elharapódzó állítólagos antiszemitizmussal foglalkozó film állításait néhány nappal később a DW Európa Magazinja melegítette fel, ezúttal az előrenyomuló jobboldali populizmus égisze alatt. Az adások magyar vonatkozása: a polgári blokk és az annak élén álló Orbán Viktor ócsárlása, a populista tirádákba rejtett antiszemitizmus emlegetése – egyetlen hiteles idézet nélkül.

Nem meglepő, de váratlan fordulatot hozó jelenség. A mindeddig – hasonló esetekben – hallgató emigráció megunta az alaptalan vádaskodást, a célzatosan kezdeményezett valótlanságokat, és vette magának a fáradtságot, hogy végre – levetve a jómód és kényelmesség befolyásolta nemtörődömséget – hallassa a hangját.

A külföld informálását szolgáló, az államkasszából finanszírozott adóállomáshoz érkezett észrevételek nem sok örömet szerezhettek a bonni központ munkatársainak, akik például a következő megállapítással találták szemben magukat: “Figyelemre méltó, hogy újságírók milyen tudatlanul foglalkoznak a valósággal, ha olyan országokról tudósítanak, amelyekről fogalmuk sincs. Ezúttal a Deutsche Welle lépett elavult sablonnal a nyilvánosság elé. Úgynevezett politikai elemzők fejtegették az új EU-államok pártpolitikai helyzetét, poshadt zöldséget dobtak a fazékba, megkeverték a kotyvalékot, és az adagokat szétosztották a csajkákba, hogy csillapítsák a tudni vágyók információs éhségét. Ami ott nem egyenértékű a kormánypolitikával, az jobboldali populizmus!”

A levélíró felvilágosítja a szerkesztőket a valós helyzetről és közli velük azt, amit tudniuk kellene, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök, Medgyessy Péter a Kádár-rendszerben titkos rendőr volt (“Stasi-ügynök”), majd a rendszerváltás után milliárdos bankár, akinek korrupt kormánya most elképzelhetetlen igyekezettel fosztja ki az országot. Orbán Viktort, az ellenzék vezéregyéniségét az évtizedek óta Németországban élő férfi így mutatja be az illetékes DW-rovatnak: “Tövis azoknak a szemében, akik legszívesebben minden erkölcsi gátlást eldobnak maguktól (&).

Orbán Viktortól soha nem hangzott el egyetlen szó sem, amely őt antiszemitának tüntetné fel, egyetlen szó sem, amelyet diszkriminálónak kellene minősíteni – éppen ellenkezőleg, szociális és nemzeti igazságosságot hirdet és ezt nem lehet büntetlenül hagyni&, ezért akasztják a nyakába az antiszemitizmus vádját. Ugyanakkor ignorálják, hogy Orbán miniszterelnöksége során jutott pénz a Holokauszt Múzeum megalapítására és vezették be a holokauszt emléknapot. A képtelen antiszemita vádaskodás nem más, mint politikai ellenlábasainak és a balliberálisok uralta médiaingoványnak a találmánya. Aki ismeri Orbán Viktor politikai életútját, elhatárolja magát minden szégyenletes fondorlatosságtól! Mindenekelőtt egy olyan jó nevű adóállomás, mint a Deutsche Welle!”

A hasonló hangvételű üzenetek elismerik ugyan, hogy a kelet-közép-európai államokban még mindig másként járnak az órák, mint azt például a németek látni szeretnék, de e jelenség nem vezethet oda, hogy rosszul értesült (vagy inkább félreinformált?) újságírók feddhetetlen személyiségeket állítsanak az elmarasztalás sarkába.

Az imigyen tiltakozók egyikét – a kölni Petri Lászlót – felhívtuk telefonon, hogy kapott-e választ? “Nem. És abból indulok ki, hogy a DW nem is fog reagálni. Jómagam viszont megnyugtattam a lelkiismeretemet.” Ez az őszinte indíték lendületet adhat más, már régen német állampolgársággal rendelkező emigránsoknak, hogy ne csak háborogjanak az óhazában történtek miatt, hanem igyekezzenek feltartóztatni azt az információs folyamatot is, amely egyoldalú, rosszindulatú értesülésekkel látja el a valós tények felkutatására sokszor lusta és kényelmes külföldi krónikásokat.

“Azt ajánlom a tudósítójuknak, hogy vizsgálja felül magyarországi értesüléseinek a forrását. Szeretném megtudni tőle, hogy mikor és hol hangzottak el a Fidesz részéről antiszemita vagy rasszista kijelentések?” – hangoztatja a DW-nek küldött levelében dr. Spuller Olivér, és felhívja az Európa Magazin szerkesztőinek a figyelmét arra, hogy az Orbán-kormányban zsidó származású miniszter is helyet kapott, és a Fidesz volt az egyetlen párt, amely az EU-választás alkalmából roma származású jelölttel képviseltette magát, aki azután ki is jutott Strasbourgba. A volt miniszterelnökkel kapcsolatosan – aki a DW szerint populista jelszavakkal vívja ki a lakosság támogatását – a levélíró felvilágosítja a címzetteket: “Orbán Magyarország szerencséje! Politikailag nem terhelt, erkölcsileg tiszta, nem korrumpálható fiatalember!” A budapesti posztkommunista kormánykoalíció tagjainak ismeretében dr. Spuller felteszi a kérdést: “A német politikában felléphetnének olyan személyek, mint például Egon Krenz, az NDK utolsó miniszterelnöke vagy Erich Milke, a keletnémet állambiztonsági szervek minisztere? Ilyen jelenségeket Keleten miért nem kritizál a Deutsche Welle tudósítója?” Befejezésül azt tanácsolja a DW-nek, ne minősítsen jobboldali populistának embereket csak azért, mert azok ellentmondanak a baloldali dühöngés korszellemének.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.