Forrás: NOL

A gdanski plébános pályája véget ér

M. G. P., 2004. augusztus 24. 00:00

Henryk JankowskiKép: Forrás: www.gdansk.pl

Egy pap tervezett nyugdíjazása ritkán válik politikai témává. Különösen mostanában, amikor a katolikus világegyház belső botrányai Amerikában egész egyházmegyéket juttatnak csődbe, s a felsőbbség például Ausztriában szemináriumot kénytelen bezárni az ott történtek miatt. Lengyelország azonban más. A pápa lengyel, az ottani egyház Európa általános elvilágiasodása közepette is tekintélyes nemzeti intézmény.

Az ügy közönséges rendőri hírrel kezdődött pár hete. Az ügyészség közölte, hogy a gdanski családjogi bíróság indítványára egy kiskorú szexuális zaklatása ügyében nyomoznak. A gyanúsítottat először nem nevezték meg, de hamarosan kiderült, hogy egy bizonyos Henryk J. lelkészről van szó, aki állítólag egyik ministránsát molesztálta.

J., azaz Jankowski atya azonban nem akárki Lengyelországban. Temploma, a gdanski Szent Brigitta-bazilika pedig szinte történelmi emlékhelynek számít. A 68 éves Jankowski évtizedek óta plébánosa a gdanski templomnak. Gyakorlatilag ő építette fel a háborús pusztítás után a megmaradt romokból. A templom és papja akkor váltak a városon kívül is ismertté, amikor 1980 nyarán kitört a sztrájk a Lenin Hajógyárban. Jankowski lett a sztrájkolók ‘tábori lelkésze’. Misézett nekik, és gyóntatta a hajógyárba zárkózott munkásokat. A világsajtó megismerte a lelkész arcát és nevét. Még inkább így volt ez a szükségállapot éveiben, majd az 1989-ig tartó időszakban. A plébánia lett a föld alá szorult Szolidaritás egyik központjává. Lech Walesa és más ellenzékiek Jankowski atyánál találkoztak a külföldi politikusokkal, tudósítókkal. A plébános, később pápai prelátus, az egyház és az ellenzék kapcsolatának egyik jelképévé lett. Az államszocialista Lengyelország egyik fő ellenségének számított, egyike volt azoknak, akik – úgymond – akadályozták a harmonikus állam-egyház együttműködést.

A rendszerváltás után Henryk Jankowskit egy sor csalódás érte. Az elnökké választott Lech Walesa nem vitte fel magával Varsóba. Nem lett belőle tábori püspök sem. Megmaradt gdanski plébánosnak. 1995 után a világsajtó újra felfigyelt a lelkészre: most sorozatos antiszemita prédikációi, a liberálisokat, az utódpártot egybemosó judeobolsevizmus elleni kirohanásai hívták fel rá a figyelmet. Egyik beszédében azt követelte, nevezzék meg, ki zsidó a varsói kormányban. Nemcsak beszélt, de a húsvéti és karácsonyi hagyományos templomdíszítést is felhasználta az antiszemita uszításra. Egyik ilyen kijelentése után felettese, a püspök, egy évre megtiltotta neki, hogy szentbeszédeket mondjon. Közben megcsappant népszerűsége a városban is. Kihívó életmódja, az általa használt luxusautók, különleges ruhái elfordították tőle az embereket. (Egy régi híve így beszélt a Gazeta Wyborcza című lapnak: mondtam neki, hogy talán nem kellene a legnagyobb Mercedeszszel járnia. ‘Tudod, hogy nem szeretem a bóvlit’ – válaszolta.)

Ahogy a plébános szembefordult az egykori ellenzékiekkel, a Szolidaritás mellett az illegalitásban működő értelmiséggel, úgy fordult a szélsőjobboldali, populista pártok felé. Plébániáján már nem külföldi államférfiak jártak, hanem a radikális soviniszták. Miközben a lengyel egyház az EU-hoz való csatlakozást hirdette – Jankowski a lengyel belépés ellen agitált. Most pedig a kilépést szorgalmazza. Az idén húsvétkor a Szent Brigitta-templom dekorációja egyebek között egy csontváz volt – kezében az Európai Unió zászlajával.

Eközben a kiváló szervező pap továbbra is sokat ad és sok pénzt szerez jótékonysági célokra gyermekotthonoknak. A politikai kalandok, a bizarr viselkedés, a nagyszabású fogadások – elfordították tőle azokat, akik ma is hálásan emlékeznek arra a Jankowskira, aki a nyolcvanas években oly sok embert megsegített. Egykori ellenfelei is másként néznek ma rá. Jerzy Urban, az egykori kormányszóvivő, a Nie szatirikus lap szerkesztője egy fogadáson találkozott a plébánossal. Jankowski hímzett reverendában, kitüntetésekkel, szalagokkal díszítve jelent meg. Kezén briliánsgyűrűk. ‘És én ezzel az afrikai figurával harcoltam annyi esztendőn át, és még veszítettem is!’ – írta a találkozásról Urban.

Ezek után jött a pedofília vádja. A vallomások ellentmondásosak. Az kiderült, hogy plébánián az volt a szokás, hogy a prelátus búcsúzáskor szájon csókolta kedvenc ministránsát. A fiú elmondta, hogy a pap elég sok pénzt adott neki, ebből telt ivászatokra és drogra is. Azt azonban tagadja, hogy Jankowski atya szexuálisan zaklatta volna őt. A pap azonnal az ismert váddal állt elő: a zsidók akarják tönkretenni. Mindezt már megelégelte a gdanski érsek. Tadeusz Goclowski elképzelését a Gazeta Wyborcza tette közzé. E szerint a plébános egészségi okokból átadja a Szent Brigitta-templom és egyházközség irányítását utódjának, s a Brigitta nővérek lelki atyja lesz. Nyugdíjba megy, és nem fog többé prédikálni. Hogy mikor? Az egyházmegye nem siet, nem kívánják, hogy az legyen a látszat, hogy a média nyomására cselekedtek. Jankowski azt mondta a lapnak: Nem áll szándékomban lemondani. Miért is távoznék?