Forrás: Magyar HírlapMegvan a maguk keresztje

Az ünnepi kitüntetettek között népszerű, politikailag pikáns, illetve feltétlen támogatásra méltó embereket kerestünk. Volt ilyen bőven. Egykori miniszter és a mostani kormányfőt védő ügyvéd található a listán, aktív politikus azonban 2003-tól eltérően nem. Íme, saját kedvenceink.

Állami kitüntetések 2004

Frunda György

“El lehet érni, hogy az erdélyi magyarok ne hagyják el szülőföldjüket”

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezetője azt mondta néhány évvel ezelőtt az éppen aktuális román elnökjelöltek televíziós vitaműsorában, hogy felesége szólt neki: ne bántsa az RMDSZ-es Frunda Györgyöt. A magyar jelölt, illetve stábja ugyanis nem sokkal a felvétel kezdete előtt minden ellenfele nejének eljuttatott egy-egy nagy csokor virágot, s kampányának kabalafiguráját, egy plüssoroszlánt. A most 53 éves Frunda György kétségtelenül új stílust honosított meg a bukaresti politizálásban, amivel nem csak az ottani magyarok, de a románok egy részének rokonszenvét is kivívta. A román parlamentbe akkreditált újságírók például 1994-ben az Év szenátorának, a V. I. P. hetilap két esztendővel később – az említett kampány évében – az Év politikusának választotta.

Jogász, 1990-től két évig RMDSZ-es parlamenti képviselő volt, azóta szenátor. Kétszer volt államfőjelölt, 1996-ban a negyedik, négy év múlva az ötödik helyen végzett, egyaránt 6,2 százalékos eredménnyel. Tagja a román parlament Európa Tanács-i küldöttségének, ahol jelenleg is a jogi és emberi jogi bizottság alelnöke. Politikai tevékenysége mellett – illetve ennek részeként is – több perben is vállalta magyarok, illetve magyar szervezetek jogi képviseletét. 1996 karácsonyának előestéjén például ő hozta ki a börtönből az 1990. márciusi marosvásárhelyi román-magyar összecsapások után letartóztatott Cseresnyés Pált. Sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy az RMDSZ-t is képviselnie kellett, amikor a szövetséget Tőkés László perelte be.

A szenátor augusztus 18-án, egyiptomi nyaralásán lapunktól értesült arról, hogy augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozták neki. Mindenesetre azt mondta: ennek a nyárnak ez a második legörömtelibb pillanata számára. Az első – s állítása szerint ez volt harmincéves ügyvédi pályafutása legnagyobb eredménye is – a nagyváradi püspöki palota visszaszerzése volt az egyháznak. A kitüntetés – tette hozzá – meglepte, de örül annak, hogy elismerik azt a munkát, amit Romániában, illetve az Európa Tanácsban elvégzett. “A kitüntetés arra ösztönöz, hogy menjünk tovább az elkezdett úton. Ezt az európai vonalat követve ugyanis el lehet érni, hogy az erdélyi magyarok ne hagyják el szülőföldjüket.”

Glatz Ferenc

“Elégedett embernek mondhatom magam”

“Meglepő, hogy két évvel azután kapok magas rangú állami kitüntetést, hogy távoztam az Akadémia elnöki székéből” – mondta lapunknak Glatz Ferenc történész, akit éppen édesanyja névnapi ünnepségén értünk utol. A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjének polgári fokozatát Glatz Ferenc az MTA intézethálózatának átalakítása és konszolidálása mellett a határon túli magyar tudományosságnak a hazai életbe való bekapcsolásáért is kapta. Főbb történészi szakterülete, az újkori művelődéstörténet mellett egész pályája során nagy érdeklődéssel kutatta Magyarország, a határon túli magyar kisebbségek és a környező országok viszonyát. Az általa írott kisebbségi Magatartáskódex, valamint a közép-európai kisebbségi kérdés történeti áttekintése tudományos mérföldköveknek számítanak a szakmában.

A Németh-kormány egykori művelődési minisztere, jelenleg az MTA Történettudományi Intézetének vezetője. Hamarosan befejezi egykötetes Magyar Történetét. “Egy németországi felkérésre azonban már dolgozom az Európai Történeten is – tette hozzá a kitüntetett. – Mindeközben visszatértem az ELTE-re tanítani, és folytatom édes gyermekemnek, a huszonöt éves História című folyóiratnak a szerkesztését is. Nagyon élvezem, hogy mindezt tanítványaimmal együtt tehetem” – mondta Glatz Ferenc, aki úgy véli “az ember nem a kitüntetésekért, hanem önmagáért dolgozik.

A Magyarországon élő kevés elégedett emberek egyikének mondhatom magam, persze ennek nem a mostani kitüntetés az oka, de mi tagadás, örülök az elismerésnek.” Glatz Ferenc történészi, oktatói tevékenységéért 1995-ben állami Széchenyi-díjat kapott.

Bitó László

“Az orvoslás a múlt számomra”

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal kapta az orvos, író, a Columbia Egyetem nyugalmazott kutatóprofesszora. Az elismerést az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeivel, a zöld hályog elleni gyógyszer felfedezésével és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép-európai Központja magyar programjának támogatásával érdemelte ki. Kissé csalódott volt, amikor megtudta, hogy orvosi teljesítményéért tüntetik ki. “Ez a múlt számomra, amiért már épp elég nemzetközi díjat kaptam. Szeretném ha a regényeimet, írói teljesítményemet is elismernék.” 1954 és 1956 között a komlói szénbányában, munkaszolgálatosként kezdett el írni. Amikor “56-ban Amerikába menekült, az angol nyelv kellő ismerete hiányában felhagyott az irodalommal, és orvos-kutató lett. A hetvenes években felfedezte a zöld hályog elleni új gyógyszert, amelyet a nyolcvanas évek elején szabadalmaztatott, és a kilencvenes évek elején került forgalomba. A szabadalomból befolyt pénzből támogatta később a Nemzetközi Tanulmányok Intézetének magyar programját a Columbia Egyetemen. A program támogatása a hidegháborút követően jelentősen csökkent. A rendszerváltás után hazatért tudós azonban ma már visszatalált eredeti szerelméhez: az íráshoz. “Magyarországon már öt regényem jelent meg” – mondta Bitó, akinek publicisztikáiból hetvenedik születésnapjára készül egy válogatott gyűjtemény. Jelenleg az eutanáziáról ír könyvet.

Göncz Árpádné

“Remek emberek munkálkodnak velem együtt”

Göncz Árpádné egyszer már kapott kitüntetést értelmi fogyatékosokért végzett munkáért. Sőt idén Gyurcsány Ferenc sportminisztertől is átvehetett elismerést. Tegnap egy újabb kitüntetéssel lett gazdagabb: a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével. “Nagyon csodálkoztam. Én ugyanis nem vagyok olyan személyiség, akit kitüntetésekkel lenne szokás elhalmozni” – kommentálta lapunknak az elismerést a Kézenfogva Alapítvány kuratóriumi elnöke. Az alapítványt férjével, a volt köztársasági elnök Göncz Árpáddal alapította 1993-ban. Göncz Árpádné 1944-ben végzett szociális munkás szakon. Friss diplomával a zsebében kezdett el a X. kerületi önkormányzatnál dolgozni. Kisebb megszakításokkal egészen 1952-ig ezen a poszton volt, aztán, ahogy fogalmaz, a szocializmus megszüntette a szociális munkás szakmát. “Árpád elnökségét, a nyilvánosságot tudtam aztán felhasználni arra, hogy eredményesebben dolgozzam.” Így jött létre később az alapítvány. Göncz Árpádné ekkor már nyugdíjas volt, önkéntesként dolgozott s dolgozik azóta is. Szentül hitte, hogy a fizikailag és szellemileg fogyatékosoknak és az őket nevelő családoknak hatalmas szüksége van segítségre, maguk ugyanis nem tudják képviselni saját érdekeiket. “Bízom benne, hogy ezzel a díjjal a rászorultakért végzett munkát értékelik.” Addig dolgozik majd, amíg bírja. Persze nem egyedül: olyan csapattal, akik nélkül az alapítvány nem tarthatna itt. “Ha már nem tudnám csinálni, akkor is nyugodt szívvel hagynám ott, mert remek emberek munkálkodnak velem együtt a sikerért.” Ám az elnök asszony szerint nem lehet ülni a babérokon. “Nyugati országok sem teszik, pedig jóval előrébb tartanak. A fogyatékosok szorulnak ugyanis leginkább a mi segítségünkre.”

Bodrogi Gyula

“Minden díjra büszke vagyok, mert ez azt jelenti: figyelnek rám”

A Vidám Színpad igazgatójaként elnyomta saját magát. Húsz éven keresztül jobbára tinglitanglikban kapott szerepet Bodrogi direktor úrtól. Iszonyú kabarékban, zenés vígjátékocskákban is jó volt. Általában kiragyogott a társulatából. De a szakmából nem sokan nézték a Vidámon. Tán egy produkció volt igazán kivétel, Sándor Pál rendezésében a Szomorú vasárnap, melyben Seress Rezsőt, a slágerszerzőt, a világfájdalmas kisembert adta melankolikus humorral. Amikor megvált a Vidámtól, szétkapkodták. Gorkij-darabban állt helyt a Vígben. Kedvesen marháskodott a József Attila Színházban. Rőt szakállú, jóságos öreg király a Holdbeli csónakosban a Nemzetiben, amelynek tagja is lett. Az Operettszínházban szelíd, időskori szerelemre vágyó zsidó zöldséges a vészkorszakban a Kabaré című musicalben. Alföldi Róbertnek annyira tetszett, hogy meghívta a színészóriások szerepére. Bodrogi Gyula, aki az ügynök halálában Willy Lomant adja a szeptember végi bemutatón a Tháliában, tegnap kapta meg a Magyar Köztársasági Éremrend Középkeresztjét.

Kérdésünkre azt mondja, minden díjnak örül, mert ez azt jelenti, hogy figyelnek a munkájára. Még a Hubertus Keresztjére is büszke, amit vadászteljesítményéért kapott. Most éppen egy francia bohóságot rendezett az Újpest Színházban, de számára is a szerepek szerepét jelenti Willy Loman. Annak a logikus folytatása, hogy a legendás Koldusopera előadásában vizsgázott a főiskolán. Arra a kérdésre, hogy a Vidámon nem saját magát zárta-e kalodába, azt felelte, hogy “de igen.” Csak amikor ott volt, nem tudta, hogy ez kaloda. Jól érezte magát. De már öt évvel korábban el kellett volna jönnie onnan. Amikor megtette ezt a lépést, meglepte, hogy mennyi felé hívták.

Bartók Péter

“A maga teljességében megőrizni Bartók Béla csodálatos életművét”

Bartók Péter – aki épp a napokban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját – egész életét annak szentelte, hogy tévedések és torzítások nélkül megőrizze az utókornak édesapja, Bartók Béla csodálatosan gazdag életművét. Ezt a munkát ismerték el, amikor tegnap a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. A zeneszerző-géniusz és Pásztory Ditta zongoraművész fia 1924-ben született Budapesten, a mai Bartók Emlékházban nőtt fel. 1942-ben követte szüleit Amerikába, ahol másfél évig a haditengerészetnél szolgált. Életének első huszonegy évét, a Bartók Béla haláláig (1945) terjedő időszakot örökítette meg My Father (Apám) című, szubjektív hangvételű, de dokumentumokban, zenetörténeti adalékokban bővelkedő visszaemlékezés-kötetében, mely Amerikában két évvel ezelőtt, itthon néhány hete jelent meg.

Bartók Béla végrendeletében két részre osztotta a világot. A magyarországi és kelet-európai jogokat Bartók Péter tizennégy évvel idősebb bátyja, ifj. Bartók Béla, majd annak halála után keresztfia, Vásárhelyi Gábor örökölte. Az összes többi országban viszont Bartók Péter az életmű egyetlen örököse, s így minden egyes kottakiadásról, koncertszerű előadásról, lemezfelvétel engedélyezéséről neki kell döntenie. A Florida állambeli Homosassában létrehozta a Bartók Records nevű magánalapítványt, itt őrzi édesapja szerzői kéziratainak egy részét. Különböző amerikai és svájci szervezetekkel, valamint a Budapesten az MTA Zenetudományi Intézetében működő Bartók Archívummal közösen gondozza a Bartók-hagyatékot.

Bánáti János

“Nincs jelentősége, hogy az ügyfeleim melyik párthoz tartoznak”

“Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, nem örülök a kitüntetésnek- mondta Bánáti János. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke “több évtizedes ügyvédi pályája, oktatói és publikációs tevékenysége” elismeréseként kapta meg a középkeresztet. Az indoklás tömör és hivatalos, ám bárki elképzelheti, mit fed. Az utóbbi évek, évtizedek egyik leglátványosabb ügyvédi karrierjét. Nagy bűnügyek egyik első számú védőügyvédjét, több fontos polgári per jogi képviselőjét. Aki pert nyert és vesztett közéleti emberek ügyvédjeként is.

“Nincs jelentősége, hogy az ügyfeleim éppen melyik párthoz vagy más érdekcsoporthoz tartoznak – közölte. – Mindegyik oldalról említhetnék neveket.” A Tocsik-ügy egyik prominens szereplője éppúgy a védence volt, mint a Torgyán fiú az elmúlt időkben. A mindenkori kormányváltás után rendszeresen felkeresik például a soron lévő “hűtlen kezelők”. Védőbeszédei szakmai tanulmányok, hatásos hangszerelésben. Bánáti határozott, de nem konfrontatív személyiség. Ez az egyik titka a sikerének. Úgy véli, sikerült elfogadható, kiegyensúlyozott viszonyokat teremtenie a sokféle jogászi pályáról összesereglő, többféle nézetet valló szakemberek közt. Oktatói és tudományos tevékenységét is a jogászi közélet részének tekinti, miként a kamarai tisztséget. A szakmait kiegészíti a személyes siker: az elismert védő nemrég avatta ügyvédjelöltté kisebbik fiát.

Andics László

“Száműztük a politikát a Vöröskereszt falai közül”

1989-ben lett a Vöröskereszt elnöke. Három napja töltötte még csak be ezt a tisztséget, amikor rögtön mély vízbe került: kitört a román forradalom. Rövid idő alatt kellett a segélyezést s a menekültkérdést megoldaniuk. “Tizenhárom év alatt rengeteg dolgot csináltunk. Első körben száműztük a politikát a szervezet falai közül. Nálunk csak a humánpolitikának van helye” – meséli pályája kezdetét az amúgy főállásban a Budapesti Mentőszervezet vezetőjeként dolgozó férfi. A román forradalom után következett a délszláv válság, ahol a Vöröskeresztnek, több más szervezettel együtt, bőven akadt feladata. “1938 óta szervezi az intézmény az önkéntes véradást. Évente mintegy 350-400 ezer egységnyi vért biztosítunk az egészségügynek.” Az elnök önkéntes a Vöröskeresztnél, az Országos Mentőszolgálatnál viszont már 43 éve dolgozik. “Olyan hűséges vagyok, mint a japánok. Az OMSZ az eddigi első és egyetlen munkahelyem.” Tizennyolc évesen mentősként kezdte, s huszonöt éve igazgató a Budapesti Mentőszervezetnél. 1962-ben került a Vöröskereszthez mint fiatal mentőápoló, “80-ban a segélyszolgálat vezetője lett. Ugyan már kapott kitüntetést az ukrán, a svájci, a török és a venezuelai Vöröskereszttől, magyar állami elismerés mindeddig még nem volt a tarsolyában. Most viszont már ott van a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje. “Ez elsősorban a szervezetnek szól.” A jövőről szólva azért megjegyzi: a Vöröskereszt az elmúlt két évben 67 százalékkal kevesebb költségvetési támogatást kap. “Bár örülök a kitüntetésnek, még ennél is többre értékelném, ha ez a probléma megszűnne. Nálunk a támogatás a működés alapfeltétele.”

Hobo

“Nem pártok holdudvarában töltöttem az időmet”

A Hobo Blues Band feltűnése tette széles körben ismertté őt magát és a bluesmuzsikát Magyarországon. Földes László elvben már e műfaji beavatásért megérdemelt volna valamilyen elismerést. Az együttes több klasszikus dalt vonultat fel, de a Vadászat című, szinte megszületése pillanatában klasszikussá lett dupla album azóta színházban is sikert aratott. Hobo a rockszínpadot soha nem arra használta, hogy percemberként dáridózzon. Nem hagyta magát kimozdítani saját világából, amelynek törzsközönsége ma is rajongva követi. Már a hetvenes végén József Attila-verseket idézett közönsége ámulására és okulására. Hamar ki is nőtte a műfaj kereteit. Új hősöket, Allen Ginsberget és Jim Morrisont hozta be a köztudatba, könyvet írt a Rolling Stonesról is. Dalszövegeinek jó része önálló költeményként is megállja helyét. Igazi hobóként a saját útját járta akkor is, amikor Vlagyimir Viszockij orosz színész-költő-előadóművész dalaival szerepelt. Manapság is járja az országot önálló műsoraival. Legutóbbi lemezén példaképei szerzeményeit dolgozza fel, büszkén vállalva: idegen tollakkal ékeskedik. Nem tudja megítélni, a mostani tisztikereszt kitüntetés jár-e neki, soha sem számított efféle elismerésre. “Az biztos, nem pártok holdudvarában töltöttem az időmet, hogy kapjak valamit.” A díjat a közönségnek ajánlja, megköszönve, hogy huszonhét éve elviselik őt.

Elviselik? Több ez annál.

Szerkesztette: Újvári Miklós

Közreműködött: Angyal Ágnes, Bóta Gábor, Dreissiger Ágnes, Gréczy Zsolt, Kulcsár Anna, Németh Szilárd, Nagy Iván Zsolt, Retkes Attila

©

Comments are closed.