Forrás: Magyar HírlapDivat és tradíció

Ahogy tetszik – könyv

· Steven Raichlen: Grill

Vince Kiadó, 2004

4995 forint

· Alena Krekulová: Zsidó konyha

Vince Kiadó, 2004

1495 forint

· Könnyen, gyorsan, egészségesen

Reader”s Digest, 2004

Ármegjelölés nélkül

A szakácskönyvek fő vásárlói nem a gyakorló háziasszonyok. Amikor az ember bizonyos rutint szerez a főzés cseppet sem könynyű mesterségében, s alapvető élelmeket már könnyedén elkészít, akkor képessé válik arra is, hogy a rendelkezésre álló alapanyagokból saját maga kreáljon valami újdonságot. Az igazi sütő-főző emberek maguk is megírhatnának egy-egy szakácskönyvet. Ezek a könyvek talán azért nem születnek meg, mert ételt alkotni – ami ráadásul még ízletes is – olyan felemelő élmény, hogy maga a készítés meg az elfogyasztás adhat annyi örömöt, s szerezhet annyi dicsőséget, amennyivel megelégszik a legtöbb amatőr szakács.

Szóval a rutinos és rendszeresen főző illetőknek valamilyen csábító különlegességet, újdonságot vagy éppen nagyon is régiséget kell kínálni, hogy elcsábuljanak. Az amatőröknek, alkalmi főzőcskézőknek szinte minden odalökhető, úgysem tudják ránézésre, csak elolvasás alapján megítélni, hogy a gyakorlatban majdan működnek-e az ételreceptek vagy sem. Ráadásul néhány évtizede a magyar szakácskönyvek is túlmennek az egyszerűen ételleírást közlő, puritán könyvformán. Talán valamikor a Lajos Mari-Hemző Károly-féle nemcsak praktikus, de gyönyörű köteteknél kezdődött ez a metamorfózis. Mára sok helyen a konyha vagy ebédlő polcán sorakozó díszes-színes szakácskönyvek szinte lakberendezési elemekké váltak. A receptkönyvek egyre szebbek és drágábbak lettek. Már-már státusszimbólumok.

Van is keletjük, kibővült a piacuk. A vevő kegyeiért és pénztárcájáért folyó kemény verseny a kiadókat is találékonnyá tette. A nyári kínálat három új darabja is igyekszik a szokványoson túl valami extrát kínálni a főző-sütő népességnek.

Aligha találni ma olyan lakóparkot vagy elegánsabb kertvárosi részt, ahol egy-egy melegebb hétvégi estén ne a sülő hús illatát hordaná a szellő. A barkácsáruházak kínálatában a grillezőberendezések széles skálájával találkozhat a vásárlóerő. A valaha tábortüzek körül szalonnát sütögető vagy bográcsgulyást rotyogtató magyarság szerencsésebb leszármazottai a steak szabadparázsos elkészítésében igyekszenek manapság jártasságot szerezni. Nem csoda, hogy a hazai kiadók efféle receptkönyvekkel sietnek az igények kielégítésére. A Vince Kiadó Grill című kötete azt ígéri, hogy kezdőknek és haladóknak egyaránt hasznos olvasnivalót kínál, s száz alaprecept ezernyi változatát tárja elénk lépésről lépésre. A könyv szerzője, Steven Raichlen, persze amerikai, hiszen “Amerika valódi grillhatalom, ahol szerzőnk a kerti sütés legelismertebb tanítómestere” – írják a hátlapon. A derék auktor azt ígéri, hogy könyvében nemcsak a recepteket írja le a tőle telhető legjobban, hanem a legapróbb fogásokat, praktikus tudnivalókat is ismerteti. Mielőtt megpróbálnám eldönteni, hogy tényleg megtette-e, amit ígért, először azt ellenőrzöm, hogy maga a könyv mennyire használható sütés-főzés közben. Elég nagyok-e a betűi, jól szétnyithatók-e az oldalak, könnyen áttekinthető-e a tördelés? Ezek alapvetően fontos követelmények egy szakácskönyvnél. Ha valaki főzött már úgy könyvből, hogy a legfontosabb lépésnél csukódott össze az orra előtt magától a kötet, s neki tojásos lisztbe mártott ujjakkal kellett volna újra fellapoznia a használatos oldalt, az tudja, hogy mire gondolok. Miután a Grill formailag szakácskönyvként jól vizsgázott, érdemes áttekinteni a belbecsét is. Úgy látszik, a szerző nem túlzott, nemcsak az ételleírások szabatosak és könnyen érthetők, de olyan pluszinformációkat is kapunk tőle, amilyeneket rendszerint szakmai titokként őriznek a szakácsok. Tehát, akinek van kertje, pénze, elég szabadideje, s nem fél némely egészségügyi ijesztgetésektől a nyílt tűzön sütött ételekkel kapcsolatosan, annak érdemes a Raichlen-féle Grillt beszereznie alapkönyvként.

A Vince másik újdonsága, a Zsidó konyha éppenséggel nem az aktuális divattal, hanem a tradícióval csábítja az olvasót. A Grillnél jóval karcsúbb, de szép fotókkal, és némi művelődéstörténettel is fűszerezett kötet sokaknak inkább csak érdek nélküli olvasnivaló lesz. Nem azért, mintha a receptek nem volnának szabatosak, s az ételek zöme ne ígérne fölséges lakomát, hanem azért, mert manapság igazi flódnit sütni csak az időmilliomosok tudnak. A Zsidó konyhát azért veszi meg az ember, mert tudja magáról, hogy majd egyszer, valamikor, úgyis időt fog szakítani rá, hogy kipróbálja a sajtos latkeszt vagy a húsos padlizsántekercset.

Éppen az idő, illetve a hiánya nyomasztja a főzni is képes magyarság zömét. Így aztán az afféle címek, mint a Reader”s Digest Könnyen, gyorsan, egészségesen kötetéé, magukhoz vonzzák a tekinteteket. A rutinosabbja persze gyanakszik. Könnyen? Húsz év után már viszonylag könnyen be tudjuk sűríteni a főzeléket, s a piskótánk tésztáját sem használja tévedésből valamelyik családtag a fürdőszobaszivacs helyett, de a könnyenhez a főzés esetében bizony a nehezenen keresztül vezet az út. Egészségesen? Ha sejtjük a hogyanját, tudjuk, hogy olcsón nem úszható meg. Gyorsan? Ez a legproblematikusabb. Minél könnyebben és gyakorlottabban megy a főzés, annál gyorsabban is, persze. De csodák nincsenek. E kötet azt ígéri, hogy a benne szereplő étkek félóra vagy még annál is rövidebb idő alatt elkészíthetők. Kritikus szemmel megvizsgálva az állítást megállapíthatom, hogy igaz. Igaz, amennyiben az embernek otthon kukta, cselédlány, nagymama, filippínó szolgáló stb. dolgozik a keze alá. Ha viszont például a kolbászos-babos burgonyához maga pucolja a krumplit meg a paszternákot, akkor aligha. Kicsit azt is furcsállom, ha egy egészséges táplálkozást hirdető szakácskönyben lépten-nyomon konzervet ajánlanak alapanyagnak. A kész, konzervált alapanyaggal persze hamarabb elkészül a vacsora, mint a macerás frissel, na de hogy egészségesebb volna? Aligha.

Egyszóval, még egy-egy szakácskönyv kiválasztása sem megy mindig könnyen és gyorsan. Kedves olvasó, komplikációk esetén forduljon inkább főzni tudó anyjához, anyósához vagy barátnőjéhez!

Dénes Julianna

©

Comments are closed.