Forrás: Magyar HírlapArab Sorstalanság

Ahogy tetszik – interjú Saleh Thaier műfordítóval

Októberben lát napvilágot arab nyelven két másik Kertész-mű mellett a Sorstalanság is. Fordítója, az iraki vegyészmérnök bő negyedszázada Magyarországon él. Saleh Thaiert idén a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki irodalmunk külföldi népszerűsítéséért.

fotók: Hegedűs Márta

Hogyan került Magyarországra?

1978-ban már megkezdődtek a tisztogatások Irakban. Másodéves műszaki egyetemista voltam Bagdadban, baloldali lapokba írtam, valószínűleg erre figyeltek fel. Három hónapig barátoknál, ismerősöknél rejtőzködtem el. Akiket akkoriban elvittek, azok közül többeket kivégeztek, megkínoztak. Szerencsém volt, sikerült repülővel Magyarországra menekülnöm. Az édesanyám és a testvéreim Svédországban élnek. Már senkim sincs Irakban.

Mihez kezdett Magyarországon?

Egy évig csak élveztem, hogy itt lehetek. Sorra jártam a múzeumokat, az Operában és a Zeneakadémián rendszeresen hallgattam előadásokat, koncerteket. Később a Kertészeti Egyetem néptánccsoportjában is táncoltam néhány évig.

Nagyon szépen beszéli a nyelvünket. Menynyi idő alatt tanulta meg?

Elég gyorsan, bár egy idegennek nehéz a nyelv. Különösen a magánhangzók. A „közlekedési eszközök” szerkezet például sok arab ismerősömnek kimondhatatlan az „ö”-k miatt. De a „gy” és az „ny” hangok sem könnyebbek. A magyar nyelv hangképzési rendszere egészen más, mint az arabé.

Kutató vegyészmérnökként dolgozik egy cégnél. Mit kutat?

Egy magyar szabadalom alapján a műanyaghulladék újrahasznosításán dolgozunk. Egy olyan termék kifejlesztésén, amelyből bitumenes tetőfedő szigetelőlemezek gyárthatók, és „tartós” aszfalt készíthető.

Ez meglehetősen prózaian hangzik ahhoz képest, hogy magyar műveket fordított arab nyelvre, nem utolsósorban Kertész Imre Sorstalanságát is. Hogyan került kapcsolatba a magyar irodalommal?

A hetvenes évek második felében Bagdadban rendszeresen megkaptuk a Hungary Today című színes, angol nyelvű folyóiratot, és ebből néhány hírt lefordítottam arabra. Újságíró-gyakornokként zenei témákkal foglalkoztam elsősorban. Például a Czidra László vezette, régi magyar zenét előadó Camerata Hungaricáról készítettem anyagot, de nem volt ismeretlen számomra Kodály, Bartók vagy Lajtha László zenéje sem. Lemezeim is voltak tőlük. Komolyan csak az utóbbi hét-nyolc évben kezdtem foglalkozni a magyar kultúrával, amióta újra rendszeresen írok arab lapoknak. A 90-es évek eleje óta küldök különböző írásokat nemzetközi kiadású napilapokba, mint amilyen a libanoni Al-Hayat és a szaúdi Asharq Asawsat. Ezek Európában és Amerikában is olvashatók.

Kiktől mit fordított?

József Attilától többek között a Tiszta szívvel és a Tedd a kezed című verseket, Radnótitól a Levél a hitveshez vagy Babits Mihály Messze& messze& című költeményét. De lefordítottam Tóth Árpád, Ady, Nemes Nagy Ágnes néhány versét, prózából Mórát, Karinthyt, Móriczot is. Illyés Gyulának az Egy mondat a zsarnokságról című versével nem volt könnyű megbirkóznom. A fordításaim közül több az Al-Hayatban jelent meg. Aztán összegyűjtöttem ezeket egy kötetbe, és 2002-ben arabul megjelent a Magyar irodalmi antológia.

Hogyan fogadták az arab olvasók?

Móricz Zsigmond Hét krajcárja érezhetően sikeres volt, sokan érdeklődtek utána.

Mi szerint választ ki egy-egy művet?

Nem utolsó szempont, hogy rövid legyen, és legyen valami köze az arabokhoz, az iszlámhoz, és persze a magyaroknak is sokat jelentsen. Például ott van Tóth Árpádnak egy első világháborús verse, a Balkáni karnevál, ennek az aktualitását az éppen akkor zajló koszovói válság adta. Az Egy mondat a zsarnokságról pedig a Szaddám-rezsim alatt szenvedő milliók miatt volt nagyon fontos számomra.

Mennyi, és milyen példányszámú könyv jelenik meg az arab országokban?

Az arab könyvkiadás nem áll valami jól, annak ellenére, hogy több százmillióan beszélik ezt a nyelvet. Például Spanyolországban egy év alatt több könyv jelenik meg, mint az arab országokban összesen. Libanonban, Szíriában, Egyiptomban néhány kiadó óriási erőfeszítéseket tesz, hogy értékes irodalmat jelentessen meg. Nagyon biztató, hogy az idei őszi frankfurti könyvfesztiválon az arab nyelv és kultúra lesz a „díszvendég”.

Lefordította Kertész Imrének Az angol lobogó, Jegyzőkönyv és Sorstalanság című regényét. Mit gondol, hogyan fogadják ezeket a műveket az arab országokban?

A Sorstalanság esetében van egy közös pont, az emberi szenvedés. Kertész művében éppen az a lényeg, nem az számít, hogy ki zsidó, ki nem, hanem hogy az ember az igazságtalanság áldozata lehet. A kiszolgáltatottság lényegében ugyanolyan a világon mindenütt, mindegy, hogy Európában vagy a Közel-Keleten élünk. Amikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat, sok cikk jelent meg róla az arab nyelvterületen is. Ezek közül jó néhány a műveiben rejlő irodalmi és emberi értékekre helyezte a hangsúlyt.

Pályakép

Saleh Thaier 1959-ben született Bagdadban. 1979-ben politikai okok miatt elhagyta Irakot. 1986-ban befejezte a Veszprémi Vegyipari Egyetemet, 1989-ben végzett a MÚOSZ Nemzetközi Újságíró Iskoláján. Kutató vegyészmérnök az egyik fôvárosi cégnél. Budaörsön él feleségével és kisfiával. 1977 óta rendszeresen publikál magyar témákról arab nyelvű lapokban. 1997 óta fordít arabra magyar verset és prózát. 2004 májusában a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki.A németek már túlvannak a múlt feldolgozásán, ezzel mi, magyarok még mindig adósak vagyunk.

Kertészt jobban ismerik Németországban, mint itthon.

Éppen az az író mondandója, hogy Magyarország még nem jutott túl a közelmúlt történelmén. Nem tudtak vele elszámolni, még mindig nem tudták lezárni. Szerintem a lényeg a jelen és a jövő. Nem szabad feláldozni a jövőt a múlt miatt.

Nehéz volt fordítani Kertész ironikus, távolságtartó, szenvtelen stílusát?

Nagyon nehéz, de Az angol lobogóval sokkal többet bajlódtam, mint a Sorstalansággal. A két mű megjelenése között huszonvalahány év telt el, és Kertész továbbfejlesztette az írástechnikáját. Még a magyaroknak sem könnyű őt olvasni. Többsíkú a nyelvezete, több dimenzióban mozog. Fordításkor a jelentésen túl az eredeti nyelv ízét, a történet hangulatát is igyekszem visszaadni.

Mely szavakkal boldogult nehezen?

Az ételnevekkel például. Vagy ott van a „villamos”. Maga a közlekedési eszköz Irakban nem is létezik. Ismerik ugyan a „tramvaj” kifejezést, ha olvassák, tudják, hogy miről van szó, de a villamos zötykölődését, csöngetését nehéz úgy érzékeltetni a szövegben, hogy az az arab olvasóknak azt jelentse, amit a magyaroknak. Aztán vannak olyan szavak, amelyeket lábjegyzettel kell ellátni. Amikor Köves Gyuri visszatér a lágerből, és otthon két öregember mesél neki a „nyilasokról”, a „Duna-partról”, meg kell magyarázni ezeket az olvasónak.

Mikor jelennek meg a Kertész-művek arab nyelven?

Várhatóan még az idén, talán októberre. Külön a Sorstalanság, Az angol lobogó és a Jegyzőkönyv pedig egy kötetben.

Mit szólt Kertész Imre ahhoz, hogy művei megjelennek arabul is? Érdekelte, hogy erre a nyelvre is lefordítják a műveit, vagy ez neki már természetes?

Találkoztunk a legutóbbi könyvfesztiválon, de nem tudtunk sokat beszélni. Odaadtam neki azt az Al-Mada című folyóiratot, amelyben a Jegyzőkönyv fordítása található, igencsak tetszett neki, hogy arabul is olvasható a műve. Elmondtam neki, hogy meg fog jelenni Az angol lobogó és a Sorstalanság is. Nagyon örült.

Hány példányban fog megjelenni a Sorstalanság?

Legalább kétezer példányban. Ez az arab százmilliókhoz képest nem nagy szám, de ha figyelembe vesszük, hogy manapság egy-egy új könyv körülbelül ötszáz-ezer példányban jelenik meg az arab világban, akkor már szép példányszámnak számít.

Min dolgozik most?

Fadlallah el Hedad Mihály 1904-ben megjelent könyvét fordítom. Ô a bábolnai ménes parancsnoka volt egészen az első világháborúig. Tizenöt évesen, 1856-ban került Libanonból Bábolnára, Rudolf Ritter von Brudermann expedíciójával jött Magyarországra. A könyv azt az utat örökíti meg, amikor 1902-ben Fadlallah el Hedad Mihály vezetésével egy osztrák-magyar expedíció elment Szíriába, Libanonba és Irakba lovakat vásárolni. Az Arab-öböl menti országokban kiemelkedően fontos téma a ló, és Magyarországon is nagy hagyományai vannak a lótenyésztésnek.

Az arab országokban mennyire ismerik a magyarokat?

Országa válogatja, de például Egyiptomban, ha vonattal utaznak, azt mondják, „megerivel utazom”, ugyanis Magyarországról vásárolták, már nem tudom pontosan, hogy csak a mozdonyt vagy a vasúti kocsikat is. Az a lényeg, hogy a vonatot ott „magyarnak” hívják. Irakban Ikarus buszok közlekednek. Vagy ott van a híres focista, Puskás, akinek a nevét még mindig csodálattal említik arrafelé is.

Mit jelent önnek a magyar kitüntetés, amelyet nemrég kapott?

Óriási megtiszteltetést. Jelzés arról, hogy jó az, amit csinálok, és van is értelme.

Kiss Lilla

©