Forrás: NOLKeresztelő János barlangja a lelet?
M. G. P., 2004. augusztus 18. 00:00
Ez a hét régészeti szenzációval kezdődött. Egy Jeruzsálemben dolgozó brit archeológus bejelentette: feltárt egy barlangot, amely szerinte Keresztelő Szent Jánoshoz kötődik. A történelmi emlékekben bővelkedő Szentföldön nagyon kevés olyan épített emlék van, amely bizonyosan köthető az Újszövetség hőseihez. Amennyiben a bejelentés igaz, az új fejezetet nyit a bibliai régészet történetében.
Shimon Gibson majd” öt éve kezdte meg a mesterséges barlang feltárását a Jeruzsálemhez közeli Cuba kibuc nektarinkertjének peremén. A kollektív településen élő barátai hívták fel a figyelmét a mészkőbe vájt mélyedésre. Gibson egy régészeti-környezeti felmérést végzett a környéken, amikor a barlanghoz vezették. Ahogy befelé kúszott a szűk bejáraton – meglepetésére – a falba vésett rajzokat észlelt. Ezután kezdtek hozzá a törmelék, az évezredes piszok eltávolításához. A Haarec című izraeli lapnak elmondta: a rajzok az i. sz. IV-V. században keletkeztek. Hamarosan felismerték, hogy valamennyi szimbólum Keresztelő Szent János prófétával, Jézus előfutárával kapcsolatos. A kőbe karcolva ábrázolták a prófétát, levágott fejét, kezét és egy keresztformát. A hely négy kilométerre van Jeruzsálem Ein Kerem negyedétől. A bibliai korban ez júdeai falu volt, ahol az evangélium szerint János született.
Gibson és Rafi Lewis nevű kollégája három évig tárta fel a barlangot. Megállapították, hogy az időszámítás előtti V-VIII. század közötti időszakban ásták ki. Az üreg falát lemeszelték. A mész korát természettudományos módszerekkel tették 2500-2800 évvel ezelőttre. A barlang bizonnyal vallási célokat szolgált: a rituális megtisztulásra szolgáló fürdőmedence, héber szóval mikve volt. A Haarec szerint a szerzetesihez hasonló életmódot folytató zsidók használhatták a barlangot, a Judeai Királyság korától, s a jeruzsálemi templom lerombolásának idején szűnt meg rituális funkciója.
A hely közelsége János szülőhelyéhez, és a barlang falában talált vésetek együttesen győzték meg a régészeket, hogy amit találtak, kapcsolatban van a bibliai alakkal. A rajzok ugyanis egyértelműek. Az ábrázolt emberalak fején hatalmas bozont van. Jánosról tudott, hogy nazarita volt: egy olyan zsidó szektához tartozott, amelynek tagjai soha nem nyiratkoztak. A levágott fej is az ő életének tragikus végére utalt: Herodes Antipas judeai negyedes fejedelem lefejeztette az erkölcstelen életét kiprófétáló férfit. A kéz pedig arra, hogy az írás szerint egyedül ez a testrésze maradt fenn.
A barlang 26 méter hosszú és négy méter széles, az átlagmagassága öt méter. A hívőknek 28 lépcsőfokon kellett a vízmedencéhez ereszkedniük. Itt a régészek számukra is megdöbbentő felfedezést tettek. Mielőtt valaki az üreg mélyéhez ért volna, a lépcsősor alján jobb lábát egy olyan kőre kellett helyeznie, amelybe egy lábnyomot véstek a Jézus korában. (Hogy biztosak legyenek benne, mindenkinek elég nagy, a nyom egy 45-ös cipőt is befogad.) A lábnyom jobboldalán lévő résbe feltehetően szentelt olajat öntöttek. Gibson szerint ez is a rituális megtisztulás része volt. Azt, hogy a barlang a zsidók vallási célokat szolgáló fürdője volt, Gibson szerint bizonyítja az a 250 ezer cserépdarab, amelyet az üreg alján találtak. Ezek azon kerámia kannácskák maradványai, amelyekkel a hívők a vizet testükre öntötték. A legrégebbi cserépmaradvány az időszámítás előtti második század közepéről maradt. A régész szerint a feltárás ‘a zsidó és a keresztény keresztelkedési szokások összekötő kapcsa’.
A kutatást bejelentő archeológusok sajnálatára a barlangban nem találtak egyetlen bizonyító erejű falfeliratot sem. Keresztelő Jánoshoz csak közvetett bizonyítékok alapján köthetik a helyet. Ezek: közelsége a próféta szülőfalujához, a ‘vadonhoz’, ahol magányt keresett. Fontosnak tartják, hogy a rituális megmerítkezésre szolgáló helyről van szó. A próféta a hagyomány szerint a Jordán folyóban (innen 40 kilométerre) keresztelte a hozzá csatlakozókat, köztük rokonát, Jézust is, de feltételezik, hogy először a szülőfaluja közelében végezte ezt a szertartást. A Reutersnek nyilatkozva a régész azt mondta, biztos benne, hogy az üreget nem világi célokra – például víztárolónak, vagy rejtekhelynek – ásták ki. Abban sem hisz, hogy nem János, hanem valamely más hasonló rítust folytató csoport használta volna Jézus életében.
Más tudósok nem ennyire bizonyosak a dologban. Az AP Stephen Pfann jeruzsálemi Biblia-kutatót idézi, aki szerint Gibson logikus magyarázattal szolgál a szokatlan leletet illetőn, de ‘további tanulmányokra van szükség az értelmezéshez’. A brit régész válasza: a barlang egyharmada még feltáratlanul várja a kutatókat. James Tabor, az Észak-karolinai Egyetem Biblia-professzora szerint senki nem lehet teljesen bizonyos abban, hogy Keresztelő János használta a barlangot. De, tette hozzá: ‘Ein Kerem közelében ezen a helyen bizonyosan rituális tisztulási szertartásokat végeztek az I. század körüli időben, ami Keresztelő János tradíciójához kapcsolódik’.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
