Forrás: Magyar HírlapAthéni kőtábla

Lejövet a Sinai hegyéről, Mózes magával vitte a zsidóknak az Úr kőtábláját. Az athéni olimpia látogatóinak a tízparancsolatát azok a szponzorok állították össze, akik kizárólagos joggal árusíthatnak a stadionokban.

Ha akadna olyan néző, aki szomjas természetű, elővigyázatosságból magával vinné palack vizét, a marcona őrök a bejáratnál elveszik tőle. Hiába fizetett borsos árat jegyéért, csak abból a műanyag üvegecskéből kortyolhat, amelyet a helyszínen vásárol meg.

Ha netán sörbarátról lenne szó (mert habzó italt azért lehet fogyasztani), azt is csak abból a nedűből ereszthet le a torkán, amelynek gyártója kizárólagos jogot kapott az árusításra. A sörgyár neve kontinensszerte jól ismert, de ha ők Athénban monopóliumot élveznek, tartóztassuk meg mi is magunkat az ingyenreklámtól.

A példák még hosszan sorolhatók. Mert bámulás közben, szünetekben enni is csak azt lehet, amit a nemzetközi vállalkozás kizárólagos joggal árulhat, minden egyéb tilos. Az is, amit netán a gondos feleség, figyelmes társ pakolna be a tisztelt jegytulajdonosnak. Költsön a sportbarát, ne ússza meg olcsón.

Adódott aztán egy fogas jogi probléma is. Az üdítőt árusító cég még pólóban sem engedi be a versenyek helyszínére a konkurens trikóit. Ha a kíséretben elvitt gyerek mégis ragaszkodnék hozzá – tanácsolják sokan – a vita eldöntéséhez talán az ENSZ-hez lehetne fordulni.

(vártib)

©