Forrás: NOL

Népirtás vagy előítélet?

Munkatársunktól, 2004. augusztus 10. 00:00

Kádár Gábor és Vági Zoltán cikke (Előítéletek rabságában, július 31.) néhány állításával kívánok vitába szállni.

Az első: “a zsidókkal ellentétben a nácik sohasem törekedtek valamennyi roma kiirtására. Míg korra, nemre, vallásra, állampolgárságra való tekintet nélkül minden zsidót halálra ítéltek, addig jelentős számú roma csoportokat (például az iszlám hitű bosnyák és bolgár cigányokat) egyáltalán nem üldöztek.”

Ezzel szemben az igazság az, hogy Himmler 1942. decemberi Auschwitz-parancsa után a faji alapú népirtás a Németország által elérhető valamennyi romát veszélyeztette. Más kérdés, hogy az üldözés intenzitása ideológiai és hadműveleti okok miatt sok náci bábállamban kevésbé volt hatékony. A nácik hazug ideológiájában a “német faj” hatalmának veszélyeztetettségét és a háború okát a “zsidó faj” ellenük viselt “összeesküvésével, szervezett harcával” is magyarázták, a “fajtisztaság” érdekei mellett. Céljuk volt még a gazdagabb zsidók vagyonának elrablása. A romákat “csak” a “felsőbbrendű faj tisztasága” végett és az “örökletes bűnözői” hajlam hazugsága alapján igyekeztek kiirtani, ami ideológiailag kevésbé militánsan jelent meg a náci kommunikációban. A német birodalom (a mai Németország, Ausztria, Lengyelország és a megszállt szovjet részek) területén a romák 80-90 százalékát elpusztították a nácik.

Bulgáriában az állam nemcsak a romákat, a zsidókat sem adta ki a náciknak. A bosnyák iszlám hitű romákkal pedig nem a német nácik, hanem a horvát usztasa állam “kivételezett” hatalmi érdekei alapján, a szerb csetnikekkel folytatott küzdelem és “népességegyensúlyra” való törekvés jegyében. Az usztasák már 1941-1942-ben saját kezdeményezésükre megsemmisítő táborokban irtották ki a “romáikat”.

Tévedés, hogy a náci “fajtudósok” véleménye alapján gyilkolták jobban a vándor cigányokat. Ezek a sarlatánok: fejméretek, orrméretek, bőrszín, “vértisztaság” stb. alapján szelektálták a romákat. A “fajhigiénikusokra” csak az üldözött csoport kiválasztásának “tudományos” ideológiai alátámasztása meg persze a romák elfogásához szükséges nyilvántartási adatok megszerzése végett volt szükség. A vándorlás a rendőrhivatalnokokat érdekelte a “végső megoldás” beindulásáig.

A cikkben ez áll: “1941 nyarán a szovjet területeken megkezdődött a zsidók megsemmisítése. Az SS és a rendőrség speciális egységei zsidók százezrei mellett több ezer ťaszociálisŤ cigányt lőttek agyon.”

Az SS Einsatzgruppék főnökének, Streckenbach dandártábornoknak az 1941-es eligazítóparancsa azonban nem csak a zsidók megsemmisítéséről szólt. “Minden elfogott, faji és politikai szempontból nemkívánatos elem, aki a biztonságra nézve veszélyesnek ítéltetik, felkoncolandó” – szólt az utasítás. Ez az SS-értelmezésben politikai tisztekre, partizánokra, ellenállókra egyaránt vonatkozott. És a romákra is faji alapon. Tehát nem kellett hozzá még külön “aszociálisnak” is lenni. A történészi becslések több tízezer, esetleg több százezer áldozatot valószínűsítenek. A kutatások még nagyon kezdetleges stádiumban vannak.

A komáromi lágerrel és az azt megelőző összegyűjtéssel kapcsolatban megtévesztő úgy fogalmazni, hogy az akció “nem a cigányság egészének fizikai megsemmisítésére irányult: Komáromban kiválogatták a munkaképeseket, a gyermekes anyákat, a munkaképeseket elengedték.” A komáromi Csillag-erőd lágerben az SS-osztag válogatta ki a náci lágerekbe deportált romák ezreit a nyilas hatóságok által a razziákon összeszedettek közül. Ez 1944 végén történt, amikor a vagonhiány miatt gyalogosan hajtották Németországba a budapesti zsidó nőket is. A nácik már nem voltak képesek minden üldözöttet elszállítani. A roma nők és gyermekek egy részét 1944 karácsonyán, közvetlenül az orosz támadás megindulásakor, Budapest körülzárásakor, Esztergom elfoglalásakor engedték el, amikor az auschwitzi halálgyár már nem fogadott, és a front közeledett. Úgy gondolom, hogy a pesti gettókban hagyott zsidó gyerekek és öregek életben maradása sem jelentette azt, hogy a nácik vagy a nyilasok lemondtak volna a teljes népirtásról.

A cikk szerint “előfordult, hogy magyar zsidók és romák az ellenkező oldalra kerültek”. Ezt a kitételt ízléstelennek tartom. Nyilván lehettek kegyetlenkedő roma származású keretlegények, kápók, munkafelügyelők, mint ahogy a cigány munkaszolgálatos századok zsidó származású munkavezető mérnökei, orvosai között is lehettek ilyenek, s az sem biztos, hogy minden zsidó származású kápó jól bánt a lágerek roma foglyaival Rawensbrückben, Dachauban, Saxenhausenben stb. De ezekben az esetekben nem zsidók és cigányok kerültek ellentétes oldalra, hanem egyes jellemtelen, esetleg bűnöző személyek embertelensége nyilvánult meg. Egyes gyenge jellemű és tájékozatlan emberekre nyilván hatott a fajüldözés “korszelleme” üldözöttként is, de a romák és zsidók közösségeire ez az ideológia nem volt jellemző.

Ugyancsak ízléstelennek tartom az ünnepi cikkben annak említését, hogy a fiatal roma lányok éhségükben a családjuk mentésére esetleg eladták magukat az SS-legényeknek. (Erre egyébként nem találtam adatot a szakirodalomban, de előfordulhatott minden nációban.)

Sajnos csak a szerzők saját írására vonatkozóan érzem találónak a cikk címét: Előítéletek rabságában. A nácik idején a romák nem pusztán előítéletek rabságában, hanem üldözöttként, népirtás áldozataiként vagy veszélyeztetettjeiként éltek. Kádár Gábort és Vági Zoltánt a holokausztmúzeum állandó kiállításának létrehozásával bízta meg a magyar állam. Így fokozottabb érzékenységet, toleranciát, empátiát igényelne tőlük a romák tragédiájának, a Pharrajimosnak a bemutatása.

Bársony János

A szerző kisebbségkutató

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.