Forrás: NOLBroadway, az első pincemozi
Kádár Anikó, 2004. augusztus 10. 00:00
A régi előtető visszaépülKép: Budapesti Mozi Történeti Alapítvány
A második világháborút közvetlenül megelőző időszakban, az 1930-as évek vége felé a fővárosi filmszínházak száma nyolcvan körül volt, nagyjából anynyi, mint 1918-ban. Ami azonban a férőhelyek számát illeti – közel negyvenezer lett -, több mint másfélszeres a növekedés. És közben új mozitípus is megjelent: a földszint alatt kiépített pincefilmszínház.
Az 1930-as évektől a mozikra vonatkozó rendelkezések egyre erősebb politikai indíttatású szigorítása figyelhető meg. Kötelezővé vált a hivatalos álláspontot közvetítő Magyar Filmhíradó filmjeinek vetítése, kötelezően előírták a magyar filmek magas arányát a vetítési programban. Az újságok már az évtized elején kuriózumként említik, hogy New Yorkban reggeltől éjfélig 45 perces hangos híradókat játszanak. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy nálunk a háborúval esik egybe ennek az új moziműfajnak a jelentős térnyerése. 1939-től a Belügyminisztérium előírta az ismeretterjesztő, oktató, nemzetnevelő filmek játszását, és megtiltotta a vélemény- és tetszésnyilvánítást. Ugyanekkor az 1938-as és 1939-es zsidótörvények alapvetően megváltoztatták a korábbi mozik fejlődési lehetőségeit. Jelentősen korlátozták a zsidó filmgyártók és filmforgalmazók jogait, 1941. július 31-ig visszavonták moziengedélyüket, majd 1944 májusában kitiltották a zsidó nézőket a mozikból is.
Mindezek ellenére 1937-től a moziépítés új lendületet kapott. A filmgyárak bemutatómozi-engedélyért folyamodtak a hatóságokhoz, ami a mozisok heves tiltakozását váltotta ki. A minisztérium mégis úgy döntött, hogy szükség van új filmszínházak létesítésére. A mozik számának növekedésében azonban jelentős változás a háborúig terjedő időszakban mégsem történt: körülbelül ugyanannyi szűnt meg, mint amennyi megnyílt.
Az elsősorban az 1910-es, 1920-as években virágzó kert- és rétegmozik – ilyen volt például az ifjúsági, a munkás-, az egyetemi – sorra bezártak, helyettük újak nyíltak a város fejlődésnek indult részein (Kőbánya és Óbuda), valamint az újonnan kiépülő városrészekben (a XIII. kerületi Újlipótvárosban, a XVI. kerületben és a XII. kerületi Németvölgyben). Az 1930-as évek moziépítészete több színvonalas, a város építészeti vonulatába szervesen illeszkedő alkotást hozott létre, amelyek többsége bérház-mozi konstrukció részeként valósult meg.
A számos magas építészeti színvonalú ház tervezőjeként számon tartott Hofstätter Béla-Domány Ferenc építészpáros nevéhez olyan mozik kialakítása fűződik, mint például a Lloyd (a későbbi Duna). Domány Ferenc később egyedül is tervezett mozit. Ilyen volt az 1938-ban megnyílt Broadway filmszínház is, mozitörténeti sorozatunk mostani darabjának főszereplője. A Károly körút és a Dohány utca sarkán álló bérházat az Első Katonai Biztosító építtette 1911-1913 között. A hatszintes bérpalota földszintjén üzletek, bank, az első emeleten klubhelyiségek, a többi szinten bérlakások, mandzárdszintjén pedig irodahelyiségek kerültek kialakításra. A második pinceszinten fás- és szeneskamrák, gépház, valamint egy oldalerkéllyel ellátott étterem kapott helyet. Ez a színházi célokra tervezett helyiség színtársulatok, kabarék alkalmi helyszíne volt. A tulajdonosok azonban egészen 1938-ig hiába folyamodtak moziengedélyért, a tűzoltóság nem találta elég biztonságosnak a pinceszinten elhelyezkedő nézőteret, ám végül engedélyezte, hogy az eredeti elképzelések alapján pincemozit alakítsanak itt ki, amelyben nagy szerepe volt a Broadway Filmszínház és Filmforgalmazási Kft. alapítójának, a mozikérdés ismert szakértőjének, dr. Ruttkai Ödön befolyásos közreműködésének.
Bár külföldön már külön hagyományuk volt az alagsorban kialakított moziknak, Budapesten a Broadway volt az első pincemozi. Az előcsarnokból a két szinttel mélyebben fekvő nézőtérhez pihenőkkel tagolt lépcsősorokon lehetett lejutni. Egy szinttel feljebb volt a hall, ahol a kiszolgálóegységek, a büfé és a ruhatár kapott helyet.
A vászonra való ideális rálátást a tervező teknőszerű nézőtér-kialakítással oldotta meg hossz- és keresztirányban. A rétegesen felépített mennyezet központjába beépített rejtett világítás és álmennyezet kompozíciója adott centrális hangsúlyt a nézőtérnek. A székek között nem voltak közlekedőutak, a publikum az oldalfolyosókon közelíthette meg a helyét. A közönség az előadás után a bejárattól elszeparált lépcsőkön hagyhatta el a mozgót, amelyek egyike a Dohány utcára, a másik a Károly körútra vezetett.
A mozi esti imázsát erősítendő az előcsarnok mennyezetével megegyező kialakítású, elegáns előtető, a csupa üveg fémportál önmagában is igazi építészeti élményt nyújtott. Később az átalakítások során ezek helyére egyszerű alumíniumkapuk kerültek.
A mozi több névváltozáson ment át működésének hat évtizede alatt: 1942-1945-ig Barlangmoziként, az 1945-1957 közötti időszakban mint Ady filmszínház üzemelt. 1957-1989 között a Filmmúzeum, majd egészen 1998-as bezárásáig újra a Broadway nevet viselte. A mozit a háború ideje alatt különösen szerette a közönség, hiszen légiriadó esetén sem kellett megszakítani az előadást.
1993-1994-ben a tervek szerint üzletközpontot hoztak volna létre a mozi helyén, a teljes profilváltás azonban nem történt meg. 2000-ben a mozivédők az egykoron a filmek múzeumaként emlegetett filmszínház műemléki védelméért folyamodtak az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz, amelyet 2002 májusában az épület meg is kapott.
A Broadway feltámadása
A Broadway mozi felújítása a vége felé közeledik, termei szeptemberben újra megnyílnak a közönség előtt. De már nem moziként, hanem színházi produkciók bemutatására és vetítésekre is alkalmas előadóteremként. A Komondor Holding tulajdonában lévő termet hosszabb időre bérbe adják majd. Az elképzelések szerint az Interoperett bemutatóhelye lesz. A felújítás során azonban igyekeztek viszszaállítani a nagy múltú mozihelyiség eredeti, harmincas évekbeli arculatát, tudtuk meg az Architéma Kft. tervezőjétől, Kuknyó Lajostól. Visszaépítették például a bejárat fölé a háborúban elpusztult, legyező alakú előtetőt. A belső burkolatokban is a harmincas évek anyagait használták: úgynevezett ‘opák’-üveget és a ma már sehol sem gyártott fatapétát. Megoldották a nézőtér vízszigetelését is, hiszen itt a felújítás kezdetekor állt a víz. A mozi egyik különlegességét, a pincéből a földszintre emelhető ruhatár emelőszerkezetét viszont nem rekonstruálták. (Cs. L.)
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
