Forrás: NOLFlick: kísért a múlt
Inotai Edit, 2004. augusztus 9. 00:00
A képekre mindenki kíváncsi lenne, de a név sokakban visszatetszést kelt. Pedig már nem is arról a Friedrich Flickről van szó, aki hajdan Németország leggazdagabb embere, Hitler fő fegyvergyárosa és kényszermunkások tízezrei (köztük magyar zsidók) kizsákmányolója volt.
Mostanában az unokáról, Friedrich Christian Flickről cikkeznek, aki évtizedek alatt komoly műkincsgyűjteményt halmozott fel, és ezt szeretné szeptembertől kiállítani Berlinben. Flick korábban Zürichben próbálkozott, de a svájci város vezetői elutasították. Berlin, a hajdani birodalmi főváros befogadná a kiállítást, a zsidószervezetek azonban itt is élesen tiltakoznak a rosszul csengő Flick név efféle reklámozása ellen. A nyár hevében fellángolt vita jól mutatja, még ma is mennyire ‘kísért’ a múlt Németországban.
Friedrich Christian Flick fő bűne a neve és a nagyapai öröksége. A több mint kétezer kép (ebből 350 kortárs alkotás) teljesen legális úton került a birtokába, szó sincs elkobzott vagy menekülőktől olcsón megvett darabokról. Az unoka múltja gyakorlatilag makulátlan, bár emlékezete kissé szelektív – ellentétben nagyapjáéval.
A legidősebb Flicket annak idején a Ruhr-vidék koronázatlan királyaként emlegették: ő volt a leggazdagabb német nagytőkés, mellesleg a náci párt és Heinrich Himmler baráti társaságának tagja. A nürnbergi perben, 1947-ben a kényszermunkások kizsákmányolása miatt hét év börtönre ítélték – vagyonát azonban nem kobozták el -, majd szabadulása után szívósan újjáépítette vállalatbirodalmát. 1960-ban, 77 évesen már ismét ő volt a leggazdagabb német. Három fia közül az egyik elesett a háborúban, a másik Svájcban tengeti napjait meglehetős jómódban, a harmadiktól született unokák pedig szépen örököltek. A két fiú – mindkettő műgyűjtő – mértékadó becslések szerint fejenként 500 millió eurós vagyon fölött rendelkezik, húguk, Dagmar sem nyomorog a neki juttatott 250 millióból.
Csakhogy ennek a pénznek szaga van: tagadhatatlan, hogy a nagyapa ‘véres vagyonából’ származik. A családi múlt azonban tabutéma, állítólag a rokonok egy része még ma is azt tartja, hogy az öreg Friedrichet igazságtalanul zárták börtönbe. Ügyvédje a nürnbergi perben arra építette a védelmét, hogy kétfajta emberi jog létezik: egy a németeknek, egy pedig a világ többi népének. A kényszermunka és a kizsákmányolás nem létezett, csupán a győztesek propagandájában, az pedig természetes dolog, hogy a háborúban emberek halnak meg.
Az unokák, Gerd-Rudolf és Friedrich Christian a többiekhez hasonlóan igyekeztek tudomást sem venni a család homályos ‘múltjáról’. Amikor három éve udvarias levelet kaptak az egykori kényszermunkások Emlékezés, Felelősség és Jövő nevű alapítványától – amelyben arra kérték őket, hogy Németország egyik prominens famíliájaként járuljanak hozzá a szervezet alaptőkéjéhez -, a családtagok többsége felháborodott, és tiltakozott az efféle ‘zsarolás’ ellen. Egyedül Dagmar Ottmann (született Flick) utalt át magánvagyonából ötmillió márkát – névtelenül. Épp annyit, amit a hatvanas években a nagyapa megtagadott attól az 1300 magyar zsidó asszonytól, akik kártérítést követeltek tőle a háború alatti kényszermunkáért. Flick úgy látta, erre semmi alapjuk. Később, amikor örökösei 5,3 milliárd (!) márkáért eladták a konszernt a Deutsche Banknak, a pénzintézet gondoskodott a magyar zsidók kárpótlásáról – írja a Süddeutsche Zeitung.
Az eddig háttérbe húzódó Dagmar Ottmann most berobbant a német médiába. A tekintélyes Die Zeit című hetilapban nyílt levelet intézett a berlini zsidószervezetek vezetőihez, és ebben elhatárolódott bátyjától, illetve a tervezett kiállítástól. Az irodalomprofesszorként tevékenykedő asszony a Flick-kiállítás elhalasztása mellett érvel – legalábbis addig, amíg a család nem hajlandó tisztességesen szembenézni a múltjával. Áthidaló megoldásként még azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy a kiállítást Flick neve nélkül rendezzék meg, ily módon tiszteletben tartva az egykori áldozatok érzékenységét. A német sajtó érdeklődve figyeli a gazdagok belviszályát, egyedül a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung értetlenkedik, hogy miért kell a családi szennyest a nyilvánosság előtt kiteregetni.
Berlin, 2004. augusztus
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
