Forrás: Magyar HírlapA jóságos cár atyuska

Ahogy tetszik – könyv

„Ôk is csak a hatóságok megtévesztése végett tettek így, a többiek ugyanis&”

„Innen eredtek [Sándor cár] abbéli utópikus törekvései, hogy meggyorsítsa a zsidó népesség szellemi fejlődését az Újszövetség elfogadására.”

„&a hajthatatlan zsidó jellem és a már egészen kiskoruk óta beléjük táplált vallás iránti hűség együttesen azt eredményezték&”

Fenti idézetek – sokadmagukkal – Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (nem pedig A. I. Szolzsenyicin, mint a borítón jó orosz szokás szerint olvasható) könyvében találhatók, melynek címe Együtt I., alcíme pedig Oroszok és zsidók a cári birodalomban.

A Nobel-díjas író könyve (a kolofonban fel nem tüntetett fordítók segítségével) új megvilágításba helyezi az oroszországi zsidóság történetét, sőt a nyelvet, a logika szabályait, mindent& Így: a kehalimok szó a kahal (a stetlzsidóság közösségi vezetőtestülete) többes száma, akárcsak a kutya szónak a kutyákok. A haszidizmus pedig a 18. században „Izraelben Eliezer” rabbi által alapított misztikus irányzat. Pedig hol volt még-már akkor Izrael; sok fejtörés után rá lehet jönni: Israel ben Eliézer. Eddigi tudásunkat is, mely szerint a haszidizmus a 17. századi Luria rabbi gondolatain alapuló, de elsősorban a 18. században élt Baal Sem Tov által fémjelzett mozgalom, sutba vághatjuk.

A zsidóság kutatói által eddig összehordott szőrszálhasogató tudományoskodás (pilpul) itt zárójelbe kerül.

Szolzsenyicin tudatja velünk, hogy a zsidókat az orosz állam 1783-ban eltiltotta a szeszfőzéstől és -forgalmazástól, hisz az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. (Az általánosan ismert dátum, 1780, fabatkát sem ér.) Tudjuk: a cárok atyai bölcsességének nincs határa. Az az info azonban valahogy hiányzik, hogy ezt az állami jövedéki rendszer, majd a szeszmonopólium létrehozása indokolta, azaz a nagy lé. Előtte ugyanis – Szolzsenyicin egy mondatot szentel ennek – az alkoholkereskedelem legnagyobb haszonélvezői a lengyel földesurak voltak. (Nem nagyon szereti ám őket.)

A XVIII. század elején – írja – a zsidók ugyanolyan jogokkal bírtak, mint bármely polgár vagy kereskedő; a cárok kiűzték ugyan őket a falvakból, létrehozták a zsidóövezetet, de ebben jogcsorbítást észlelni rosszhiszeműség. Ez nem a zsidók elleni, hanem a jobbágysorban sínylődő parasztok védelmét szolgáló tett volt. Aki mást gondol, az nem érti a nagy orosz lelket.

Világos.

Logikája, mely a hegyi patakok tisztaságával csörgedez, sőt zubog – lefelé -, csodálatos módon ragadja magával a szerzőt. Például amikor leírja, hogy a cár visszavonta egyik, a zsidók ruhaviseletét megváltoztatni kívánó rendeletét, remélve, hogy „legalább ezen a fronton sikeres áttörés történik”& Valóban, nincs áttörésebb áttörés annál, mint ha valami nem történik. Érdemesebb a továbbiakban azzal foglalkozni, hogy a szerző a zsidókat sújtó sok-sok állami korlátozásról is gyakorta ír, s egyszer sem felejti el megemlíteni a tényt, hogy ezeket valójában nem sikerült maradéktalanul végrehajtani, hisz a cár atyuska lelke megkönyörült e népségen. Ez nyilván stilisztikai gyakorlat, hisz ugyanazt százszámra más-más formában leírni nem kis bravúr.

A Nobel-díjas író művét nem egy megoldása miatt joggal érheti kritika, legfőbb erénye azonban támadhatatlan, ez pedig elfogulatlansága. Aki úgy véli, hogy a nagy orosz író antiszemita, az mesüge; Szolzsenyicin csupán leírja az igazat, jelesül, hogy mindenről a zsidók tehetnek.

· Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin:

Együtt I.

Oroszok és zsidók a cári birodalomban

Allprint Kiadó, 2004

3500 forint

Szele György

©