Forrás: NOL

Egy elpuskázott lehetőség

Bányai László, 2004. augusztus 3. 00:00

Az ENSZ-közgyűlés 13. rendkívüli ülésszaka elsöprő többséggel (150 szavazattal, 10 tartózkodással) szólította fel Izraelt a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményének teljesítésére. Ez ellen Izraelen kívül az Egyesült Államok, Ausztrália és három csendes-óceáni szigetállam, a Marshall-szigetek, Mikronézia és Palau. A hágai testület július 9-én nemzetközi jogot sértőnek minősítette az Izrael által épített biztonsági kerítést. Szakmai körökben két alapvető kérdés merült fel: vajon a nemzetközi jog szerint járt-e el a Nemzetközi Bíróság, és az általa kifejtett véleménnyel közelebb jutottunk-e az izraeli-palesztin konfliktus megoldásához?

Attól még, hogy 150 állam mindkét kérdésre igennel válaszolt, a Nemzetközi Bíróság (továbbiakban: bíróság) véleménye lehet a nemzetközi joggal ellentétes, csökkentheti a közel-keleti béke esélyeit. Sőt még a nemzetközi békét és biztonságot is veszélybe sodorhatja. Éppen azt, amit az ENSZ-nek és szerveinek, köztük a Nemzetközi Bíróságnak meg kellene őriznie.

A közgyűlés döntései a nemzetközi közösség többségi véleményét tükrözik. Politikai döntések, nem kötelező ajánlások, melyek időről időre ellentmondanak az érvényes nemzetközi jognak. Ám épp arra való a bíróság, hogy elvi jogkérdésekben vagy egyes országok vitájában kifejtse a nemzetközi jog álláspontját. Segítsen a közgyűlésnek, hogy ajánlásaiban a bíróság szakszerű véleményére alapozhasson. Esetünkben azonban a közgyűlés előbb jogellenessé nyilvánította ‘az Izrael által a megszállt palesztin területeken’ épített és építendő biztonsági kerítést, majd megerősítésül kikérte a hágai testület álláspontját. Hága értette a dörgést, és a közgyűlési prejudikációnak megfelelően bocsátotta ki tanácsadó véleményét. Pedig alapszabálya szerint illetékesség hiányában nem is foglalkozhatott volna az üggyel. Konkrét államok ügyében a bíróság akkor dönthet, ha az érintett országok alávetik magukat illetékességének. Izrael ezt elutasította, Palesztina pedig a nemzetközi jog szerint nem létező ország. A bíróság azonban nem csak a saját alapszabályát sértette meg.

A 15 tagú testület 14:1 arányban jelentette ki: a biztonsági kerítés sérti a nemzetközi jogot. Izraelnek e szerint le kellene állítania az építkezéseket, le kellene bontania, amit idáig épített, kártalanítania kellene a károsult palesztinokat, és vissza kellene szolgáltatnia kisajátított földjeiket. Végül pedig, de nem utolsósorban tiszteletben kellene tartania a palesztin nép önrendelkezési jogát. A bíróság több ezer kilométerre a helyszíntől úgy érezte, hogy a biztonsági kerítés védelmére Izraelnek nincs feltétlenül szüksége. A zsidó államot ugyanakkor érthetetlen módon nem illeti meg az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyében foglalt jogos védelem, mert ‘az ellene irányuló támadás nem külső államtól származik’. A palesztin terrorszervezetek különben is az Izrael által ellenőrzött területekről indítják támadásaikat. Egyedül Thomas Bürgenthal amerikai bíró, az auschwitzi és sachsenhauseni koncentrációs tábor egykori gyermek túlélője vette magának a bátorságot a bíróság többségi álláspontjának elutasítására.

A bíróság a palesztin terror elleni védelem eszközét, a kerítést jogsértőnek nyilvánította, de szóra sem méltatta magát a terrort, amelynek az elmúlt négy év alatt több mint ezer izraeli esett áldozatul. Pedig az öngyilkos merényleteket az Amnesty International és más emberjogi szervezetek korábban emberiségellenes és háborús bűncselekményeknek minősítették. A neves testület a Gázai övezetet és a nyugati partot (történelmi nevükön: Júdeát és Szamáriát) ‘megszállt palesztin területnek’ tekinti. Pedig a nemzetközi jog szerint megszállni csak egy másik állam területét lehet. A nyugati partot utoljára jogszerűen az az Ottomán Birodalom birtokolta, mely a sevres-i békeszerződésben a húszas évek elején mondott le róla. A tanácsadó vélemény idézi Palesztina népszövetségi mandátumát, de elfelejti megjegyezni, hogy az ENSZ elődje erre a területre zsidó nemzeti otthon felépítését rendelte. Az, hogy a nyugati partot többségében palesztin lakosság lakja, még nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy palesztin területnek nevezze. Még akkor sem, ha a nemzetközi közösség túlnyomó többsége ma azt az eljövendő palesztin állam területének gondolja.

A bíróság a kerítést nem tartotta szükségesnek a védelemhez. Az sem zavarta, hogy bár annak idáig még csak legfeljebb egyharmada épült meg, az öngyilkos merényletek száma máris jelentősen csökkent. A tavalyi év hasonló időszakának 166 halálos áldozata helyett, hála a kerítésnek, ebben az évben eddig ‘csak’ ketten vesztették életüket. Tény és való, hogy a kerítés megépítése gazdasági nehézségeket okoz a környező palesztin lakosságnak. Egyeseket elvág földjüktől, megélhetési forrásaiktól, és a gyermekeknek az iskolába hosszabb utat kell megtenniük. Másoknak a mozgásszabadságát korlátozza, és a munkaszerzésben jelentős nehézségeket okoz. Az izraeli legfelsőbb bíróság azért is rendelte el a kerítés nyomvonalának módosítását, hogy a palesztin lakosságnak a lehető legkisebb kárt okozzák. Ám az élethez való jog is emberi jog, és a több mint ezer halott és több ezer sebesült izraeli közül gyermekek százainak már egyáltalában nincs lehetőségük iskolába járni.

A bíróság jogellenesen állapította meg, hogy a kerítés jogilag megszállt palesztin területen épült, és jogellenesen vonta kétségbe Izraelnek az ENSZ alapokmánya 51. cikkelye szerinti jogát az önvédelemre. Jogellenesen követelte, hogy tartsa tiszteletben a palesztin nép önrendelkezési jogát. Ez utóbbi politikai alapelv, amelyet a nemzetközi jog ellenére nem érvényesíthetünk. Képzeljük el, ha minden népcsoportnak ‘elidegeníthetetlenül’ biztosítanánk az önrendelkezési jogot!; ha pl. a magyarországi kunok (jászok, rutének, görögök, romák stb.) a nemzetközi jog sérelmével, Budapest fővárossal, Magyarország területén Kunnia (Jászia, Ruténia, Hellaszia, Romia stb.) néven önálló államot akarnának alakítani, és ehhez az ENSZ segítséget nyújtana! Megalakítanák a kun nép elidegeníthetetlen jogait érvényesítő bizottságot, és évente 15 alkalommal különböző határozatokban ítélnék el Magyarországot. Ez nem ásná alá hazánk biztonságát? Nem borítaná fel az ilyesmi minden állam békéjét? Hiszen nincs ma olyan ország, ahol ne élnének ilyen vagy olyan nyelvi, történeti, vallási kisebbségek.

A biztonsági kerítés nemcsak azért nem jogellenes, mert nem megszállt palesztin területen épült, de azért sem, mert az izraeli polgári lakosság ellen irányuló jogellenes palesztin terror elleni védekezés, tehát a jogos védelem eszköze. Ezzel szemben a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye illetéktelen, megalapozatlan, és ellentmond a nemzetközi jog szabályainak. Politikailag motivált döntés, mely aláássa a nemzetközi jogot, és veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot is. Ráadásul a palesztinokat a terror folytatására ösztönzi, s ezzel a közel-keleti béke esélyeit a nullára redukálja.

Ha a Nemzetközi Bíróság nem politikai alapon, de a nemzetközi jog és különösen az ENSZ alapokmányának alapján alkotott volna véleményt, akkor a palesztin terrort kellett volna jogellenessé minősítenie, és fel kellett volna hívnia az ENSZ közgyűlését és a Biztonsági Tanácsot, hogy tegyen meg mindent a terror felszámolására. Az ENSZ-nek akár szankciók kiszabásával is, de ki kell kényszerítenie a terror beszüntetését. Ha ez megtörténik, a kerítés okafogyottá válik. Izrael nyugodt szívvel lebonthatná, és megindulhatnának a szemben álló felek között a béketárgyalások. Ezt a lehetőséget azonban most a Nemzetközi Bíróság és az ENSZ alaposan elpuskázta.

A szerző külpolitikai szakértő

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©