Forrás: NOL

Miért folyik a harc a palesztinok között?

Yehuda Lahav, 2004. augusztus 2. 18:00

Első pillantásra úgytűnhet, hogy a gázai zavargások (és immár a ciszjordániaknak is) két fő okavan: a radikális fiatalok elsősorban korrupcióval vádolják a palesztin hatóságrégi vezetőit. A második érvük, hogy a vezetők összejátszanak az izraeliekkelés kiszolgáltatják nekik az ellenállókat.

E tekintetben a palesztin hatóságemberei valóban csapdában vannak: ha tétlenül nézik a terroristáktevékenységét, Izrael vádolja őket a palesztin-izraeli megállapodásokbanrögzített kötelezettségeik megszegésével; ha tesznek a terrorizmus ellen, sajátembereik szemében tűnnek kollaboránsoknak. Kérdéses, megvan-e a nagyon sokpolitikai bölcsesség, amely ennek az ellentétnek a feloldásához szükséges.Valójában azavargásoknak és a palesztin vezetés szembeni egyre nyíltabb kritikának mélyebbokai vannak. A palesztin vezetés nem volt képes megvalósítani a kilencvenesévek elején, az oslói izraeli-palesztin megállapodások idején nagyon széleskörökben elterjedt béke-elvárásokat. A palesztin vezetők ezért Izraelt okolják- éppen úgy, mint ahogyan az izraeli vezetők a palesztinokat – de ha a fiatalpalesztin radikálisok osztják is az Izrael-ellenességet (sőt, elöl járnak benne),főleg az utóbbi időben összekapcsolják a palesztin hatóságban uralkodókorrupciót a politikai tehetetlenséggel és eredménytelenséggel. Ezért aradikálisok ismétlődő követelése az ígért reformok végrehajtása – amire JasszerArafat csak nagyon vonakodva vállalkozik, ha egyáltalán vállalkozik rá.

Jasszer Arafatszemélyes felelősségére egyelőre többnyire csak célozgatnak, a legritkábbesetekben támadják őt magát – mint tette a volt biztonsági ügyekért felelősminiszter Muhammad Dahlan vagy Nabil Amru volt miniszter (akinek a minapamputálni kellett egyik lábát, miután “ismeretlenek” merényletet követtek elellene). De az általános jellegű bírálatokból is nyilvánvaló, hogy ezeknekArafat is célpontja. Megoszlanak avélemények, vajon a “lázadók” esetleges győzelme és hatalomra jutásafeltétlenül a palesztin nemzeti mozgalom radikalizádósához vezet-e? Lehet, hogyéppen a mai lázadók mutatkoznak meg végül pragmatikusabbaknak. Ezt a nézetetvallja, például, Zwi Bar’el, a Haaretz hírmagyarázója. Szerinte, a palesztinerjedés láttán Izrael tétlen maradhat, kivárhat az amerikai elnökválasztásokig,vitákba bocsátkozhat az Európai Unióval, vég nélkül ismételheti, hogy “nincs éssoha nem is lesz kivel és miről tárgyalni” a palesztinokkal – “de beszélhet isa palesztinokhoz, előterjeszthet politikai tervezeteket, amelyekelőrevetíthetik a palesztin jövőt, új hangokat hallathat, amelyek kellőenvisszhangozzák a mostani palesztin vitákat”.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.