Forrás: Magyar HírlapNácivadászok – nem lesz könnyű dolga a bírónak

Nagyon finoman fogalmazva is ellentmondásos volt a fogadtatása az Utolsó esély programnak, amelyben tízezer eurós jutalom kilátásba helyezésével próbálják bíróság elé állítani a még élő magyar náci bűnösöket. A program magyarországi koordinátora, Beer Iván szerint nincs fontosabb szempont annál, hogy a bűnösöket felelősségre vonják.

Hány bejelentés érkezett idáig?

Öt-hét.

Mennyire tűnnek komolynak?

Minden információt nagyon komolyan veszünk, de én csak a koordinátor vagyok, az én feladatom csupán az, hogy ezeket az információkat továbbítsam Jeruzsálembe, a Simon Wiesenthal központba.

És hogyan fogják tudni Jeruzsálemből eldönteni, hogy melyik bejelentésnek van valós tartalma?

A központnak rengeteg információja van. Például a Jad Vasemtől kaphatnak nyilaslistákat. Ez persze még nem jelenti azt, hogy aki a listán van, az bűntettet követett el, de legalábbis az információ egy részét igazolja. De ezenkívül más adataik is vannak, itthon nem is gondolnánk, mennyit tudnak.

De ha Jeruzsálemben van adatuk arról, ki bűnös, akkor mi szükségük a magyar információkra?

Hiányzik egyrészt a különféle, más-más forrásból származó, de egy személyre vonatkozó adatok összerendezése. Másrészt nagyon fontos, hogy kiderül: az illető elérhető a magyar hatóságoknak, hiszen az eljárást majd ők folytatják le. Ezért nem is értem az ombudsman aggályait, hiszen szó sincs arról, hogy egy idegen hatóság járna el magyar állampolgárok ügyében. Megjegyzem, hatóság sem vagyunk.

Hány eset kerülhet ön szerint bíróság elé?

Ez olyan, mint egy régészeti ásatás, nem lehet tudni, pontosan hány lelet lesz.

Nagy vagy kis ügyekre számít?

Valószínűleg kis ügyeket találunk. Kisgyilkosokét, akik azt hiszik, ők nem is követtek el bűnt, hiszen nem vonták felelősségre őket.

Lehet, hogy ez most sem fog bekövetkezni. A tárgyaláson egy nyolcvanéves tanú áll majd szemben egy kilencvenéves vádlottal, és egy hatvan évvel ezelőtti ügyről vitatkoznak. Nem irigylem a bírót.

Valóban nem lesz könnyű dolga, ez benne van a pakliban. De akkor is: ezeknek a bűnöknek az elkövetőit felelősségre kell vonni. Ezek a bűntettek ugyanis nem évülnek el.

A perek – ha lesznek – évekig elhúzódhatnak. A vádlott jó eséllyel meg sem éri az ítélethirdetést. Márpedig akkor nem lesz igazságszolgáltatás.

Akkor majd az Úr igazságot szolgáltat.

Ilyen alapon most is ráhagyhatják.

Óriási a különbség. Az élőket nekünk kell felelősségre vonnunk. Példát kell mutatni. Aki most húszévesen gonosztettet követ el, annak tudnia kell, hogy akár hatvan évvel később is felelősségre vonhatják.

Tényleg hisznek abban, hogy ezek a perek segíthetik a magyar társadalom szembenézését a holokauszttal?

Igen, az emlékezést segíti, ha a bűnök folyamatosan felsoroltatnak. Rávilágít arra a jelenségre, hogy a holokauszt szó hallatán a társadalom egyik fele felszisszen, a másik felsóhajt. Persze katarzisra nem számítok, az emberek elsősorban jól és kényelmesen szeretnek élni.

Kezdeményezésük nem csupán még tovább fogja mélyíteni az ellentéteket?

Sokkal jobban gennyed az a gyulladás, amit nem tárnak fel.

Az ehhez az ügyhöz talán leginkább hasonlító sortűzpereknek semmi pozitív hatásuk nem volt.

A sortűzpereket nem lehet a holokauszt bűnöseinek elítélésével egy kalap alá venni. Ott az emberek parancsra, egy szigorú hierarchia részeként követtek el bűnöket, míg a nyilasok egy anarchikus, törvény nélküli helyzetben, amikor az egyén felelőssége sokkal nagyobb.

Nem látom be, hogy egy nyilas, aki agyonvert két zsidót, miért bűnösebb, mint egy ávós, aki agyonvert két antikommunistát. És azt hiszem, az áldozatok szempontjából sincs különbség.

Valóban, az áldozatoknak mindegy. De van egy másik ellenérv is: ha egy gyilkost nem ítélnek el, hagyják futni a másikat is?

Nem növelheti az antiszemitizmust, ha az egyik oldal bűnöseit elítélik, a másikéit pedig nem? Azt fogják mondani: persze, a zsidóknak van pénzük, ők vehettek igazságot maguknak.

Egyrészt más is hozhat létre hozzánk hasonlóan alapítványt. Másrészt nem csak a pénz számít: az egyik bejelentőnk nyolcoldalas levelében leírta, hogy ő már korábban próbált lépni az ügyben, és most sem a vérdíj vezeti. Ami pedig az antiszemitizmust illeti: azt csak a hatalom érzékenysége növelheti vagy csökkentheti. Nem attól kell félni, hogy az antiszemiták mit mondanak, az a lényeg, hogy a hatalom mit enged tenni nekik.

Sztankóczy András

©