Forrás: NOLGigászi bűn – törpe tét
Révész Sándor, 2004. július 24. 00:00
A náci bűnök földerítésével foglalkozó Simon Wiesenthal Központ fölkészül alapítója és önmaga túlélésére. Ennek jegyében folyik Kelet-Európában (s folyik át éppen Magyarországra is) az Utolsó Esély Művelet, mely bizarr versenyfutásra indítja a földi bíróságokat az égi bírósággal. Célja: fölkutatni és bíróság elé terelni hatvan évvel ezelőtti, emberiségellenes bűnökért néhány aggastyánt, akit még sikerül utolérni, mielőtt az égi bíróság magához vonja az ügyet.
A magyar államnak döntenie kell, miként viszonyul ehhez a művelethez. Legkésőbb akkor – egy hónapon belül -, amikor Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos hivatalosan is megfogalmazza azt, amit nem hivatalosan már megfogalmazott, s ami egyébként is nyilvánvaló: a magyar törvények többszörösen kizárják, hogy egy hatósági jogosítványokkal és garanciákkal nem rendelkező civil szervezet az általa begyűjtött személyes adatokat kezelje és külföldre továbbítsa úgy, hogy erről se törvény, se nemzetközi szerződés nem rendelkezik, az érintettek hozzájárulása hiányzik és ráadásul a célország, Izrael sem felel meg az EU adatvédelmi rendelkezéseinek.
Itt nem a vén bűnösök személyiségi jogairól van szó (bár azok is léteznek és azok sem mellékesek!!), hanem bárkiéről. Hiszen bárkit föl lehet jelenteni akár a tekintélyes jutalom végett, akár jóhiszemű tévedésből. A följelentettek túlnyomó része vagy biztosan nem bűnös, vagy nem lehet tudni, bizonyítani, hogy az-e.
A magyar állam vagy a törvényt alkalmazza a művelethez, vagy a műveletet a törvényhez. Az első esetben: törvényben biztosít különleges jogi kereteket az Utolsó Esély Művelethez, vállalja az ezzel járó vitákat és jogi nehézségeket, és ezzel csatlakozik ahhoz az állásponthoz, hogy itt kiemelt figyelmet és rendkívüli erőfeszítést érdemlő ügyről van szó. A második esetben tájékoztatja a művelet irányítóit arról, hogy joguk van fölhívásokat közzétenni, jutalmakat osztogatni, a magyar hatóságok munkáját segíteni és véleményezni, de az adatok gyűjtésére és kezelésére csak a magyar hatóságok jogosultak, ők döntik el, kitől és milyen segítséget kérnek.
Természetesen nem baj, ha előkerül még néhány bűnös történelmünk legsötétebb zugából, s ha előkerül, akkor le kell folytatni ellenük a büntetőeljárást. Ez nem mérlegelés kérdése, ez a magyar hatóságok kötelessége, hiszen az emberiség elleni bűnök nem évülnek el, és ez így van jól.
A baj az, hogy az Utolsó Esély Művelet elbagatellizálja azt, aminek a jelentőségét ki akarja emelni, eltereli a figyelmet arról, amire rá akarja irányítani. Ezzel nagyon rossz szolgálatot tesz, és ezt a rossz szolgálatot a magyar államnak egyáltalán nem kellene külön törvénnyel kiszolgálnia.
Az Utolsó Esély Művelet a szörnyű és gigantikus bűncselekményeket a kihalással való groteszk versenyfutással, pitiáner vitákkal és törpe téttel köti össze. Mert mi a tét? Az, hogy egy-két tucat ártalmatlanná vénült, esetlegesen fönnakadt gazember a legmellékebb mellékszereplők közül egy büntetlenül megúszott élet végén a börtönben tett rövid kitérővel jusson el a temetőbe – egy fél Európára kiterjesztett, bőkezűen finanszírozott akció árán.
És erre pazaroljunk erőt és figyelmet?! És ettől reméljük a kollektív emlékezet mozgósítását a jövő veszélyeivel szemben?!
Amikor az emberiség elleni legfrissebb bűncselekmények tetteseinek túlnyomó része szabadon él, hat és szervezi a bűnismétlést. Amikor Afrika több pontján jelenleg is népirtás folyik. Amikor a népirtások ellen gyakorlatilag nem létezik hatékony nemzetközi jogi védelem, és ennek – a népek halálos kiszolgáltatottságát rögzítő – nemzetközi jognak a nevében agressziónak minősítik a népirtó diktátor megdöntését. Amikor a népirtó diktátorok magyarországi szövetségesei szalonképesnek tekintetnek, és együtt akciózhatnak nagy magyar pártokkal! Amikor a legközelebbi múltunkban és a legközelebbi szomszédunkban folyó népirtások fő felelőseit tömegtámogatás rejti és bátorítja. Amikor a népirtások elvi alapjának, a kollektív bűnösség fogalmának a történelmi létjogosultságát még ma is hevesen védelmezik a németek, magyarok, tatárok stb. kollektív megbüntetésében bűnös államok! Amikor…
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
