Forrás: Magyar HírlapNem akarja kompenzálni gyarmatosító bűneit Németország

Németország visszautasította az egyik namíbiai törzs kompenzációs kérelmét. A hererók azért követelnek kártérítést, mert a német gyarmatosítók száz évvel ezelőtt majdnem teljes egészében kiirtották a lakosságot.

A hererók kivégzése – Szerző: ismeretlen

A hereró háború

Az eredetileg állattenyésztéssel foglalkozó törzs a mai Namíbia területén élt. Száz évvel ezelőtt a terület két részből állt: a német protektorátus alá tartozó Német Délnyugat Afrikából és a hererók által felügyelt Damaralandból. A namíbiai terület korábban brit gyamrat volt, ám a királyság nem tartott igényt rá, így 1884-ben német fennhatóság alá került. Abban a korban ez lett az egyetlen olyan tengerentúli gyarmata a németeknek, ahová telepeseket küldhettek. A német telepesek ugyanakkor a helyiektől – a hottentottáktól és a hereróktól – vették el a számukra kedves földterületeket, nem ritkán meglincselték vagy meggyilkolták a föld vagy a jószágok afrikai tulajdonosait, a nőket megerőszakolták. A huszadik század elejére a két helyi törzs ellentámadásba lendült: ez szolgáltatta az ürügyet arra, hogy német katonai erősítés érkezzen a gyarmatra. 1904 októberében a gyarmati tábornok, Lothar Von Trotha kiadta a parancsnot: “Én a német hadsereg nagy vezére üzenetemet küldöm a hereróknak. Minden hererónak el kell hagynia ezt a földet. Minden hererót, akit a német határokon belül találunk – fegyverrel vagy anélkül – lelövünk. Ezentúl nem fogok kivételt tenni a nőkkel és gyermekekkel. Uraik után fogom küldeni őket. Lelövöm őket. Ez a döntésem a hererókról.” A négy évig tartó harcokban egyes becslések szerint 80-100 ezer afrikait gyilkoltak meg, de a legszerényebb statisztika is 65 ezer halottat említ. A kegyetlenkedéseket a 19 ezer fős német hadsereg vitte véghez. A lázadás leverését követően a túlélők Namíbia, Botswana és Dél-Afrika területén szóródtak szét. SZGA német nagykövet a szomszédos Botswanában tartott emlékünnepségen megerősítette országa korábbi álláspontját: Németország nagyon sajnálja, hogy a német katonák brutálisan és embertelenül bántak a hererókkal (lásd keretes írásunkat), ugyanakkor azt is világossá tette, hogy Berlin nem szándékozik közvetlen kompenzációt fizetni a – Németországot beperlő – túlélők leszármazottjainak.

Német indokok és segélyek

Ugyancsak szeretném tudtukra adni, hogy milyen mélyen bánjuk azt, ami 1904-ben történt. Fejlesztési segélyeink pedig minden namíbiait szolgálnak, nem kizárólag egyetlen etnikai csoportot – mondta Hans-Dietrich von Bothmer.

A német álláspont szerint azért sem lenne indokolt kompenzációt fizetni egy etnikai csoportnak, mert ezzel felerősítenék az etnikai ellentéteket a régióban, és aláásnák a megbékülési folyamatot. A beszédet követően néhány hereró tapsolni kezdett, ám egy másik rendre utasította őket – számol be az eseményről a Reuters.

Még 1998-ban – az akkori német elnök – Roman Herzog látogatott el Namíbiába, aki akkor úgy fogalmazott, a hererók kiirtása “sötét fejezete országaink kapcsolatának”.

“A holokauszt előszele”

Négy milliárd dolláros kárttérítést követeltek Németországtól és azon német cégektől, akikről úgy gondolják, hogy profitálhattak a rabszolgaságból és az akkoriban Német Délnyugat Afrikának nevezett terület kizsákmányolásából. A vádlók szerint például a Deutsche Bank, az amerikai Terex Corp. és a dán SAFmarine lehetett haszonélvezője a tömeggyilkosságnak.

A hererók többek közt azzal érvelnek, hogy a sérelmükre elkövetett népirtás előszele volt a náci Németország zsidósággal szembeni bűntetteinek, s ahogyan a zsidókat is kárpótolta az európai ország úgy kell kompenzálnia a holokauszt előtt évtizedekkel történt genocídiumot is.

A túlélők leszármazottjai ezen a hétvégén Botswanában emlékeztek a száz évvel ezelőtti népirtásra.

Reuters/MHO

©

Comments are closed.