NOL

Népszabadság‣ Sz. L. L.‣ 2004. július 17.

Elisa Kara (balra) és Uriel Kelman az aucklandi bíróságon

Fotó: REUTERS – BRETT PHIBBS

Ki fogom bírni, ha az új-zélandiak hat hónapig utálnak – mondta kilenc éve Jacques Chirac, miután Wellingtonban nehezményezték: az éppen csak debütált francia elnök Új-Zéland “hátsó udvarában” lévő francia területeken végeztette el a kísérleti atomrobbantásokat. Chirac után most az izraeliek vannak valahogy így az új-zélandiakkal.

Történt ugyanis, hogy csütörtökön még meg sem száradt a tinta Aucklandben egy bírósági ítéleten, amikor Helen Clark miniszterelnök súlyos diplomáciai szankciókat jelentett be a zsidó állammal szemben. Nemkívánatosnak minősítették Móse Kacav izraeli államelnök jövő hónapban esedékes látogatását, nem fogadnak (és nem is küldenek) magas szintű vendégeket, s minden izraeli delegáltat vízum kiváltására köteleznek. Izrael új nagykövete továbbá egyelőre nem kapja meg az agrément-t, azaz kinevezésének formális új-zélandi jóváhagyását.

A szankciók már nyilvánvalóan készen voltak, s mindenki csak arra várt, hogy az aucklandi bíró felolvassa az ítéletet. Ebben az állt: az izraeli Elisa Karát és Uriel Kelmant hat-hat hónap börtönre, és 50-50 ezer új-zélandi dollár (6,6 millió forint) pénzbírságra ítélték. Megállapították – ezt pár hete maguk a vádlottak is bevallották -, hogy törvénytelenül próbáltak új-zélandi útlevélhez jutni, s bűnszövetkezetben vettek részt. Sem az ítéletben, sem a vádiratban nem szerepelt, hogy a két férfi az izraeli hírszerzésnek dolgozott – Wellingtonban azonban kész ténynek tekintik, hogy a Moszad ügynökeiről van szó. Ezt Izrael nem ismeri el, de nem is cáfolja. Bocsánatot formálisan nem kérnek, de – mint Szilvan Salom külügyminiszter közölte – az ügyet “mélyen sajnálják”, és mindent megtesznek a kapcsolatok helyreállításáért.

– Ha egy ügynök uruguayi repülőgépen utazik, beszélje a spanyolt lehetőleg uruguayi akcentussal. Így kelt a legkevésbé gyanút – ezt magától a Nobel-díjas Gabriel García Márqueztől tudhatjuk. A két izraelit is a kiejtés buktatta le – ráadásul nem is a sajátjuk. Az 50 éves Kara és a 19 évvel fiatalabb Kelman egy – azóta is szökésben lévő – bűntársa telefonon kért útlevelet a wellingtoni belügyminisztériumtól. Mégpedig kanadai akcentussal. Mire kell egy született kanadainak az új-zélandi paszport? – foghatott gyanút a tisztviselő. Utánanézett a bemondott névnek. Az útlevél egy agyi eredetű mozgászavarban szenvedő, kerekes székhez kötött új-zélandi nevére szólt volna – aki nem beszélt kanadai akcentussal. A szálak Karához és Kelmanhoz vezettek. Előbbi azt állította, hogy Ausztráliában él, ahol utazásszervező – ám gyanút keltett, hogy útlevele szerint állandóan Új-Zélandon volt dolga.

Izraeli hírszerzési források szerint az új-zélandi útlevél azért értékes, mert a távoli, világpolitikai ügyekben sokszor semleges, ám gazdag ország állampolgárait mindenütt a világon szívesen fogadják – így irataikkal könnyebb a belépés a repülőtereken. A még márciusban lebukott két férfi extra kockázatot vállalt: valódi útlevelet akartak (igaz, hamis névre), az ugyanis biztonságosabb, mint a már típusában hamisított dokumentum.

A hallgatás törvényét senki nem sérti meg – sem a lebukottak, sem a jeruzsálemi hivatalnokok. Pedig Új-Zéland három hónapot várt a bocsánatkérésre. Izraeli külügyi források szerint a diplomaták ezt meg is tették volna, ám a miniszterelnöki hivatal és a Moszad lakatot parancsolt a szájakra. Wellingtonban most a lehetetlent kérik a pardonért cserébe: Izrael ismerje el felelősségét, s adjon garanciát arra, hogy a történtek nem fognak megismétlődni. Clark kormányfő nem zárta ki, hogy Jeruzsálemben akkor teszik meg ezt a lépést, amikor a két férfi már letöltötte büntetését.

Az ilyen esetekben az egyetlen szabály az: ne kapjanak el! – mondta Gad Simron, a Moszad egy volt ügynöke az izraeli televízióban, amely egyébként csütörtök este korántsem a vezető hírek között számolt be az új-zélandi fejleményekről. Kara és Kelman különben sokkal rosszabbul is járhatott volna: tettükért öt év a maximálisan kiszabható büntetési tétel. A sebekre mindenesetre az idő a legjobb orvosság. Ez tegnaptól igaz Új-Zéland kis zsidó közösségére is. Ismeretlenek ugyanis meggyaláztak tizenhat zsidó sírt a wellingtoni temetőben. A sírkövekre horogkereszteket festettek és náci rigmusokat írtak. David Zwartz, a zsidó közösség vezetője szerint az elkövetőket az előző napi ítélet motiválhatta. Clark miniszterelnök szerint ezt semmi sem bizonyítja – ő maga mindenesetre “feltétel nélkül” elítélte a vandál akciót. Ismét munkában az új-zélandi nyomozók – immár egy másik ügyben.

Comments are closed.